Halvásárlás előtt

Mielőtt megvesszük a halat

Keressünk egy jó hírű, megbízható kereskedőt. Ez az első és legfontosabb lépés, ha egészséges halakat szeretnénk. Győződjünk meg róla, hogy az üzletben felállított akváriumokban nincsenek elpusztult halak. Egy magára és üzlete jó hírnevére valamit is adó tulajdonos a tetemeket azonnal eltávolítja. Soha, de soha ne vásároljunk olyan tartályból halat, amelyben beteg állatok vannak, például amelyek pikkelybetegségben szenvednek (ilyenkor apró fehér foltok láthatók a hal testén). Végül győződjünk meg arról is, hogy az eladó valóban érti a dolgát. Tegyünk fel neki keresztkérdéseket, mint például, hogy mi a nitrogénkörforgás lényege, mekkorára fog nőni a kiszemelt halunk és mi az ideális vízhőmérséklet a fajta számára. Ha nem tudja a választ, nem érdemes a bizalmunkra és jobban tesszük, ha legközelebb máshonnan szerezzük be a halainkat.

A kezdő haltartóknak összeállított egységcsomagot alaposan vizsgáljuk át. Előfordulhat, hogy rossz minőségű vagy számunkra teljesen felesleges összetevőket tartalmaz. A leghelyesebben akkor járunk el, ha kifejezetten jó minőségű árut választunk. Igaz, hogy többe fog kerülni, de hosszú távon mindenképpen megtérül a befektetés.

Szerezzünk be a vízminőség ellenőrzésére szolgáló készletet. A megvásárolt eszközöknek ki kell tudniuk mutatni az ammónia, nitrát és nitrit jelenlétét, mivel ezek az anyagok nagy koncentrációban halálosak lehetnek. A pH-érték ellenőrzésére szolgáló eszköz szintén célszerű, bár nem nélkülözhetetlen. Ezeket általában viszonylag olcsón meg tudjuk vásárolni.

Milyen halat vásároljunk?

Mindenképpen olyan fajtát válasszunk, amely az általunk megteremtett körülmények között jól fogja magát érezni. Például ha nem tudunk áldozni vízmelegítőre, maradjunk az aranyhalnál, amely a hidegebb vizet is jól tűri. Hasonlóképpen, ellenőrizzük a csapunkból folyó víz pH-értékét és válasszunk olyan halat, amelynek az adott pH-érték megfelel. Tájékozódjunk, hogy a különböző fajták milyen környezetet igényelnek. Nem árt, ha tudunk arról is, mekkora lesz a kifejlett hal, így meg tudjuk állapítani, az akvárium elég tágas otthon lesz-e az állatnak. Egyes halak, mint például a páncélosharcsa, csak csapatban érzik jól magukat. Tehát ne feledjük, már a vásárlás előtt tudjunk meg a kiszemelt fajtáról, illetve a fajta ideális tartási körülményeiről mindent, ami csak lehetséges.

Nézzük meg, hány literes az akváriumunk. A halaknak a szabad mozgáshoz elegendő térre van szükségük, mérjük hát fel, hány állat számára felel meg a tartály. Ehhez ismernünk kell a jól bevált cm/liter-szabályt. Például egy 7 cm-es halnak 14 liter vízre van szüksége. Ez a szabály azonban csak a karcsú halakra alkalmazható, mivel a teltebb alkatú halak nagyobb mozgásteret igényelnek.

Az akvárium előkészítése után

Adjunk a halnak többféle eleséget, ne csak pelyhesített tápot. Vásároljunk fagyasztott, szárított eleséget, valamint friss táplálékot is. Élő eleséggel szintén kedveskedhetünk akváriumunk lakóinak. Ezek nem csupán ízleni fognak a halnak, de az is szórakoztató látvány lehet, ahogy a zsákmányt becserkészik.

Ha szabadságra megyünk, ne használjunk önetető tápot. Lassan szétoszlik a vízben és a vízminőséget megváltoztatva felboríthatja az akvárium kialakult egyensúlyát. Ha maximum egy hétig hagyjuk magukra a halakat, az elektromos etető jöhet szóba mint lehetséges megoldás. Ha huzamosabb ideig vagyunk távol, kérjük meg valamelyik barátunkat, szomszédunkat, hogy etesse a halakat. Ilyen esetben feltétlenül készítsük ki a napi adagokat és azt is közöljük, hányszor, milyen időpontokban kell a halakat kiszolgálni. Ismerősünk mindenképpen tudjon róla: a halakat tilos túletetni!

Figyeljünk az algásodásra

Az alga a halak étrendjének eléggé jelentéktelen része, nagy mennyiségben az akvárium rossz vízminőségét jelzi. Ne várjuk meg, amíg már nem is látjuk a halakat az üvegen kialakuló vastag, zöld réteg mögött. Fogjunk egy algakaparót és tisztítsuk meg a tartály üvegét. Ennél azonban többet is kell tennünk. Elképzelhető, hogy túletettük a halakat (ez egy filmszerű réteg kialakulásához vezet) vagy nem cseréltük elég gyakran az akvárium vizét. Ne feledjük: az akvárium vizének egynegyedét legalább kéthetente cserélni kell.

A recept nélkül kapható halgyógyszerekkel legyünk óvatosak. Hallottunk már a nitrogénkörforgásról? Arról a folyamatról van szó, amely során az ammónia - amely igen mérgező anyag - kevésbé káros nitrogénné alakul át. A folyamatot a tartályban élő baktériumok segítik elő. Ha antibiotikumokat használunk, elpusztíthatjuk a káros hatásúakkal együtt a nem káros baktériumokat is, ami az ammóniaszint megnövekedéséhez vezet. Ezért mindenképpen kérjük ki az állatorvos tanácsát, mielőtt bármilyen szert használunk. Győződjünk meg róla, hogy a betegség valóban bakteriális eredetű és hogy a gyógyszeres kezelés az egyetlen megoldás, amellyel segíteni tudunk a halon.