Pávatartás és tenyésztés

A páva India nemzeti madara

Parkok, kertek látványos madarát, a pávát (Pavo cristatus), már az ókorban szerencséjük volt az európaiaknak megismerni. India nemzeti madara a párzási időszakban való udvarlás céljából kialakult, de a valós testméret megnövelése miatt a ragadozók elleni védekezésben is jó szolgálatot tevő káprázatos színezetű módosult háttollazatának köszönheti elsősorban népszerűségét. A páva több évezredes háziasítás ellenére sem domesztikálódott olymértékben, mint a házityúk fajok. Megmaradt az ember környezetében élő félvad madárnak.

A páva India nemzeti madara

Nagy becsben tartották

A páva eredeti élőhelye Kelet-India, Sri-Lanka erdős vidékei, ahol csapatokban élnek, tenyészidőszakban egy kakas 3-5 tyúkkal alkot háremet. Hazai tartásával kapcsolatos első feljegyzések alapján, hazánkban a XVI. századtól tartják, eleinte a főúri parkok, majd a XIX. századtól már a gazdag paraszti porták díszeként is.

Két színváltozatát ismerjük. A fehér páva egy, a természetben is felbukkanó genetikai hiba következtében kialakult mutáció (amely a vadonban azért számít ritkaságnak, mivel kirívó színével könnyen áldozatává válik egy arra kószáló tigrisnek), míg a feketeszárnyú páva a tudatos tenyésztői szelekció alapján lett kitenyésztve.

Mindhárom változat tartási igénye megegyezik, mind az elhelyezés, mind a táplálás tekintetében. A fehér pávának keményebb teleken érdemes fűtés nélküli melegedő házat biztosítani, míg a többiek egy féltetőt kívül nem igényelnek semmi egyéb takarást.

Páva nyugalmi állapotban

A páva fiatalon könnyebben barátkozik

A fiatalon emberek közt nevelkedő madarak bizalmasabbak, stresszre kevésbé érzékenyek, mint a szüleik mellett felnőtt példányok. Megfelelő kerítésmagasság mellett, vagy hektáros területű területeken szabadon tarthatók. Előbbi esetben érdemes egy szárnytoll-kurtítást elvégezni, mivel megriasztva még így is képes madarunk egy másfél méteres kerítést átugrani, és ha a túloldalon a szomszéd kutyái várják, annak könnyen tragikus következményei lehetnek. A szabadban bogarászó, férgeket gyűjtögető madárkák az ápolt gyepet sem teszik tönkre, ha valamely bokor alatt találnak egy porfürdőzésre alkalmas homokfelületet. Éjszakára érdemes őket zárt helyre terelni, nehogy valamely éjjeli ragadozó árthasson nekik.

Zárt tartású tenyészállományokban egy körülbelül 20 m2 alapterületű helyet igényel egy pávapár, mely minden további tyúkonként kb. 5 m2-el növelendő.
A kétharmad részt dróthálóval, egyharmad részt tetővel fedett voliert az uralkodó szélirány felől kell szélfogóval védeni.

Az éjszakára felgallyazó madaraknak egy-két ülőrudat is tegyünk fel, melyek közül legalább az egyik a tető alatt legyen. Itt kapnak helyet az etető és itatóedények és a fészkelőhely is, ami esetenként lehet szénával, szalmával bélelt láda is, de előnybe részesítik a száraz homoktalajt. Ezt a helyet deszkalappal, nádszövettel érdemes eltakarni, mivel búvóhelyként érzékelve gyorsabban fedezi fel a tojó, miként egy esetlegesen a volierben lévő fenyőfa ágakkal árnyékolt tövét is.

Pávatyúk

Pávakakas, pávatyúk

Alaptakarmányuk búza, kukorica, napraforgó, kiegészítve egyéb aprómag keverékkel, pulykatáppal. Márciustól állati fehérjében gazdag, un. lágyeleséget készítsünk, meghintve ásványanyag kiegészítőkkel, zárt tartásban lévő madaraknak rendszeresen biztosítsunk kis mennyiségű zöldeleséget. Ezen szükségletek biztosítása az éves szaporulat mennyiségének, egészségi állapotának záloga.

Az első költés megkezdése április közepén, május elején várható. A tyúk 5-9 tojását 27-28 nap alatt költi ki. A csibék neveléséhez mi speciális fácántápot használunk, kiegészítve a fent említett, tojás, sajt, sárgarépa alapú lágyeleséggel, túróval, 10 napos kor után apróra vágott zöldeleséggel.
A mesterségesen keltetett növendékeket 4-5 hetesen engedjük külső kifutóba, infralámpa segítségével fokozatosan szoktatva a külső hőmérséklethez.
Egy hónapos kor után már a szárnytollazat mintája támpontot ad a fiatalok nemének megállapításához.

Ha beköszönt az ősz...

Az ősz beköszöntével egy náthás tünetekkel jelentkező betegség a legveszedelmesebb ellensége a páváknak. Felboncolva a májon jelentkező foltosság sokáig abban a téveszmében tartotta a pávatulajdonosokat, hogy vírusfertőzéssel állnak szemben. A széles spektrumú antibiotikum kúra (általában "tylan" hatóanyag) megelőzésként sok esetben használt is a szervezet ellenálló képességének erősítésével, de a valódi problémát csak elodázta.

A betegség okozója egy egysejtű, melynek egy un. vakbélféreg a hordozója és általában a földigiliszta a köztes gazdája. Jól megelőzhető, kezelhető a betegség Flubendazol hatóanyagú készítményekkel.

Fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az ún. udvari páva igénytelen, könnyen tartható, minden más díszmadárnál látványosabb éke a kerteknek, ha az alapvető igényeit szem előtt tartjuk és a szomszédaink sem bosszankodnak a kakasok márciustól-augusztusig napot köszöntő, vagy alkalmanként esőt előjelző énekén.

További információ:
www.madarkert.hu