A gólyák a gólyaalakúak (Ciconiiformes)

A világ számos táján előfordulnak, viszont inkább szárazabb élőhelyeken lelhetők fel, nem úgy mint a vele rokonságban álló kócsagok, kanalasgémek és ibiszek; emellett hiányzik róluk egy tollréteg, amelyet ezek a fajok halnyálka eltávolítására használnak. Mivel a gólyáknak nincs madárhangjuk. A fészken belül a gólyák csőrük csattogtatásával kommunikálnak. Sok gólyafaj vándormadár. A legtöbbjük békával, hallal, rovarokkal, gilisztákkal és apróbb madarakkal vagy emlősökkel táplálkozik. Tizenkilenc gólyafaj ismert, melyeket hat nembe soroltak be.

A gólyák gyakran lebegő vagy csúszó repülést alkalmaznak, mely sok energiát megtakarít. A lebegő repüléshez termikus légáramlatra van szükség. Ottomar Anschütsz híres 1884-es képalbuma a gólyákról inspirálta Otto Lilienthal kísérleti sárkányrepólő terveit a XIX. század végén. A gólyák nehéz testsúllyal és nagy fessztávolsággal rendelkeznek: az afrikai marabu szárny fessztávolsága 3.2 m, csatlakozva az andoki kondorhoz, mely világ legszélesebb fessztávolságával rendelkező szárazföldi madarai közé tartozik.

A gólyafészkek gyakran nagy méretűek és több éven keresztül is használhatják. Néhányuk akár 2 m széles és akár 3 m mély is lehet. Egykor úgy tudták, hogy a gólyák egynejűek, viszont ez a kijelentés csak részlegesen igaz. Vándorlás után a gólyák párt cserélhetnek, s tovább vándorolhatnak nélküle. Körülbelül ugyanannyira kötődnek a fészkükhöz, mint párjukhoz. A gólyák mérete, sorozatos monogámiája és megrakott fészkükhöz való hűsége nagyban hozzájárul mitológiai és kulturális szerepükhöz.

Rendszerezés

A molekuláris biológiával kapcsolatos kutatási tehnikák fejlődését követően a késő 20-ik században rengeteg új információ került felszínre, főleg a DNS-DNS keresztezést illetően. Legtöbbjük arra utalt, hogy számos madár, habár teljesen különböznek egymástól, mégis közelebbi kapcsolatban állnak egymással mint azt eddig gondoltuk. Következésképpen a radikális és befolyásos Sibley-Ahlquist madárrendszertan rengeteg gólyaalakúval bővült, több családot hozzáadva több családot, beleértve a pingvineket, búváralakúakat, vöcsökféléket, viharmadár-alakúakat, lilealakúakat (gázlómadarak, sirályok, csérfélék és alkák), gödényalakúakat (pelikánok, kormoránok, szulák és társaik), valamint a sólyomalakúakat (nappali ragadozó madarak). A flamingó család, flamingófélék, kapcsolatban áll a gólyafélékkel, valamint gyakran közéjük sorolják be. Mindemellett, morfológiai bizonyítékok azt mutatják, hogy a hagyományos gólyafélék listáját bővítés helyett inkább két ágra kellene osztani, jóllehet néhány rendhagyó gólyaféle még belefér a két ágba.

Az újvilági keselyűfélék pontos renszerezési elhelyezése még mindig tisztázatlan marad. Habár az Újvilági és Óvilági keselyűféléknek hasonló a megjelenése és ökológiai szerepe, mégis különböző elődöktől származnak, a világ különböző tájairól, valamint nem állnak közelebbi kapcsolatban egymással. Hogy mennyire is különbözik egymástól a két család, még mindig vita témája, hiszen néhány korábbi szakértő azt állította, hogy az Újvilági keselyűfélék a gólyafélékhez tartoznak. Napjaink szakértői viszont továbbra is azon átfogó álláspont mellet maradnak, miszerint ezek az Óvilági keselyűfélékkel együtt a sólyomalakúakhoz tartoznak, vagy pedig külön kategóriába sorolják be, melynek neve, kondorkeseselyű-alakúak. A Dél-Amerikai osztályozási bizottság a gólyafélék helyett az Incertatae sedis (bizonytalan helyzetűek) csoportjába sorolta be, viszont megjegyezték, hogy átsorolhatók a sólyomalakúakhoz vagy kondorkeseselyű-alakúakhoz.

Néhány hivatalos testület szinte teljesen átvette az előterjesztett Sibley-Ahlquist madárrenszertant, azonban világszerte egy sokkal egyszerűbb megközelítés kezdi lekörözni a hagyományos csoportosítást. Ez újabb bizonyítékok felszínre kerülésekor átsorolás helyett inkább módisít. Az alábbi családok szerinti listázás a kozervatívabb megközelítést alkalmazza. A madár rendszertan az elmúlt néhány évben folyamatos mozgásban volt, így indokolt az az elvárás, miszerint a különböző osztályozások közötti hatalmas különbségek fokozatosan oldódnak majd, ahogy egyre több bizonyítékra derül fény.

Nemrégiben egy DNS-tanulmány felfedte, hogy a gémfélék, papucscsőrűmadár-félék, gogófélék és az ibiszfélék mind a gödényalakúak rendjébe tartoznak. Következésképpen már csak a gólyafélék maradnak. A vízimadarak legtöbb családjától eltérően, melyek az oligocén idején terjedtek el, a gólyák látszólag a paleogén idején keletkeztek, talán 40-50 millió évvel ezelőtt.

Habár egyes gólyák igen veszélyeztetettek, nem tudunk olyan fajról vagy alfajról, ameéy kihalt volna a történelem során. A Réunion szigetén talált gólyacsont valószínüleg egy másik madáré lehetett, melyet a korai telepesek ételként vittek oda. Nincs feljegyzés arról, hogy a Mascharenas-szigetcsoporton valaha is éltek volna gólyák.

Élő gólyák

Nem: Mycteria

• Szumátrai tantalusz, Mycteria cinerea
• Rózsás tantalusz, Mycteria ibis
• Hindu gólya, Mycteria leucocephala
• Erdei gólya, Mycteria americana

Nem Anastomus

• Ázsiai tátogató gólya, Anastomus oscitans
• Afrikai tátogató gólya, Anastomus lamelligerus

Nem: Ciconia

• Abdim-gólya, Ciconia abdimii
• Gyapjanyakú-gólya, Ciconia episcopus
• Pápaszemes gólya, Ciconia stormi
• Maguari gólya, Ciconia maguari
• Feketecsőrű gólya, Ciconia boyciana (előző nevén C. ciconia)
• Fehér gólya, Ciconia ciconia
• Fekete gólya, Ciconia nigra

Nem Ephippiorhynchus

• Feketenyakú gólya, Ephippiorhynchus asiaticus
• Nyerges gólya, Ephippiorhynchus senegalensis

Nem Jabiru

• Jabiru, Jabiru mycteria

Nem Leptoptilos

• Indiai marabu, Leptoptilos javanicus
• Sárgafejű marabu, Leptoptilos dubius
• Afrikai marabu, Leptoptilos crumeniferus

Gólya kövületek

• Nem Palaeoephippiorhynchus (fosszília: korai Oligocén, Fayyum, Egyiptom)
• Nem Grallavis (fosszília: korai Miocén, Saint-Gérand-le-Puy, Franciaország, és Djebel Zelten, Líbia) – lehetséges, hogy ugyanaz, mint Prociconia
• Nem Ciconiidae (fosszília: késő Miocén, Paraná, Argentina)
• Nem Ciconiidae (fosszília: Miocén, Buenos Aires, Argentina)
• Nem Prociconia (fosszília: késő Pleisztocén, Brazília) – lehetséges, hogy a modenr Jabiru vagy Ciconia nemhez tartozik
• Nem Pelargosteon (fosszília: korai Pleisztocén Románia)
• Nem Ciconiidae – előzőleg Aquilavus/Cygnus bilinicus (fosszília: korai Miocén, Bresztovány, Csehország)
• Nem Leptoptilos - előzőleg L. siwalicensis (fosszília: késő Miocén? – késő Pliocén, Siwalik, India)
• Nem Ciconiidae (fosszília: késő Pleisztocén, San Josecito barlang, Mexico)

Az Eociconia fosszíliát (közép Eocén, Kína), valamint a Ciconiopsis-t (korai Oligocén, Patagónia, Argentina) gyakran ugyanebbe a családba sorolják. Egy "ciconiiform" fosszília darab a Touro Passo formációbol, melyet Arroio Touro Passo-nál találtak (Rio Grande do Sul, Brazília), feltehetőleg egy élő erdei gólya (M. americana ) része; körülbelül a kései Pleisztocén korból származik, néhány 10.000 évvel ezelőttről.