Afrikai sügérek

1864-ben Livingstone második expedíciója megállt pihenni a Malawi tó partján. Éhesek voltak, halat fogtak, de már a parton feltűnt nekik, hogy ehhez fogható színgazdag, különleges halakat egyikük sem látott korábban. A csapat egyik lelkes tagja, Albert Günther rajzokat és leírást készített a halakról és elküldte a londoni British Museum szakértőinek. Harminc évre rá George Albert Boulenger a Günther által felfedezett halakon felbuzdulva nekiindult felfedezni az afrikai nagy tavak élővilágát. Tíz évre rá 3 kötetnyi fajtaleírással tért vissza. Az afrikai sügérek története azonban korábban kezdődött...

A Malawi és Tanganyika tavak egy vulkáni gyűrődés során kialakult törésben helyezkednek el. A két tó édesvizű; vízrendszerük zárt, azaz nem érintkeznek Afrika más vizeivel. A tavak nagyjából 20 millió évesek, vízszintjük, tengerszinthez viszonyított magasságuk, és alakjuk is sokszor változott. Mindkét tavat túlnyomó többségében csak itt előforduló (ún. endemikus) sügérfajok népesítik be (85-90%).

Minden valószínűség szerint mindkét tóban egy-egy ős-sügérfaj élt. A gyakori vízszint-változás hatására azonban ezek populációi elkülönültek, és a természet törvényei szerint a mutációk hatására genetikailag is megváltoztak. A Malawi tóban élő közel 600 endemikus halfajból mintegy 540, míg a Tanganyika tó 200 endemikus fajából közel 180 sügér. A két tó - és a sügerek - az evolúció talán utolsó, ma is működő nagyüzemei. Szegény Darwin, ha láthatta volna őket, bizonyosan nem a pintyek csőrével példálózott volna.

Afrikában még a Viktória tóban található jelentősebb sügérpopuláció, de ezek a fajok Magyarországon ritkaságszámba mennek. A nílusi sügér meggondolatlan betelepítése miatt szinte valamennyiük veszélyeztetett. Sokan már csak akváriumokban lelhetők fel, és sajnos többüket még a lelkes akvaristáknak sem sikerült megmenteniük a kihalástól.

Az afrikai sügérek közel egy évszázada díszítik Európa és Amerika akváriumait, és hazánkban is egyre több fajuk található meg. Népszerűségük nem a véletlen műve. Fantasztikus színgazdagságuk, a kommersz apróhalak unalmas tátogásánál sokkal összetettebb és változatosabb egyedi viselkedésformájuk, hosszú életkoruk (ami akár 10 év is lehet), és különleges szaporodásmódjuk tették őket sokunk kedvenceivé. Egyik sügértenyésztőtől hallottam: "Vannak az akvaristák... és vannak az afrikai sügeresek".

Afrikai sügerek az akváriumban

Talán a legfontosabb tudnivaló: ezek a halak nem valók kis akváriumba, és más halakkal történő társításukat is alaposan át kell gondolni. Sokan követik el azt a hibát, hogy megvásárolnak egy pár centis, csodaszép színekben pompázó sügért és beteszik a család kedvenc neonhalai, bettái és mollyjai közé. Sügerünk megnő, és pár hónap múlva magányosan fog úszkálni. Nem, ezek a halak nem megrögzött kannibálok, csak temperamentumosak, és viselkedésmódjuk nagyban függ az adott környezettől. Éppen ezért kell nagy és gondosan berendezett akvárium számukra - jól megválogatott, társításra alkalmas lakótársakkal.

A kifejlett afrikai sügerek hossza 5-35 cm közötti, de legtöbbjük 15-20 cm-re nő (vannak nagyobbak is, de ezeket nem tartjuk akváriumban). A hímek és a nőstények gyakran külső jegyeikben (szín, méret, mintázat) is nagy különbségeket mutatnak.

Az ideális akvárium mérete fajtafüggő. Kis testű homok- és csigasügérek 50-150 liter körüli akváriumban is jól elvannak, a színpompás Malawi tavi mbuna sügerek számára 250 litertől kezdődik az ideális méret, a Tanganyika tavi Tropheusok pedig 500 liter alatt számításba sem jöhetnek. A meglehetősen nagy helyigény oka az afrikai sügerek természetes élőhelyén keresendő.

Az afrikai sügerek többsége a part menti köves (görgeteg) zónában él. Itt a hímek egy-egy nagyobb követ és annak közvetlen környezetét (ezt revier-nek nevezzük) védik. Ide csalják a beikrásodott, párzásra hajlamos nőstényeket. A többieket azonban elég vehemensen próbálják távol tartani. A szakzsargonnal revier-tartásnak nevezett viselkedés hevessége fajonként - sőt, bizonyos esetekben egyedenként is - változik. Szintén fajonként változik a revier-tartás időszaka. Egyes fajoknál csak a szaporodás idején figyelhető meg, másoknál állandó, de szinte valamennyi esetben csak fajon belül tapasztalható. Ennek ellenére kifejezetten ellenjavallt a magányos, vagy párban tartás. Az afrikai sügerek többsége csapathal, fajonként 6-10 példány az ideális létszám. Így a területét védő hím figyelme is több felé oszlik, és akár több nőstény is beikrásodhat egyszerre.

A halak viselkedéséből kiindulva célszerű az akváriumban sok búvóhelyet biztosítani. A kifejlett halak méretével számolva ezek lehetnek nagyobb kövek, vagy kilyuggatott, lefelé fordított virágcserepek. Mivel az afrikai sügerek gyakran túrják az aljzatot táplálék után kutatva, nem érdemes többszintes kőépítményeket építeni, mert ezek könnyen összeomolhatnak. A sügerek viszonylag ijedős halak, ezért érdemes az akvárium hátterét és esetleg oldalát is perlitbetonos vagy műgyantás műszikla háttérrel bevonni. Növények telepítése nem szükséges, többségüket a sügerek jó étvággyal fogyasztják, nekik nincs rá szükségük, legfeljebb a mi szemünket gyönyörködtethetik.

Az afrikai sügerek meglehetősen szapora halak. Megfelelő tartási körülmények esetén a nőstények könnyen beikrásodnak. Legtöbbjük szájköltő, ami a halak esetén az ivadékgondozás talán legfejlettebb - és leglátványosabb - formája. Párzáskor a hím egy nagyobb lapos kő fölé csalogatja a nőstényt. A halak egymásnak ellentétes irányban, oldalvást fordulva forognak. A nőstény tojik egy ikrát, ezt egy félfordulatot megtéve a szájába veszi, és a hím ott termékenyíti meg. Mindez addig ismétlődik, amíg elfogynak az ikrák (fajtól függően 20-120 ikra is lehet). A nőstény ezután egy csendesebb zugba vonul, és addig tartja az ikrákat a szájában, amíg azok kikelnek. Ez alatt a 2-3 hét alatt gyakran végez tátogó mozdulatokat (így juttat friss oxigént az ikráknak, ezt nevezzük forgatásnak), és semmilyen élelmet nem fogyaszt. Miután kiengedte az ivadékokat, veszély esetén még jó néhány napig engedi őket visszabújni a biztonságot jelentő anyai szájba. Akváriumi tartás esetén a forgató nőstény különösen veszélyeztetett, kevés a búvóhelye, és mivel nem táplálkozik egyre kevésbé képes elhárítani a többiek zaklatását. Ezért célszerű erre az időszakra egy kisebb akváriumba különvenni.

Táplálásuk nem jelenthet gondot, hiszen a legjobb minőségű sügértápok és a fagyasztott plankton hazánkban már szinte valamennyi komolyabb halkereskedésben elérhető. Ezek ugyan nem olcsók, de az eleség megválasztásával nagyon óvatosnak kell lennünk, mivel a gyenge minőségű vagy szennyezett szárított eleség könnyen betegség kialakulásához vezethet. Az élő plankton (népszerű nevén vízibolha) szintén nem javasolt, mert több élősködő is elszabadulhat az állományban.

Ha elhatározzuk egy afrikai sügeres akvárium felállítását, a halakat mindenképpen tapasztalt és hozzáértő tenyésztőtől vásároljuk. Sok kereskedés tart sügereket, de sokan még a fajok neveit is keverik. Többek között ezért is célszerű a halak latin neveit használni. Ne szégyelljünk szaktanácsot kérni a társítás kialakításában (halak fajtái, száma), mert így sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, és talán nem utolsó sorban halainkat.

Ajánlott szakirodalom:
Lukács László - Sinkó Gábor: A Tanganyika- és a Malawi tó sügérvilága
Nagy Tamás - Tóth Csaba: a Tanganyika tavi sügérek 1.

Ajánlott internetes oldalak:
Afrikai sügér lap ( http://afrikaisuger.lap.hu)
Afrikai sügér fórum ( http://afrikaisuger.lap.hu/forum)