Hogyan idomítsuk, tréningezzük a kiskutyát? 1. rész

Emellett szeretnénk azt is megelőzni, hogy olyasmit tegyünk, ami káros hatással lehet a kutyussal kialakulandó kapcsolatunkra. A szobatisztaságra való szoktatásról szóló cikkünkben arra utaltunk, hogy bármit is teszünk a foglakozások alatt, az pozitív vagy negatív hatásokat eredményezhet azzal kapcsolatosan, hogy a kutyakölyök milyen szemmel lát bennünket. Kezdjük azzal a gondolattal, hogy kutyánkat inkább olyanná alakítsuk, amilyenre szeretnénk, de ha nem vagyunk óvatosak, a végén kedvencünk nem úgy fog tekinteni ránk, ahogyan azt szeretnénk.

Minden a nevelésen múlik

1. szabály.

Mindig legyünk következetesek!

Az alapképzés első szabálya, hogy mindig legyen következetes. Ha azt szeretné, hogy a trenírozásnak a lehető leggyorsabb és legkönnyebb lefolyása legyen, ez alól nem szabad kivételt tennie. A szabály vonatkozik a cselekedeteire és a parancsaira egyaránt. Már az elején el kell döntenie, hogy pontosan mit is próbál tanítani és ellenőrzés alatt tartani, és hogyan fogja ezt véghezvinni. Ha azt akarja, hogy egy meghatározott szó vagy mondat, része legyen a parancsnak, vagy kapcsolatba legyen azzal, amit egy bizonyos időpontban tenni kíván, mindig ugyanazt mondja a kutyának és ugyanazzal a hanglejtéssel. Ez a ház minden tagjára vonatkozik és mindenki másra is, aki a kutyával foglalkozik. Azok a személyek, akik a kutya képzésével foglalkoznak, ugyanazt a kifejezést kell, hogy használják. Példaként vegyük az "gyere ide" parancsszót. Az nyilvánvalóan nem gyorsítja fel a dolgok menetét, ha ön az "gyere ide" vezényszót használja, a kedves párja azt, hogy "ide"az egyik gyermeke pedig a "hé, kölyök" hívó szót. Mindez csak összezavarja a kutyát. Ne feledje, hogy a saját nyelvezetünket próbáljuk vele elsajátíttatni, nem várhatjuk el, hogy már 8 hetes korban több nyelven is beszéljen.

Valahányszor parancsot ad, vagy valaminek a határozott betanításán dolgozik, csinálja azt végig következetesen. Ne utasítsa az ellenőrző pórázra kötött kutyust arra, hogy odamenjen önhöz, azután pedig valami miatt, ami eltereli a figyelmét, megfeledkezik arról, hogy éppen mit is csinál. Ha elkezdi maga felé húzni az állatot, de félúton mégis abbahagyja, teljesen összezavarja szegény állatot. A kutyakölyöknek teljesen oda kell mennie önhöz. Ha ezt nem teszi lehetővé, úgy gondolhatja, hogy az úgy van rendjén, és amikor kiadja az "Ide gyere" parancsot, vagy csak részben fogja önt megközelíteni, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja az utasítást.

Próbálja meg mindig ugyanazt elvárni a kiskutyától. Ha bármilyen formában meg akarja dicsérni vagy jutalmazni a jól elvégzett feladatért, mielőtt megteszi, legyen következetes abban, hogy a kérdéses feladatot mennyire teljesítette jól. Ha a kutyának ülnie kell, ne dicsérje meg, amíg a hátsó lábait kissé be nem hajlítja. Az emberek szeretik megdicsérni a kutyáikat és néha olyannyira várják azt, hogy az állat már akkor hallja, hogy "jó kutya", amikor még be sem fejezte, amit kellett volna. Idővel ezt a kutyakölyök úgy értelmezi majd, hogy nem kell teljesen leülnie, elég, ha kissé lekuporog. Azt hiszi, hogy elegendő, ha közel van a talajhoz.

Legyünk következetesek a jutalmazásban is

Amikor egy adott napon elkezdi trenírozni a kiskutyát, gondoljon úgy a következő néhány percre, mint a tanteremben eltöltött időre. Amikor a gyerekek az iskolában vannak, létezik külön idő a tanulásra és külön pihenő idő a játékra. Ennek így kellene lennie a kiskutya esetében is. Amikor elkezdi az idomítást, követelje meg következetességet, mind az Ön, mind pedig kiskutyája részéről. Gondoljon a feladatra, nem pedig a játékra. Kizárólag trenírozási gyakorlatokkal foglalkozzon és ismételje meg azokat újra meg újra. Irányítsa úgy a dolgokat, hogy azt a kiskutya ne tekintse játszási időszaknak. Amikor éppen nem idomít, nagyon vigyázzon arra, hogy mit mond, és mit csinál.

A trenírozás korai szakaszában, soha ne adjon ki addig parancsot, amíg nem tudja irányítani a kiskutya cselekedeteit. Ez a következetesség egy része, amelyet sok kutyatulajdonos figyelmen kívül hagy. Például, tegyük fel, hogy az "Ide gyere" parancsra oktatja a kiskutyát. Az nem reagál minden egyes alkalommal, de megtanulja a szó jelentését. Ön a kertben van és együtt játszik a kiskutyával meg a gyerekekkel. Szünet van, nem tanóra. A kölyök le van csatolva a nyakörvről és hirtelen egy vadnyúl után ered. Emlékeztetjük rá, hogy eszébe ne jusson az "Ide gyere" vezényszót kimondani! Úgyis tisztában van azzal, hogy a kutya nem fog reagálni, mert a nyúl, és csakis a nyúl jár az eszében. Amikor azt kiáltjuk, hogy "Ide gyere," a kutya valószínűleg annyira-másra fog figyelni, hogy meg sem fogja hallani. Mivel nem ismeri fel a parancsot és folytatja a nyúl utáni hajszát, a kutya éppen megtanulta, hogy ön nem áll a helyzet magaslatán és, hogy figyelmen kívül hagyhatja, amit mond. A képzés alatt, amikor a kölyökkutya éppen csinál valamit és ön már abban a helyzetben van, hogy nem tudja uralma alatt tartani vagy korlátozni azt, inkább ne mondjon semmit. Ehelyett menjen oda az állathoz és állítsa meg vagy akadályozza meg cselekedetében. A fent említett példában, két helyes választási lehetőség is szerepel. Vagy hagyja, hogy a kutyus folytassa a nyúl utáni hajszát, vagy utána szalad és elkapja. Semmi esetre se kiabálja az "Ide gyere" vezényszót.

Útközben változtathat a képzési módszeren, viszont onnantól kezdve legyen következetes. Talán majd rájön, hogy egyes idomítási stílusok jobban működnek az ön kiskutyája esetében. Ezzel nincs semmi gond, viszont ne kezdje el őket oda-vissza váltogatni. Csak azért, mert az egyik parancsot lassabban tanulja meg, nem kellene módszerről módszerre váltani, abban a reményben, hogy megtalálja azt a mágikus képletet, amely meggyorsítja a folyamatot. Ez csak ritkán fordul elő és az átmenet közben a kiskutyát reménytelenül összezavarhatjuk. Megtudtuk, hogy minden egyes kiskutyákban, függetlenül az alkalmazott módszertől, felmerülhet kisebb probléma egy bizonyos parancsszóval kapcsolatban, de nem mindegyikkel. Ez valószínűleg összefüggésbe hozható az állat valamelyik korábbi megtapasztalásával.

Mindig ugyanazt várjuk el a kiskutyától

2. szabály.

Tartsunk rövid képzéseket!

Az alapkiképzés második szabálya, hogy tartson rövid foglalkozásokat. Sok esetben, a gyerekek több órán keresztül belemerülhetnek a játékba, könyvolvasásba vagy a televíziózásba. A sikeres óvodapedagógusok gyakran egy órán át, esetleg hosszabb ideig is szórakoztatóvá és produktívvá tehetik a tanulást. Azonban a kutyák, és különösen a kölykök, nem rendelkeznek nagy figyelőképességgel. Ők nem töltenek néhány percnél többet egy izgalmas, mozgó inger üldözésével, mint amilyen egy lepke vagy egy madár. Egyszerűen elveszítik az érdeklődésüket, és továbblépnek. Ugyanez elmondható a betanításukkal kapcsolatosan is, hamar kiégnek és elunják magukat. Miután ez bekövetkezett, tovább semmit nem fognak tanulni.

Általánosságban szólva, a legtöbb sikeres oktató 10 vagy 15 percre korlátozza a képzések tartamát, függetlenül az állat korától.

Ne vigyük túlzásba az oktatást!