Segítsen megérteni miért pusztult el a 1,5 éves Yorki kan kiskutyám?

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Kérem segítsen megérteni miért pusztult el a 1,5 éves Yorki kan kiskutyám. Nagyon sok kérdés fogalmazódik meg bennem és jó lenne tudni mi is történt valójában, ki hibázott és hibázott-e egyáltalán valaki... tudom, hogy ezzel már nem tudok rajta segíteni, de folyamatosan arra gondolok, hogy ha talán valamit másképp csináltam volna, akkor még mindig élhetne... 2011. okt. 29-én volt az első műtéte, mivel kan kiskutya lévén "nem szállt le a golyója", azt kellett eltávolítani, ekkor volt 15 hónapos. A műtét megtörtént, bár a seb begyulladt, antibiotikumos kezelés hatására a kutyus teljesen felépült.

3 hét elteltével azt vettük észre, hogy étvágytalanná, levertté vált, nem játszott, nem csinált semmit csak sötét helyeket keresett ahol egész nap aludt, eltelt két nap orvost hívtam hozzá, aki azt mondta nem talál semmilyen szervi elváltozást, adott neki egy vitamininjekciót, amitől jobban lett, de 2-3 nap elteltével az állapot visszatért, sőt rosszabbodott, ismét orvost hívtam hozzá. Megvizsgálta, és azt mondta túlaggódom a helyzetet mert a kutyának semmi baja. Ismét eltelt 3 nap, a kutya már fel sem kelt, ismét hívtam az orvost, hogy mégis baj van, jöjjön és nézze meg. Azt mondta ő most nem ér rá, vigyük másik orvoshoz és csináltassunk UH-t vagy röntgent, mert lehet lenyelt valamit. Így történt, az UH vizsgálat valami nagy és sötét árnyékot látott a kutya hasában amiről nem lehetett egyértelműen tudni, hogy mi az, az UH-s orvos azt mondta szerinte sürgős műtét szükséges... Újabb telefon a "saját "orvosunknak, aki azt mondta rendben, megműti.

A műtét megtörtént, a kutyusnak "ismeretlen" okból óriásira nőtt az egyik veséje, amit el kellett távolítani. A műtét után a vesét az orvos felnyitotta és azt mondta, hogy el volt vékonyodva a vesekéreg és citromsárga sűrű folyadékkal volt tele, és hogy ilyet még nem látott yorkiknál, mert ez egyfajta fejlődési rendellenesség ami erre a kutyafajtára nem jellemző, DE! egy vesével is évekig elélhet. Megnyugodtunk... Eltelt két hét, valami megváltozott, mert az addig abszolút szobatiszta kutyusunk időnként bepisilt, majd egyszercsak a vizelete véressé vált. Azonnal orvost hívtam, aki megvizsgálta, de azt mondta felfázás, ne terheljük a kutyát gyógyszerekkel, de ha gondolom adhatok neki antibiotikumot... A kutya nem lett jobban, ezért két nap elteltével elkezdtem az antibiotikum kúrát, miután beszéltem az orvossal... Jobban lett, de egy hét múlva ismét véres volt a vizelete..., majd néhány nap elteltével ismét jobban lett, de az időszakos bepisilés megmaradt. Vidám volt, játékos, úgy tűnt minden a legnagyobb rendben 2012. jan. 17 hajnaláig. Arra ébredtem, hogy a kutya hány, majd miután levittem sétálni, pisilni arra lettem figyelmes, hogy egyáltalán nem tud vizelni, csak görcsei vannak. Ismét orvost hívtam, aki kijött, katéterezés után azt mondta, hogy a húgyvezetékben elakadt egy kő, amit műtét útján kell eltávolítani, adott neki egy görcsoldó injekciót...

Délután megtörtént a műtét, olyan érzésem volt, hogy műtét közben valamit látott még az orvos amit nekem nem mondott el, valamit talált, de aztán elterelte a figyelmet... Másnap tudott pisilni és ivott is, de nagyon levert volt és nem volt hajlandó lefeküdni, ismét sötét helyeket keresett és ott állt... egész nap vele voltunk, az orvost ezen a napon többször is hívtam, aki azt mondta ez műtét után természetes... Éjjel aludt, reggel mintha kicsit jobban lett volna, dolgozni mentünk, délben a lányom ugyanazt a levertséget tapasztalta nála mint előző nap. Én este 7-kor értem haza, a kutya feküdt, hörgött a szemei üvegesek voltak... azonnal hívtam az orvost, aki azt mondta adjak neki mézet, attól jobban lesz és hívjam egy óra múlva... eltelt az egy óra, a kutya még mindig rosszul volt, sőt rosszabbul, sárga híg folyadék folyt a szájából erőlködés nélkül, újra hívtam az orvost, aki fél óra múlva hívott vissza és azt mondta akkor majd reggel kijön... csepegtessek a szájába vizet... én fecskendővel próbáltam itatni, de már nem is nyelt... újra hívtuk az orvost, aki közölte, hogy ha ilyen rosszul van, vigyük ügyeletre... azonnal ügyeletre vittem, letettem a vizsgáló asztalra ahol abban a pillanatban megszűnt a légzése és leállt a szíve... a doktornő erőfeletti próbálkozása ellenére sem tudta már visszahozni... Reggel mikor hívtam az orvos és közöltem vele, hogy nem kell jönnie, csak annyit kérdezett hogy "elpusztult?, és nem kérdezte meg hogy mi történt, vagy hogy történt... Lehet, hogy ő már tudta, hogy nincs mentség? , de akkor miért nem szólt?, miért hagytuk szenvedni szegényt? Elvesztettem, de miért? Mit tettem rosszul, lehet előző nap már másik orvoshoz kellett volna vinnem, miért hittem el, hogy ez természetes, vagy ha ha nem várok este 10-ig, hanem 7 órakor orvoshoz viszem, meg lehetett volna menteni? Lehet, hogy vesedaganata volt s ezt az orvos már műtétnél tudta? Kérdések sora fogalmazódik meg bennem, tudom, hogy nem lehet őt visszahozni, de nagyon sajnálom, hogy nem tudtam rajta segíteni... de vajon lehetett volna egyáltalán???

Az eset rendkívül összetettnek tűnik. Így utólag nem tudom Önnek megmondani, hibázott -e valamelyik kolléga. Akkor talán közelebb kerültünk volna a megoldáshoz, ha kértek volna egy igazságügyi szakértői boncolást a kutyus halála után. Nem voltam jelen a műtéteknél, sem pedig a vizsgálatoknál, így nem tudom megmondani, mi okozhatta a kutya elhullását. A jövőre nézve tanulságként szolgáljon, hogy háznál csak alap kezeléseket, vizsgálatokat érdemes kérni. Oltás, féreghajtás, chip beültetés, karomvágás nyugodtan történhet otthon, de mivel a háznál nincsen ultrahang, röntgen, labor, endoszkóp stb., ezért részletesebb kivizsgálást és gyógykezelést rendelőben/kilinikán érdemes igénybe venni. Abban szinte biztos vagyok, hogy a kezelőorvos nem láthatott vesedaganatot a műtét során, arról biztosan szólt volna Önöknek. Hogy mit látott, és látott -e egyáltalán valamit, és ha igen, az vajon az ő hibájából származott -e vagy pl egy örökletes defektusról volt szó, csak ő tudná megmondani. Sajnálom, hogy ilyen szomorú vége lett a történetnek.