A szivárványos guppi (Poecilia reticulata) izgalmas nemi életet él

Szivárványos guppi: a kezdők hala izgalmas nemi életet él

Sokan kezdik akvarisztikai pályafutásukat a szivárványos guppival. A választás érthető, hiszen ez a díszhal nagyon könnyen tartható és szaporítható, ugyanakkor rendkívül mutatós.

Sokan kezdik akvarisztikai pályafutásukat a szivárványos guppival. A választás érthető, hiszen ez a díszhal nagyon könnyen tartható és szaporítható, ugyanakkor rendkívül mutatós. Egyszerűsége miatt csúnya dolog a tapasztaltabbaknak "lenézni" a guppit, mint valamiféle "kezdők halát", ugyanis igazán szép (akár versenyeztethető), jó génállományú halakat kitenyészteni nagyon nagy kihívás. A tenyészet szépsége pedig még a kihívás hiányát is kárpótolja.

A guppi ivarának meghatározása

A szivárványos guppi (Poecilia reticulata, néhol reticulatus) Barbados, Venezuela, Trinidad és Guyana vizeiben őshonos. Mára az akvaristák révén biztosan minden országban van már pár példány az akváriumokban. A nemek megkülönböztetése igen egyszerű: a hímek jóval színesebbek és kisebbek a nőstényeknél. Ezen kívül a hím még rendelkezik az elevenszülő halakra jellemző gonopódiummal (párzószervvé módusult farok alatti úszó) is. Kifejlett méretük 2,5-3 cm a hímek és 5-8 cm a nőstények esetében.

A guppi egyszer párzik, többször szül

Miután a hím gonopódiumával megtermékenyíti a nőstényt, körülbelül 4 hét van hátra a szülésig. Egy megtermékenyítéssel a nőstények többször is tudnak szülni, mivel testükben elraktározzák a spermát és ezzel később - hím nélkül is - képesek az ikrák megtermékenyítésére. Egy szülés alkalmával 15-100 kis guppi is születhet, a nőstény etetésétől, korától, fejlettségétől és egyéb tényezőktől függően. Az anyát a szülés idejére ajánlatos külön akváriumba tenni, lehetőlegegy szülőketrecbe, ahol búvóhelyet (pl. egy adag jávai mohát) is előkészítünk számára. A frissen született kis guppikat ugyanis szüleik - és az akvárium többi lakója - fel is falhatja.

Kerüljük el a vérfertőzést!

A kicsik felnevelése nem okozhat problémát még kezdők számára sem, mivel már születéskor elég nagyok és el tudják fogyasztani akár a porrá tört lemezes tápot is. Természetesen az élő eleséggel való nevelés sokkal gyorsabb növekedést és látványosabb fejlődést eredményez. Ha nem akarjuk, hogy állományunk néhány generáción belül leromoljon, akkor kerülni kell a felnevelt testvérek párosítását. Ez az oka annak, hogy a guppival foglalkozó tenyésztők gyakran külön nevelik a nőstényeket és a hímeket, hogy a nemkívánatos szaporulatot elkerüljék, illetve, hogy ők választhassák ki a legszebb halakat, amelyektől ivadékot szeretnének.

Társaságkedvelők

A guppi bármilyen más hallal társítható, amely nem bántja és azonos igényekkel rendelkezik.

Ideális hőmérséklet: 24-26°C, de elviseli akár a 18-30°C-ot is.
Vízkeménység: közepesen kemény, de a nagyon keményet is elviseli.
pH: 7 körüli, de a guppi ebből a szempontból is rugalmas.

Akkor szépek igazán, ha legalább egy kisebb csapatot tartunk belőlük. Ilyenkor a hímek egymással - a nőstények kegyeiért - versengenek, ami nagyon szép látvány, kárt azonban egyáltalán nem tesznek egymásban. Táplálásuka különösebb problémát nem okoz, az élő és műeleségeket is elfogadják.

Genetikájuk érdemes tanulmányozni

Rengeteg szín- és úszóforma-változatot kitenyésztettek már, de a vad hímek zöldes testszínűek, foltosak. Leggyakrabban a kör-, fátyolos illetve alul kardos farokúszójú hímekhez lehet hozzájutni a boltokban, de rengeteg farokforma (és testszín) standard létezik (ld. ajánlott irodalom). Akik igazán szép példányokat szeretnének kitenyészteni, azoknak komoly genetikai ismeretekre is szükségük van. Ismerni kell, hogy a szülők mely tulajdonságai hordozódnak a génekben domináns illetve recesszív módon. A nőstények is hordozhatnak olyan örökletes gént, amely meghatároz bizonyos tulajdonságot az utódokban, de a nőstényen ez gyakran nem látszik. Ha nem vigyázunk, egész más halak jöhetnek világra, mint amire számítottunk.

Tenyésztői klubok és versenyek

A szín és formaváltozatok kitenyésztésében jeleskedő tenyésztők nemzetközi versenyek során mérhetik össze tenyésztői tudásukat és legszebb halaikat. A legrangosabb versenyekre a jelentkezési díj igen magas, a győztesek azonban nem csak anyagiakat nyernek, hanem igen nagy szakmabeli megbecsülést is. A guppiversenyeken kívül alakultak kifejezetten guppitenyésztő körök is, melyek tagjai gyakran csak ennek az egyetlen halnak a tenyésztésével foglalkoznak. Ez mindennél jobban mutatja, hogy a guppi töretlen és hihetetlen népszerűségnek örvend.

Ajánlott és felhasznált irodalom: Horn Péter-Zsilinszky Sándor: Akvarisztika