A felnőtt hullámos papagájoknál a csőr feletti viaszhártya színe ad támpontot: a hímeké kék, a nőstényeké barna színű. Tényleg nem túl jó a kép, de én kékesnek látom, így talán hím.
Viszhártya színének változása:
A hullámos papagájok viaszhártyája az a húsos terület a csőr fölött, amely az orrnyílásokat tartalmazza. A viaszhártya színváltozása a normális növekedés velejárója. A fiatal hímeknél rózsaszínes kék árnyalatú és teljesen áttetsző. A fiatal tojók viaszhártyája kékesfehér és tömörebbnek látszik. A színváltozás akkor következik be, amikor a fióka elhagyja a fészket és elég éretté válik felnőtt tollazata megjelenéséhez. A felnőtt hímeknél a kék sok változata előfordulhat, a tojók viaszhártyája barna. Ez a tenyészidőszakban sötétebb barnává válhat, mint normál állapotban.
Papgáj szelídítése:
A hullámos papagáj természeténél fogva társaságkedvelő. Fajtársaitól elzárva, mi fogjuk azokat pótolni, és hozzánk fog kötődni. A szelídíthetőségben természetesen van egyedi különbség. Az egyiknek a kapcsolatteremtés kezdetén elég, ha bedugjuk az ujjunkat a kalitkába, a mellkas elé, máris ráül. A másikkal hosszabb ideig jutunk el idáig. A lényeg az, hogy türelmesek legyünk és ne várjunk ettől a kis madártól többet, mint amire képes. Türelmünk következetességgel párosuljon. Ha a madár már magától az ujjunkra ül, kezdhetjük a beszédre való tanítását.
A sikeres beszédretanításnak csak az egyik feltétele, hogy tehetséges legyen a tanítvány. Legalább ennyire fontos, hogy a türelem és kitartás belőlünk se hiányozzon. Nemegyszer hallottam már a "pedig és megtettem mindent, mégsem tanult meg a Pityu beszélni, biztos becsapott a tenyésztő" szöveget. Rákérdezés után kiderült, hogy az a "minden" elég kevés volt. Bömbölő TV, a család ezernyi zsivaja mellett bajos egy madarat tanítani. Pláne úgy, hogy a madár bent ül a kalitkában, előtte a gazdi, aki sorban gügyögi a mondatait. Már amikor el nem felejti, mert akár napok is kimaradhatnak.