A kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus)

A kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchidae) családjába tartozó egyetlen élő faj. A platypus szó a görög platysból ered, ami annyit jelent, hogy "széles", a pous pedig lábat jelent, ez az állat úszóhártyás lábára utal. A kacsacsőrű emlős számos hüllőre vonatkozó jellegzetességet visel magán, ilyen például a kloáka, ami egyszerre végbélnyílás és az ivadékok kibocsátásának csatornája, képes tojást rakni, ugyanolyan nyakcsigolyája van, és a veséje képes az aszkorbinsav  szintetizálására (C-vitamin előállítása). Annak ellenére, hogy a kacsacsőrű emlősnél fellelhetők a hüllőkre emlékeztető egyes tulajdonságok, mégis inkább az emlősök kategóriájába sorolhatnánk be. Ennek az egyedi állatnak a várható élettartama kb 10-15 év.

A kacsacsőrű emlős megjelenése

A kacsacsőrű emlős kb. akkora, mint egy macska. A hím kacsacsőrű emlős testhosszúsága 50-60 cm, míg a nőstényé 40-50 cm. Egy felnőtt hím kacsacsőrű emlős testtömege kb. 2 kg, míg a felnőtt nőstényé majdnem 1 kg.

A kacsacsőrű emlős kb akkora, mint egy macska

A kacsacsőrű emlős egész testét vastag szőrzet borítja, kivéve a lábait és csőrét. A külső szőr sötétbarna, míg az alsó része sárgás színű. Négyzetmilliméterenként kb. 800 szőrszál található. Ez sűrűbb, mint a vidra vagy a jegesmedve bundája. A kacsacsőrű emlősnek kétrétegű szőrzete van. A külső, vagyis a hosszabb réteg fényes szőrzet, míg az alsó része gyapjas jellegű. A szőrzet szerkezetének köszönhetően ellen tud állni a hideg hőmérsékletnek.

A kacsacsőrű emlős érzékeny, hajlékony csőre kékes-szürke, feketés színű, a két orrlyuka pedig a csőr vége felé, annak tetején helyezkedik el. Az orrlyukak elhelyezkedésének köszönhetően a kacsacsőrű emlős tud lélegezni a víz alatti tartózkodása során is. Az alsó csőr kisebb, mint a felső csőr. Az alsó csőrt két megnyúlt csont tartja, amelyet minden emlősnél meg lehet találni. A csőr elektro-receptor rendszert tartalmaz, amelynek közel 850 000 elektromos- ésnyomásérzékelő receptora van.

A kacsacsőrű emlős úszás közben becsukja a szemét, fülét és orrlyukait. Elektro-szenzitív csőre érzékeli az elektromos áramot, amelyet a kis állatok izommozgásai keltenek, és észleli az elektromos mezőt is, amelyet a kövek alatt, a sárban és törmelékek alatt lévő kis állatok keltenek. Élelemszerzés közben a kacsacsőrű emlős a pofazacskojában tárolja az ételt. Amikor a víz felszínére kerül, az élelmet felnyomja a pofazacskójából a szájüregébe. Ezután összeőrli a táplálékot.

A fülnyílások a kacsacsőrű fejének mindkét oldalán megtalálhatók. A kacsacsőrűnek nincsenek külső fülei. A fülnyílásait becsukja, amikor a vízben úszik. Ezek a fülnyílások nagyon érzékenyek a hangokra.

Úszás közben becsukja fülnyílásait

A kis, gombszerű szemek nagyon érzékenyek a mozgásra. A színérzékelést a retinában található fotoreceptor sejtek  teszik lehetővé.

A kacsacsőrűnek négy lába van, a mellső lábakat úszóhártyák kötik össze, ezek segítenek a vízben való mozgásban. Szárazföldön pedig az úszóhártyák mintegy "visszahajtódnak", felfedve az éles karmokat, amelyek segítenek a járásban és a lyukak ásásában. A hátsó, csak részben úszóhártyás lábakon éles karmok találhatók, úszáskor ezek segítenek a kormányzásban és egyensúlyozásban. A karmok még a bunda tisztításában is fontos szerepet játszanak.

A lapát alakú farok széles és lapos. Úszás közben kormányként használja, míg a lyuk ásásakor a farka segítségével nyomja el a földet. A legfőbb rendeltetése az, hogy a zsírt elraktározza, amikor kevés az eledel , vagy amikor a kacsacsőrűnek több energiára van szüksége a tojások kiköltéséhez. A kövér farok jó egészségre vall.

Érdekességek a kacsacsőrű emlősről

A legtöbb emlős testhőmérséklete 37-38°C között van. A kacsacsőrű emlős testhőmérséklete pedig kb. 32°C. Ez csökkenti a testhőmérséklet csökkenésének arányát a vízben.

A kacsacsőrű emlős vörösvérsejtjei nagyobb mennyiségű hemoglobint tartalmaznak, mint más emlősöké. Emiatt a kacsacsőrű hosszabb ideig is kibírja levegő nélkül. A kacsacsőrű szívverése 140-230/percről leeshet majdnem 0 szívverés/percre.

A kacsacsőrű emlős a világ egyetlen prémes állata, amelynek mérge van. Mindegyik kacsacsőrű hátsó lábán sarkantyúval születik. A nőstények sarkantyúi leesnek az első év után. A hímek sarkantyúi méregmirigyeket tartalmaznak, a szaporodás idején a hímek az egymás közötti vetélkedés során használják. A méreg nem életveszélyes, de nagyon nagy fájdalmat idéz elő.

A kacsacsőrűek képesek hangokat kiadni magukból. Ezek a hangok leginkább a kutyakölykök morgására hasonlítanak.

Lapát alakú farka van

Szaporodása

Kétéves korukban érik el a hímek és nőstények a szexuális érettségüket. Csak a nőstény baloldali petefészke működik. A másik petefészke gyengén fejlett, és nem működik. Ez a jellegzetesség a madaraknál is megtalálható. Párzás után a nőstény elhagyja a hímet, és 2-3 tojást rak le egy fészkelőüregben. A kacsacsőrű tojásának héja lágy, csakúgy mint a hüllők tojásaié. Amikor a kicsinyek kikelnek, a nőstény hasi bőrszövetéből szivárgó tejjel táplálkoznak. A kicsinyek 17 hetes korukig nem hagyják el az üreget. A kacsacsőrűek fogakkal születnek, de azokat még fiatal korukban elvesztik, a fogakat elszarusodott lemezek váltják fel.