Bicolor perzsa macska

Csak 1955-ben ismerték el a bicolor perzsa macskát önálló fajtaként, s az eltelt évtizedek alatt több érdekes és szép színváltozatot (kék-fehér, fekete-fehér, krém-fehér, vörös-fehér) sikerült kialakítani.

A származása ismeretlen

Meglehetősen régóta ismernek ilyen fajta macskákat, de kiállításokon csak viszonylag rövid ideje szerepelnek. Eredetileg ugyanis "utcai" macskának tekintették őket a rátarti tenyésztők, így azután érthető - ha nem is jogos! -, hogy származásukról szinte semmit sem jegyeztek fel a "macskakrónikák".

Színpompás perzsa cica

Csak 1955-ben ismerték el a bicolort önálló fajtaként, s az eltelt évtizedek alatt több érdekes és szép színváltozatot (kék-fehér, fekete-fehér, krém-fehér, vörös-fehér) sikerült kialakítani. Ez egyébként már csak azért is jelentős tenyésztői teljesítmény, mert a standardelőírások nagyon szigorúak: megkövetelik, hogy a bicolor színfoltjai világosan elhatároltak, egyenletesek és arányosan elosztottak legyenek.

Gyorsan fejlődő nagyság

A kétszínű macskák masszív testű, rövid, vaskos lábú, kurta farkú, széles, gömbölyű fejű, selymes tapintású, igen hosszú, lebegő szőrzetű, rendkívül szép cicák. Egy-egy bicolor alomban általában 3-4 kölyök lát napvilágot. A kiscicák életre-való, erőteljes felépítésű, nagy testű, korán érő, igencsak gyorsan fejlődő teremtmények. A cirmos jelek és a színfoltokban található fehér szőr hibának számít. Gyönyörű, elegáns szőrzetük minden-napos, gondos ápolást igényel. Mint valamennyi perzsa cica, a kétszínű macska sem kedveli a nagy meleget. Ami pedig a természetét illeti, szeretetre méltó, csendes, engedelmes, kiegyensúlyozott cica.

Vörös-fehér perzsa cica

Masszív, zömök testű, széles, gömbölyű fejű macska. Hosszú, lebegő szőrzete selymes tapintású.

Színfoltjai határozottan elhatárolódnak, egyenletesek és arányosak.

Fekete-fehér perzsa cica

Klasszikusan szép megjelenésű, erőteljes felépítésű, gömbölyű fejű, nagy szemű, rövid farkú cica. Meghatározó színe a fekete; fehér legfeljebb a szőrzet fele lehet.

Teknőctarka perzsa cica

Ez a különleges megjelenésű fajta a XIX. század vége felé kezdett kialakulni. Kiállításon először az 1900-as évek elején jelent meg, és tüstént nagy feltűnést keltett. Érthető hát, hogy mind Európában, mind Amerikában hamarosan népszerű lett. Ennek ellenére eléggé ritka. Tenyésztése ugyanis egyáltalán nem könnyű, így azután a teknőctarka kölykök iránti kereslet jóval nagyobb, mint a kínálat.

Tenyésztői körében az a mondás járja: ahhoz, hogy a kiscicák között teknőctarka is legyen, több szerencsére van szükség, mint szakértelemre! S ebben van némi igazság, hiszen - sajátos módon - a teknőctarkák szinte kizárólag nőstények. Kandúrok csak nagy ritkán születnek - és akkor is majdnem mindig sterilek, azaz nem származhatnak tőlük utódok. "Hivatalos" színe a fekete, a krém és a vörös keveréke. Szőrzetében ezek a színek jól elkülönülnek egymástól; minden összefüggő színben megjelenő folt hibának számít. A teknőctarka perzsa kellemes, engedelmes, értelmes jószág. Jó, de szigorú anya. A kiscicák színét -mint már utaltunk rá - lehetetlen előre megjósolni: krém-, fekete, vörös vagy cirmos színűek egyaránt lehetnek az alomban.

Teknőctarka és fehér perzsa cica

Hasonló a teknőctarkához, azzal a különbséggel, hogy a fekete, a krém- és a vörös színen kívül a fehér is megtalálható gyönyörű, tarka bundáján. Az említett - fehérrel tarkított - színek köpenyszerűen borítják a testét. A túl sok fehér szín nem kívánatos, de meg kell jelennie a cica pofácskáján, a lábain és a mellkasán.

A csíkos, pettyes vagy gyűrűs minták hibának számítanak. Akárcsak a teknőctarka macskánál, ezeknél a cicáknál sem lehet szó tudományos alapokon folytatott tenyésztésről; lehetetlen előre megjósolni, milyenek lesznek a kölykök. Mindig kellemes meglepetés, ha teknőctarka- és -fehér színű is van közöttük! A kandúrok ennél a fajtánál is majdnem mindig sterilek.

Ezüst cirmos perzsa cica

Pazar látvány a színezüst alapszőrtől jól elütő, sűrű fekete mintázatú ezüst cirmos. Sajnos manapság ebből a fajtából mindössze két-három példány látható a nagyobb nemzetközi kiállításokon. Sokak szerint azért, mert a tenyésztők nagyon felkapták a csincsillát, mégpedig az ezüst cirmos rovására.

A csincsilla mellesleg állítólag az ezüst cirmostól származik, ezt azonban mindmáig nem sikerült egyértelműen bebizonyítani. Ennél a fajtánál a legnagyobb hiba talán az, ha az alapszín a megkövetelt színezüst helyett csíkos vagy szürke, továbbá ha a minták nem eléggé sötétek és elütők. A valódi cirmos minta világosan látható, és sohasem fut egymásba. Néhány túl szigorú tenyésztőnek egyéb-ként az a véleménye, hogy a fajta akkor kezdett hanyatlani, ami-kor a mogyorószínű szem mellett a zöldet is elfogadták, tudniillik a jelenlegi leírásban már "mogyoró vagy zöld" szerepel, és ez "lazít" a szigorú fajtakövetelményeken.

Barna cirmos perzsa cica

Nem könnyű a macskatenyésztő feladata, ha megfelelő színű és mintázatú, hosszú szőrű barna cirmost akar kialakítani. A szakirodalom szerint 1939-ig néhány ilyen kivételesen szép példány élt Angliában, a háború után azonban a fajta erősen megritkult, különösen a kiváló egyedek száma zuhant a mélypontra.

Napjainkban a barna cirmos "másodvirágzásának" lehetünk tanúi, bár a színe még nem érte el a háború előtti "gazdag homok-szín" árnyalatot. Jóllehet ezt a cicát barna cirmosnak nevezik, a színe inkább homokszínű, jellegzetes sűrű fekete mintázattal, amely a hátról kiindulva a test alatt folytatódik, és a hason egyesül (ez az úgynevezett "pillangó-minta"). A barna cirmos feje keskenyebb és hosszabb, mint a többi hosszú szőrű fajtáé. Fülei magasan a fejtetőn helyezkednek el. Szeme nagy, tágra nyílt, mogyoró- vagy rézszínű.

Angol elnevezés: Persian (bicolor)
Német elnevezés: Perserkatze
Francia elnevezés: persan

CFA standard leírás: http://www.cfainc.org/breeds/standards/persian.html#Himalayan