A kutyák szeparációs szorongása: hogyan ismerhetjük fel, mit tehetünk?

A kutya társas lény

A kutya társállat, vagyis más élőlényekkel körülvéve érzi jól magát. Akár német juhászkutya, akár dalmata, akár terrier, akár kuvasz, ha magára marad, kirekesztve és elutasítva érzi magát, és mindent megtesz azért, hogy magára vonja környezete figyelmét. Bármilyen békés és szófogadó legyen is kutyánk, magára maradva fúriává válik, megtépázza a bútorokat, irdatlan zajt csap, felveri az egész házat, és egyik pillanatról a másikra elfelejti, milyen is a szobatiszta kutya.

Csak a figyelemfelkeltés végett...

A szeparációs szorongásban szenvedő kutya nem beteg, és nem rossz

A büntetés csak ront a helyzeten! A kutya viselkedésével csupán szeretné gazdája értésére adni, hogy annak nem szándékos ügyetlensége, és helytelen nevelési módszerei miatt ő nem viseli el az egyedüllétet. Leggyakrabban azok az ebek szenvednek a szeparációs szorongástól, akik a falkavezérnek kijáró privilégiumokat élvezik a családi hierarchiában, és dühítő viselkedésükkel fejezik ki nyugtalanságukat, amikor a gazdi magukra hagyja őket. Félreértés ne essék, a magányában rongáló kutya nem bosszút áll, csak próbálja feldolgozni félelmeit.

Nem rossz, csak fél

A félelem öncsonkításba is torkollhat

És ez a fékeveszett pusztítás még a jobbik eset. A rosszabbik az, amikor a felgyülemlett feszültséget azzal próbálja levezetni, hogy saját magát sebzi meg. Amikor egy kutyán úrrá lesz a szorongás, akár öncsonkításra is vetemedhet. Egy gazdának kötelessége megelőzni az ilyen szélsőséges helyzeteket! Több lehetséges megoldás is létezik a kutyák szeparációs szorongásának leküzdésére, ám ehhez a gazdi és az eb aktív részvétele is szükséges.

Ha magára marad, kirekesztve és elutasítva érzi magát

Elkényeztetett kiskutyából szorongó eb lesz

A legtöbben már az elejétől fogva notóriusan követnek el miden lehetséges hibát, amik miatt később pár órára sem tudják egyedül hagyni az ebet. Megesik a szívük az anyjától és testvéreitől durván elszakított, nyöszörgő kis szőrgombócon, aki sikeresen átvészelte az első éjszakát új helyén, és ...pár nap múlva már az ágyukban találják. De hát olyan kis édes... És a kutya onnantól kezdve a nyomukban van, minden léptüket hűségesen kíséri, kihízelgi az állandó odafigyelést, és melyik gazdinak volna szíve a házimunkával foglalkozni, amikor a kis drága játszani akar? Ezek után csodáljuk, hogy amikor mégis el kell válni egymástól néhány órára, a kutya büntetésnek éli meg gazdája távollétét?

Ne hagyj magamra!

Végső megoldás: fegyelem

Tehát a szeparációs szorongás közös leküzdéséhez legfontosabb a következetes, szigorú fegyelem bevezetése. A szigorú fegyelem nem büntetést, vagy kegyetlen megszorításokat jelent! Sokkal inkább olyan határok megszabását, melyek közt a kutya egyedül is biztonságban érezheti magát, és egy olyan gazdi erőteljes jelenlétét, akire számíthat. Vagyis kiszámítható, bejósolható, rituálékon alapuló életvitelre.

Ehhez először is tudnia kell, hogy ki a falkavezér. A falkavezérnek pedig tudnia kell, hogy egyedül ő az, aki megszabhatja, mit csinálhat a kutya, és mit nem. Neki kell meghatározni azt a területet, melyen belül a kutya szabadon járhat-kelhet, és azokat a helyeket is, ahová nincs joga belépni. Szintén a gazda az, aki önállóságra neveli, megteremtve számára a függetlenség és szabad akarat fogalmát kettejük kapcsolatában. Nem hiába mondják, hogy a kutya olyan, mint egy két éves kisgyerek: csak akkor érzi biztonságban magát, ha a betartható, számára is előnyös szabályok világosan le lettek fektetve, csak ekkor alakulhat ki egészséges önbizalma és autonómiája.

A büntetés nem megoldás

Lassan, de biztosan

A megbízható falkavezér pedig megtanítja az egyedüllétre, vagyis magára hagyja kutyáját. Kezdetben csak nagyon rövid időre, lassan, fokozatosan nyújtva a távollétet. De nem hagyja egész napra egyedül, még akkor sem, ha minden gond nélkül elviseli! A kutya falkaállat, és attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezik a családhoz, természetes társas igénye gazdája állandó jelenléte. Éppen hihetetlen ragaszkodása tette őt az ember legjobb barátjává, nem érdemli meg, hogy ezért cserébe hosszú egyedüllétre kárhoztassuk. A szocializáció is fontos eszköze a szeparációs szorongás megelőzésének! Vigyük minél többet emberek és más kutyák közé, mielőtt apránként megtanítjuk az egyedüllétre. A kutyaóvoda, kutyaiskola is segítségünkre lehet.

Kezdetben nagyon rövid időre hagyjuk egyedül

Ha semmi nem segít, forduljunk szakértőhöz

Ám a megfelelő szokásrendszer kialakítása nem bizonyul minden esetben elegendőnek. Ha egy kutyán elváláskor rendre eluralkodik a páni félelem, keressünk fel egy kutyaterapeutát vagy állatorvost, járjunk utána a lehetséges orvosi megoldásoknak. A szeparációs szorongás tulajdonképpen egyfajta viselkedészavar, mely direkt erre a célra kidolgozott módszerekkel kezelhető. Gyógyszeres kezelésre is lehetőségünk van, de ehhez csak a legutolsó esetben folyamodjunk.

Dr. Háziállat válaszol: Kutyám fél, nyüszög egyedül...