A szavanna bivaly vagy szudáni bivaly (Syncerus caffer caffer)

Fizikai jellemzők

Rossz hírnévre tettek szert, mely azoknak az embereknek köszönhető, akik kapcsolatba léptek velük. Ha megsebezik vagy bekerítik őket, kiszámíthatatlanok és veszélyesek tudnak lenni, Noha ismert tény, hogy támadtak meg embereket és gyakran vádolják őket tudatos vadsággal, általában szelídek, ha békén hagyják őket.

Csak egyfajta bivaly él Afrikában, de két alfaja létezik: a hatalmas szavanna bivaly és a sokkal kisebb, erdei bivaly. Az erdei alfajtáját csak Közép- és Nyugat-Afrikában találhatjuk meg.

Szavanna bivaly

A szavanna bivaly hatalmas, tehénszerű állat. Eltérő nemcsak a méretékben, de szarvai alakjában és színében is. A felnőttek általában sötétszürkék vagy feketék, a fiatal egyedek pedig vörösesbarnák. A kisebb, erdei bivaly, felnőtt korában is megőrzi vörös színét, bár Uganda nyugati részén rengeteg szavanna bivaly vörös vagy fakónarancssárga, mintsem fekete. A felnőttek veszítenek a szőrükből, ahogy idősödnek.

Mind a hím, mind pedig a nőstény bivalyok, nehéz, vastag szarvakkal rendelkeznek, melyek közvetlenül a fejből nőnek ki, vagy lefele kanyarodnak, majd felfelé. A szarvak félelmetes fegyverek a ragadozók ellen és ezzel csinálnak maguknak helyet a csordában. A hímek a szarvaikat használják a dominanciáért folytatott harcukban.

Előfordulási helye

Mind a szavanna, mind pedig az erdei bivaly víz közelben él. Általában a bivalyok fellelhetők a szavanna északi és déli részén, valamint az esőerdő alföldjein.

Hová lettek a többiek?

Viselkedése

A bivalyok élhetnek több száz egyedet számláló csordákban, de akár több ezres csoportba is tömörülhetnek Serengetiben az esős évszakban. A nőstények és sarjadékaik teszik ki a csorda nagy részét. A hímek idejük nagy részét az "agglegény csoportokban" töltik. Ezek két típusúak: azok, amelyek 4 és 7 év közötti hímeket tartalmaznak, és azok amelyek 12 évnél idősebbeket. Az idősebb bikák jobb szeretnek egyedül lenni. A hímek nem érik el a teljes testsúlyukat egészen 10 éves korukig. Ez után viszont, test állapotuk és súlyuk elkezd csökkenni, valószínűleg, mert elhasználódnak a fogaik.

A hallásuk és a látásuk aránylag gyenge, de a szaglásuk jól fejlett. Noha javarészt csendesek, az állatok mégis kommunikálnak egymás között. A párzási időszakban morognak, és rekedten bőgnek. A veszélyben lévő borjú gyászosan bőg, így hívja a csorda tagjait a védelmére.

Relaxáljunk!

A nőstények az első borjaikat 4-5 éves korukban szülik. Általában kétévente egyszer ellenek. Noha borjak születhetnek év közben is, általában az esős évszakban születik a legtöbb borjú. Ilyenkor a fű tápanyagtartalma magasabb, ami segíti a nőstényeket vemhességük alatt. A nőstény és borja között hihetetlenül erős és hosszantartó a kapcsolat. Akár egy évig is szoptatják a borjakat, akik, ez alatt az idő alatt, teljesen az anyjukra vannak utalva. A nőstények általában a csordában maradnak, de a hímek 4 éves koruk után elhagyják azt.

Étrendje

Étrendje nagyrészt fűből áll. Az afrikai bivaly javarészt éjszaka táplálkozik, mert úgy tűnik, elég nehezen tudja szabályozni testhőmérsékletét. A bivalyok számát egy csoportban, jobban meghatározza az élelemforrás, mint a zsákmányolás. Friss, zöld táplálék hiányában, a bivalyok gyorsan veszítenek a súlyukból, más szavannai patás állatokkal szemben.

Ragadozók és fenyegető tényezők

Az Észak-Afrikában található nemzeti parkokon kívül, a bivalyok gyakran kerülnek konfliktusba az emberekkel. Kerítéseket törnek szét, terméseket esznek meg és szarvasmarha betegségeket terjesztenek a haszonállatok között. Noha Észak-Afrika sok részében még nagyszámban fordulnak elő, néhány helyen teljesen ki lettek irtva vagy számuk nagyon lecsökkent.

Közelharcban..

Tudtad, hogy?

Az afrikai bivaly eltér a háziasított vízi bivalytól, mely a világ sok helyén megtalálható, noha felszínesen hasonlítanak egymásra. A bivaly, Afrika nagytestű növényevő állatai közül az egyik legszaporább. Élete a víztől függ és nem él olyan helyeken, ahol évente 25cm-nél kevesebb csapadék hull.