Halálos ellenségek a madárkertben

Egér, veréb, vadászgörény

Elmúlt évek keserves tapasztalatai késztettek arra, hogy összefoglalót írjunk mindazon "vendégekről", amelyek kártételükkel sok év munkáját egyetlen éjszaka alatt tönkretehetik, vagy jelenlétük betegségek terjesztésével jár. Domaszéki tenyésztő ismerősünknél járva, a szép és értékes madarak megcsodálása közben hívta fel a figyelmet Dr. Boross Jenő arra, hogy szagoljunk bele a levegőbe, itt bizony nem érezni semmiféle egérszagot. Otthon mindjárt mintát vettünk a hazai levegőből és megállapítottuk, hogy az bizony "egeres" madárház. Lázas kísérleteket kezdtünk mindenféle egérfogóval, csalikkal, melyek vagy elégtelennek bizonyultak, vagy olyan tragédiákat hoztak, mint a ragasztóban elpusztult barnafülű papagájaink esete.

Az egérfogó

Egy alkalommal egy kertészeti áruházban járva fedeztünk fel egy félbevágott cipőtisztítós dobozra emlékeztető egérfogót, melyből megvettünk egyet tesztelésre. A fogó lényegében egy nagy száj, középen egy érzékeny nyelvvel, aminek a közepén pici barnás színű csalétek van. A "szájat" rugók működtetik és a torkos egér karrierjét pillanatok alatt derékba töri. Az osztrákok tudhatnak valamit az egérfogásról, mivel termékük olyannyira bevált, hogy naponta többször is szedegethettük ki belőle a nyakon csípett tetemeket.

Az egerek fertőzésveszélyt és stresszforrást jelentenek

Használata óta mi is elmondhatjuk, hogy röpdéink egérmentesek, az ősszel behúzódó példányaik néhány nap alatt a csapdába kerülnek a csalianyag vonzására. Az egerek elsősorban fertőzésveszélyt, másrészt stresszforrást jelentenek, végül az értékes magvak papagájok elől történő elfogyasztásában szintén bűnösek. Előfordult, hogy úgy megijesztettek egy tojót, hogy az a költési szezonban be sem akart menni az odúba az egérrel történt találkozás után. Elszaporodva az előre megvásárolt takarmányt szennyezhetik, és a papagájok számára ehetetlenné képesek változtatni, ezért örültünk ennek a praktikus és hatásos egérfogónak.

A veréb is ellenség

A madárkertben megjelenő másik kistestű fertőzéshordozó a veréb. Elsősorban a 10 000 Ft-os eszmei értékű madár miatt kell negyedévente féreghajtást végezni az állományokban, a legtöbb baktérium- és vírusfertőzésnek ők a hordozóik. Kártételük némiképp kivédhető a 2x2 cm-es lyukbőségű drótháló alkalmazásával (az ún. csirkedrót nem jelent számukra akadályt) a külső röpdék azon felületeinek lefedésével, ahol a díszmadaraink a legtöbbet tartózkodnak (ülőrudak, fürdető, etető, itató).

A fertőzésekkel szemben való ellenálló képesség kialakítása céljából rendszeresen alkalmazunk olyan készítményeket, mint a tejsavbaktériumot, vitaminokat tartalmazó Laktiferm, vagy a baktériumokat gyérítő, immunerősítő hatású, természetes almaecetet.

Féreghajtó csodaszerek

Féreghajtóként nem elég az amúgy nagynevű gyártók drága gyógynövénykészítményeire hagyatkozni, mivel saját magunk is tapasztalhattuk, hogy a rendszeresen használt „csodaszer” hatástalannak bizonyult az orsóférgek ellen. Úgy véljük, hogy maradjunk a jól bevált kifejezetten féreghajtónak előállított szereknél, vagy ha olyan nagy a fertőzésveszély, hogy költési időben is kell féregteleníteni, netán nehéz biztosítani azt, hogy az azonos volierben lévő madarak mindegyike egyformán kapjon a gyógyszerből, akkor jó szívvel ajánlhatjuk a Paramectint.

Ha megjelenik a vadászgörény...

Most néhány mondatban kitérnénk azokra az állatokra, melyek megjelenésére sokszor nem is számítunk. Lakott területen belül, padlásokon, farakásokban, elhanyagolt helyeken húzódik meg a manapság divatos házikedvencként is tartott vadászgörény. A kedvencként kis alomszámmal és nehezen szaporodó állat a természetben a szakirodalmi adatokat túlszárnyalva többször lefialhat, alomszáma akár 5-7 egyed is lehet. Jelenlétére a tenyészállományokban, elsőként a tojás rohamos fogyása (egy-egy alkalommal 8-10 tojás az udvar minden tájáról) utal, a kölykök növekedésével az éhes szülők rákapnak a növendék, majd a kifejlett szárnyasokra is. Amíg a környéken egyetlen példányuk él, addig megjelenik kártételük is. Viszonyításként, nálunk 2004 tavaszától októberig megközelítőleg 250 000 Ft károkozást hajtottak végre a baromfi-, fácán- és pávaállományban. Hat centi szélességű nyíláson, a dróthálón felmászva vittek el aranyfácán párt, a síkpalán felhúzták a 1,5 kilós vadfácánt. Amit nem bírtak megenni, elvinni, annak lefejezett teteme maradt a röpde közepén. Egyetlen éjszaka az összes fél-anyányi baromfi növendékünk eltűnt, illetve maradványaikat a palakerítés tetején, résein találtuk csak meg, így nem maradt saját tartalékunk sem az állomány frissítésére.

Ha megjelenik a vadászgörény...

Októberre sikerült három hét leforgása alatt az utolsó négy merénylőt is elfogni, melyek közül a negyedik egy kb. három hónapos állat volt, melyet hobbiállatként fővárosunkba költözése előtt alaposan tanulmányoztunk. Hihetetlen volt, amint a néhány centis fejen egy akkora száj nyílt, hogy teljes egészében bekapta egy brahma tojás kétharmadát. A végül is sikerre vezető összetett védekezési mód a ragadozók ellen, a madárkert alapokra épülő palakerítése, a kerítésen, volierek tetején húzódó villanypásztor-rendszer, a cirkáló terrier és az állandóan élesített élve-fogó csapda volt.

Egy hasonlóan felépített védelmi rendszer megfelelő biztonságot nyújt a tojásokra, csibékre rákapott kóborló macskák, kutyák, a lakott területek szélein, illetve azokon kívül rendszeresen megjelenő rókák, nyestek ellen is.

Reméljük tapasztalatainkból mások is okulnak, bár kívánjuk mindenkinek, minél kevesebb szükség legyen ez itt olvasottak felhasználására.