A kontyos feketeharkály (Dryocopus pileatus)

A kontyos feketeharkály (Dryocopus pileatus) Kanada déli részén, valamint az Egyesült Államok keleti részein és északnyugati partvidékein őshonos. Az Egyesült Államok délkeleti részein és a Mississippi völgyben egykor élt királyharkály vagy elefántcsontcsőrű harkály (Campephilus principalis) nagyobb volt, mint a kontyos feketeharkály, azonban ez a faj már kihaltnak tekinthető.

Megjelenés

A kontyos feketeharkály hangos kopácsolással adja hírül jelenlétét, rovarok után kutatva. Méretben egy kis varjúhoz hasonlít, naphosszat a korhadt fatörzsek körül röpköd. A Dryocopus pileatust nem lehet összetéveszteni más fajokkal, nagy termete és erőteljes mintázata miatt. A hímek fekete tollruhájukról élesen elütő fehér csíkos nyaka és skarlátvörös kontya, valamint a csőrüktől kiinduló vörös csík nagyon jellegzetes. A tojók fejéről hiányzik a vörös csík, és kontyuk sem annyira kihangsúlyozott. A szárnyaik alsó részén található fehér foltok repüléskor válnak jól láthatóvá.

Táplálkozás

A többi fakopáncshoz hasonlóan, a kontyos feketeharkály is a korhadt fákban elrejtőzött rovarokat kedveli. Étrendje nagy hányadát a lóhangyák teszik ki, de szívesen elfogyasztja a lárvákat is, valamint a vadon termő gyümölcsöket és dióféléket is megeszi, ha épp nem talál rovart magának. Korhadt fákon időzik a legtöbbet, mert itt találja meg a lóhangyákat. Kemény csőrével lyukakat váj a fa kérgébe, és ragacsos nyelvével ejti el zsákmányát.

Fészkelés

A kontyos feketeharkály-pár együtt marad egész évben, és nem vándorolnak el. Olyan erdőrészeket tekintenek a területüknek, ahol több korhadt fa is van. Különösen párzási időszak alatt erőteljesen védik területüket a többi pároktól. Minden tavasszal egy új odút vájnak magunknak a fákban, 4,5 - 38 méter magasságig. Az üreg kb. 40 cm-es mélységben van, és faforgáccsal van szegélyezve. A tojó 1-6 tojást helyez a fészekbe. Mindkét szülő részt vesz a tojások kikeltésében, ami általában két és fél hét alatt következik be. A szülők a táplálékot elfogyasztják, majd a fiókáknak visszaöklendezik azt, így táplálva őket. A fiókák négy hét után repülnek ki, de a szülők több hónapon át segítik még őket az élelemszerzésben.

Természetvédelmi státus

Mivel a kontyos feketeharkály élettere a korhadt fákat tartalmazó erdők, így az erdőkitermelés veszélyezteti őket. A múltban sok madarat lelőttek sport vagy élelmiszerszerzés céljából, így számuk csökkent. Szerencsére azóta számuk megnőtt, így nem tekintik védett fajnak őket.

Érdekességek a kontyos feketeharkályról

A kontyos feketeharkály mindig felhívja magára a figyelmet mérete és erőteljes kopácsolása révén, de van még néhány érdekes jellemzője:

• A nagy korhadt fákban fészkel, és viharok, villámlások elől rendszerint elvonul üregébe, és fiaikat is elrejti.
• Az odú kivájása akár hat hetet is igénybe vehet, és mindkét madár kiveszi a részét a munkából.
• Mivel rendszerint évente új fészket, üreget vájnak maguknak, így a régi üreget más fészkelő madarak, vagy más állatok használhatják.