Vegyünk párt a magányos díszmadárnak?

Egy madár, vagy két madár?

Társas lények vagyunk, s mivel a papagájok szintén azok, szívesen választjuk őket házikedvencünkké, egy idő után azonban a legtöbb madártartóban felmerül a kérdés, hogy vajon elégedett-e madara, és szükséges-e neki párt venni. A válasz: tartási körülményektől, fajtól, és természetesen egyedtől függ. Annyi azonban bizonyos, hogy a természet rendje szerint a legtöbb madár monogám, életük nagy részét párban, vagy kolóniában élik le.

Egy papagáj, vagy több papagáj?

Javasoljuk, hogy a pintyféléket, veréb- és törpepapagájokat többnyire párban tartsák, hiszen így élhetnek teljes életet, a törpepapagájoknál is előfordul kézzel nevelt, vagy nagyon szelíd példány, de ismereteink szerint azok ugyanúgy párba állnak, mint kevésbé szelíd társaik. Gazdáikat mozgalmas életükkel, fészeképítési "művészetükkel", valamint sok szép fióka felnevelésével szórakoztatják. A hullámosok, nimfák nagyon jól taníthatók, tarthatók egyedül is, megfelelő elfoglaltságok (hinta, tükör, vékony fűzfa, reptetés stb.) és sok közös foglalkozás biztosításával. A szelíd madarak jó eséllyel állíthatók később párba.

A "szobamadarak"

A "középkategóriás" madarak többsége jól viseli a "szobamadárságot", főként ha rengeteget törődnek velük, van alkalmuk repkedni, és esetükben azt vallom, hogy a papagáj annyira szelíd, amennyit foglalkoznak vele.

A párok többnyire harmonikus párkapcsolatban élnek

Előfordul, hogy a madár unatkozik, kedvetlen, vagy esetleg valamilyen esemény, új helyzet kapcsán háttérbe kerül, ilyenkor érdemes megpróbálni párt venni neki, de a kellemetlen következmények elkerülése érdekében nagyobb hely, illetve felügyelet mellett engedjük össze a madarakat, hiszen a szelídítés illetve a mostanában olyan kedvelt és gyakori kézzelneveléssel járó identitászavar kiszámíthatatlan reakciókat válthat ki madarunkból. Az esetek nagy részében megfelelő körülmények biztosítása után a párok harmonikus életet élnek, az újonnan érkezőt elfogadja párjául kedvencünk és ha minden feltétel megadatott, akkor valószínű, hogy utódokkal ajándékozzák meg a madarászni vágyót. Gazdájával továbbra is bizalmas, előfordul, hogy a költési időben kissé távolságtartóvá válhat, talán agresszívebb lesz, a fiókák felnevelése után viszont helyreáll a közöttük lévő jó viszony.

Vannak olyan papagájok, amelyek már annyira kötődnek az emberekhez, illetve általában egy-egy gazdához, hogy nem akarnak párt elfogadni saját fajtársaik közül. Meglepő, de ezt a viselkedést egy "egyszerű lelkivilágú" ugráló papagájnál is tapasztaltuk, pedig a papagáj nem kézzelnevelt, viszont imádja a vele élő család tagjait, és féltékenyen őrzi ezt a kapcsolatot minden "betolakodótól".

A rozellapapagáj és a rokonfajok nem a legideálisabbak lakásban egyedül tartott kedvencnek, ha tőle testi kontaktust is elvárnánk. Bár nagyon szépek, kellemes füttyökből álló alaphangjuk sem jelent akadályt a velük való együttélésnek, de alaptermészetük félénk, bizalmatlan az emberekkkel, és még a kézzelnevelt egyedek is gyorsan visszavadulhatnak a velük való foglalkozás csökkenésével.

Némely papagáj félénkebb, csendesebb

A polytelisek, skarlátszárnyú papagájok, királypapagájok és más ezekhez hasonló fajták a jó hangutánzókészség ellenére viszonylag csendesek, könnyen szelídíthetők, szobamadárnak ajánlottak, de mozgásigényük nem elhanyagolható, társaságunk mellett biztosítani kell számukra megfelelő alkalmat, hogy repülhessenek. Szobakedvencként tartott egyedeik, ha társat kapnak, a párnak megfelelő, több méter mélységű röpdét igényelnek.

Az okosabb madarak

A magasabb intelligenciával megáldott papagájfajták nagyon összetett érzelemvilággal rendelkeznek, ebből adódóan nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy szükséges-e egyáltalán nekik párt venni, valamint nem kiszámítható, hogy egyáltalán hogyan fognak reagálni a jövevényre.

Az okosabb madarak kiszámíthatatlanok

Személyes tapasztalatunk, megfigyeléseink, hogy a huzamosabb ideig ember mellett élő, kézzelnevelt sziklapapagáj, amazon papagájok, törpearák, kakaduk is elfogadnak párt. Viszont érdemes új és nagyobb helyet biztosítani számukra, valamint az összeszoktatás ideje alatt fokozott figyelemmel kísérni viselkedésüket, nehogy tragédiába torkolljon próbálkozásunk.

A jákópapagáj egy külön kategória. Sokan keresnek fel minket tanácsot kérve madárvásárláshoz, és természetesen elsődleges vágyuk: a jákó. Nagyon kevesen vannak, akiknek ajánlhatnánk tartásra, hiszen magas értelmi, érzelmi képességei, kizárják a kevés foglalkozást, valamint a türelmetlen viselkedést. Rendkívül érzékenyek minden változásra, és a szeretett családtag viselkedési változásaira. Saját madarunkon tapasztaljuk, hogy mit is jelent a nem kellő mennyiségű foglalkozás és miket vált ki belőle. Mi is tervezzük számára a pár beszerzését, reménykedve, hogy lelkiállapota jelentősen javulni fog, bár egy 14 éves hímhez illő, egészséges jákótojó beszerzése ma Magyarországon nem egyszerű feladat. A szelíd jákók harmonizáló párt alkotva jobban viselik a költéskori ellenőrzéseket, így nagyobb biztonsággal számíthatunk tőlük fiókákra, mint vadon fogott társaiktól, már amennyiben nem jelentkeznek a szülőkön a fiókakeléskor viselkedési zavarok, illetve ezeken túl tudják tenni magukat.

Összegzés

Amennyiben kedvencünkkel a lehető legtöbbet foglalkozunk, nem tűnik szomorúnak, nem ütköznek ki rajta az unatkozás, magányosság jelei (állandó kiabálás, nyugtalanság, tolltépés stb.), akkor véleményem szerint megfelelő és elegendő számára társaságunk, illetve olyan elhelyezési körülményeket biztosítsunk, amik kellően lekötik figyelmét távollétünkben. Viszont, ha úgy érezzük, hogy váratlan események, megváltozott életvitelünk miatt nem tudjuk a továbbiakban azt, a megszokott mennyiségű foglalkozást biztosítani, madarunk teljesen háttérbe szorul, akkor ne a tőle megválásra gondoljunk

További információ:

Madárkert