Érdekességek a hüllők világából

Az első hüllők körülbelül 300 millió évvel ezelőtt, a karbon korai szakaszában jelentek meg.

Osztályuk négy rendet tartalmaz.

• Krokodilok rendje (Emydosauria), közel 30 fajt és alfajt foglal magában (krokodil, kajmán, aligátor).

• Teknõsök rendje (Chelonia), legalább 244 faj sorolható ide.

• Pikkelyes hüllõk rendje (Squamata), ide tartoznak a gyíkok (több mint 3750 faj), a kígyók (kb. 3000 faj) és a kevésbé ismert, furcsa lábatlan Amphisbaeniák , más néven "gyíkférgek".

Megközelítőleg 160 faj tartozik az Amphisbaenia alrendbe, többségük Afrikában, Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában őshonos. Ezek a föld alatti életmódot folytató állatok távoli rokonai a gyíkoknak és a kígyóknak, annak ellenére, hogy kinézetük alapján inkább a földigilisztákhoz hasonlítanak (rózsaszín pikkelyeik gyűrűs elrendezésűek). Hosszuk elérheti a 70 cm-t is. Bőrük nagyon lazán redőzik testükön, mozgásuk furcsa, harmonikaszerű, ezért bőrük összehúzódásakor olyan látványt keltenek, mintha testük mögöttük kullogna.

A hidasgyík a legősibb hüllő-tulajdonságokat őrzi

• Felemás gyíkok rendje (Rhynchocephalia), virágkorát a történelem kezdete előtti időkben élte, egyetlen faja, a hidasgyík v. más néven tuatara (Sphenodon punctatus) a földtörténeti triász korszakban fejlődött ki, és "élő kövületként" mindmáig a legősibb hüllő tulajdonságokat őrzi. Sajnos mostanra egész rokonsága kipusztult és őt magát is a kihalás veszélye fenyegeti. Alig található néhány tucat példány az Új-Zélandi szigetek környékén. Látszólag olyanok, mint a gyíkok, azonban a hidasgyík szeme és állkapcsa meglehetősen egyedi, ezzel magyarázható külön rendszertani besorolása. A hidasgyíkok - a többi hüllővel ellentétben - 6 °C-os környezetben is életképesek.

Ki-mit-tud hüllőéknél

A hüllők - akárcsak a madarak - képesek szabályozni a pupilla nagyságáért felelős izmok mozgását. Tehát nemcsak a fényre szűkül vagy tágul pupillájuk, hanem saját maguk is képesek szabályozni a pupilla méretét.

A hüllők képesek szabályozni pupillájuk méretét (a fénytől függetlenül)

A hüllők agymérete nem haladja meg testtömegük 1%-át. Ez annyit tesz, hogy egy kb. 30 kg súlyú piton agya nem nagyobb, mint egy bab. Hozzá kell tenni azonban, hogy például a kétéltűekkel szemben a hüllők agya már két féltekéjű. Továbbá az emberrel ellentétben a hüllők kisméretű agyukat igen nagy százalékban hasznosítják. A hüllők idegrendszere meglehetősen összetett és nagyban hasonlít az emlősökhöz, amiből arra következtethetünk, hogy nagyon kifinomult érzékszervekkel rendelkeznek. Még csak most kezdjük megérteni, hogy mennyire egyediek, különlegesen ezek a csodálatos lények.

A hüllők az elsők a gerincesek között, amelyek 12 koponyaideg-párral rendelkeznek. Az alacsonyabb rendű gerincesek mindössze 10 párral rendelkeznek, ezek felelősek a légzés, a hallás, és az ízérzékelés szabályozásáért.

A hüllők csak tépni képesek táplálékukat , állkapcsuk felépítése ugyanis rágásra nem alkalmas.

Néhány nőstény hüllő képes a spermiumok tárolására, így akár 3- 6 évvel a párzás után is képesek megtermékenyülni. Az is előfordulhat, hogy egy terméketlen fázisban történt párzást követően a termékeny periódusban - anélkül, hogy újabb párosodás történt volna - megtermékenyül a petesejt.

A teknősök nemét a költés ideje alatt fennálló hőmérséklet határozza meg

A teknősök nemét a költés ideje alatt fennálló hőmérséklet határozza meg, így ha melegebb a hőmérséklet, akkor nőstény teknősök alakulnak ki, az alacsonyabb hőmérséklet viszont a hímek kialakulásának kedvez. Amikor az időjárás közepes hőmérsékletű, akkor fele-fele arányban alakulnak ki nőstény és hím teknősök. Ez a krokodiloknál pont fordítva történik, hiszen ott a magasabb hőmérséklet kedvez a hímek kialakulásának. A kígyók nemét már a kromoszómák határozzák meg, csakúgy mint az emlősöknél és a madaraknál.

A hüllőknek nincsenek verejték- vagy faggyúmirigyeik , ez magyarázza azt, hogy miért nem nyálkás a testfelületük. Bár testük éppúgy vízhatlan, mint a kétéltűeké, mégis különböznek egymástól, hiszen a hüllőknél hiányzik az átalakulás fázisa (amikor az ebihal békává alakul át).

A hüllők a közhiedelemmel ellentétben nem "hidegvérűek", hanem sokkal inkább ektotermikus állatok , ami azt jelenti, hogy testhőmérsékletük az őket körülvevő környezettől függ, mivel saját maguk alig képesek hőt termelni. Az árnyékos helyek keresésével, valamint a vér testfelület felé irányításával, illetve onnan történő elvonásával nagyszerűen képesek szabályozni testhőmérsékletüket, ha a külső hőmérséklet túl magas vagy éppen alacsony számukra. Megfelelő környezetben az aktív hüllők testhőmérséklete az emlősökéhez hasonló.