Kutyák epilepsziás működészavarairól

Az epilepsziás betegek gondozásba vétele és kezelése során gyakran felmerülő kérdés az emberi és az állatorvosi betegellátásban, hogy hányadik roham után kezdjük el az epilepszia gyógykezelését.

Általános szabály, hogy egy ember vagy egy kutya életében egy roham jelentkezhet, de ez alapján még nem tekintjük epilepsziásnak a beteget. A második spontán jelentkező roham után azonban már be kell állítani a rohamtípusnak megfelelő tartós antiepileptikus kezelést. Egyetlen kivétel van ez alól a szabály alól, hogyha az első rohamot megelőzően már korábban, hónapokkal vagy akár évekkel azelőtt kialakul egy kóros személyiségszerkezet. Kutyák esetében ez átmeneti vagy tartós viselkedési és magatartás zavarokban nyilvánul meg, vagyis a tulajdonos is látja, hogy az ő kutyája „egy kicsit más”, mint a fajtatársai.

Esettanulmány
Vince: magyar vizsla, 1,5 éves, kan

A kutya epilepszia-gondozásba vételére az első grand mal (GM) rohamot követő másnapon került sor. Antiepileptikus kezelésben még nem részesült.

Kórelőzményi adatok: 6 hetes korában vette a tulajdonos a tenyésztőtől. Kifejezett szorongásos tünetek jelentkeztek rajta kölyökkora óta: erős zajokra összerezzent, egyre fokozottabban igényelte a szoros testi kontaktust, mely a tulajdonos számára az utóbbi hónapokban kezdett terhessé válni. Kölyökkorától minden játékot agresszíven széttépett, de 6 hónapos korára ez a tünet megszűnt. Azóta a szájában hordott mindig valamit, főként labdát, játékot vagy fadarabot. Kölyökkora óta gyakran megállt, a fejét lehajtotta és ebben a pózban maradt hosszasan. (Epilepsziák gyakori kísérő tünete, fejfájás tünete is lehet, fájdalomcsillapítóra gyakran oldódik.) Serdülő korától egyre kifejezettebb akaratosság, valamint idegenekkel, de főként gyermekekkel szemben egyre fokozódó agresszív magatartás jelentkezett, mely a gazdit egyre jobban aggasztotta.

Az első rohamot megelőző hónapokban már elkezdett ösztönösen félni a kutyáktól. Tulajdonos jelezte, hogy hónapok óta az ijedősség látványosan fokozódott, sötétben nem lehetett már sétáltatni, mert mindenkitől megijedt, és amíg be nem tudta azonosítani a tárgyat vagy a személyt, addig ugatta. Ezen tünetek miatt az átmeneti látászavar gyanúja is felmerült, a szemészeti vizsgálat negatív eredménnyel zárult.
Az első generalizált nagy roham éjjel jelentkezett alvásból a felvételt megelőző napon, jellegzetes volt a fokális rohamtünet; a kutya ült, és felemelt fejjel a szemével egy láthatatlan mozgó tárgyat követett (a látási hallucináció tünete), melyet tónusos-clónusos GM roham követett. A roham tátott szájjal zajlott, 30 másodpercig tartósan. A roham utáni regeneráció fázisában kifejezetten agresszív, támadó magatartás jelentkezett nagyfokú motoros nyugtalansággal és átmeneti teljes memóriavesztés (amnézia) tüneteivel, melyek 20 perc alatt rendeződtek.

A súlyos és egyre kifejezettebb pszichopatológiai tünetekre való tekintettel felmerült a gyanú öröklött epilepsziás mechanizmus lehetőségére is, emiatt az egyetlen klinikai roham megjelenése ellenére is EEG vizsgálatot javasoltam.

EEG: az electroencephalográfiás vizsgálat eredménye rendkívül rossz lett. Agyi károsodás gyanúja merült fel, valamint a vizsgálat alatt az agy meghatározott területein elektromosan folyamatosan zajlott az epilepsziás roham.
Organikus hátterű epilepszia gyanúja miatt MRI vizsgálatot javasoltam, mely financiális okok miatt nem volt kivitelezhető.
A rendkívül aktív elektromos epilepsziás tevékenység miatt azonnal tartós antiepileptikum terápiára állítottam be, de mivel összesen egy roham zajlott, a várható rohamfrekvencia egyelőre megjósolhatatlan volt. Két nagypotenciálú antiepileptikumot állítottam be, melyek szorongásgátló, valamint fájdalomcsillapító hatással is rendelkeztek.
A felvétel utáni napoktól új tünetként az etetéssel kapcsolatos téveszmetársítás tünetei jelentkeztek: heti 2-3 alkalommal, ha az etetőtálat meglátta, hátat fordított neki, és hátulról igyekezett belefeküdni az edénybe. Súlyos agyi károsodásra utaló pszichés tünetek kutyán.

A későbbiekben 3-10 napos rohamfrekvencia alakult ki, minden esetben késő éjjeli rohamként, grand mal rohamok formájában, roham utáni nyugtalansággal és memóriavesztéssel kísérve.

2 hónappal a gyógyszer beállítást követően annak jeleként, hogy az öröklött agyi betegség egyre súlyosbodik, mely a rohamokat generálja, halmozottan jelentkeztek a GM-ek zaj, egyre hosszabb, néha órákig tartó roham utáni elmezavarra emlékeztető állapottal, amnéziával és egyre kifejezettebb agresszív, követelődző magatartással kísérten. A roham utáni agresszió - mely bizonyos típusú epilepsziák gyakori kísérő jelensége - minden esetben a tulajdonos felé irányult

Gyakori tünet volt, hogy az elalvást követően néhány perc múlva már indult a roham, a fej és a nyak görcsös hátrafeszítésével, fogcsattogtatással, szájhabzással kísérten.
Gyakorta tiszta tudat mellet hirtelen álló helyzetben a kutya a far felé kapta a fejét, és a szemével is egy irányba nézett (ez egy bizonyos típusú fokális roham), amelyet vagy követett generalizált nagy roham, vagy nem.
A rendkívül rossz EEG vizsgálati eredmény, valamint az egyre sűrűbben jelentkező éjszakai rohamok, valamint a már permanensen fennálló agresszív magatartás miatt a tulajdonossal egyeztetve az állat végleges elaltatását javasoltam.

Az agyvelő kórszövettani vizsgálat eredménye alapján több agylebenyben két különböző örökletes agyi betegséget tudtunk diagnosztizálni, mely alapján jeleztem a tulajdonos felé, hogy mindketten jól döntöttünk, ugyanis a Vincén talált örökletes agyi betegségek még emberi epilepsziák esetén sem oldható meg agyműtét segítségével (epilpeszia sebészeti beavatkozással sok esetben az epilepsziás góc műtétileg eltávolítható emberek esetében). Jelenleg hazánkban kutyán ilyen műtéteket rutinszerűen még nem végzünk, de a kezdeti próbálkozások már megindultak.