Szekembereink: Dr. Jancsik Mária

Dr. Jancsik Mária állatorvos

Bemutatkozik Dr. Jancsik Mária állatorvos

1993-ban szereztem állatorvos doktori diplomát Budapesten, az  Állatorvos-tudományi Egyetemen. A gyakornoki időm letelte óta magán-állatorvosként foglalkozom állatgyógyászattal, és néhány éve részt veszek a Magyar Állatorvosi Kamara Fővárosi Szervezetének munkájában is, mint vezetőségi tag.

Kisállatok háziorvosaként tevékenykedem, ami azt jelenti, hogy telefonos hívásra háznál látom el betegeimet. Elsősorban Dél-Pesten, de szükség esetén Budapest egész területén dolgozom. Pacientúrám kutyákból, macskákból, vadászgörényekből és kisebb százalékban egyéb kedvtelésből tartott kisállatokból áll.

Kezdettől fogva rendelek több állatorvosi rendelőben is helyettesként és állandó rendelési időm van a XVIII. kerületi Szent Bernát Kisállat-ambulancián. Így szükség esetén rendelői körülmények között is el tudom látni az arra szoruló pacienseimet.

Sürgősségi betegellátásra vagyok felszerelkezve, de háznál csak olyan beavatkozásokat végzek el, amelyek a szakma szabályainak mindenkor megfelelnek. Állandó kapcsolatban állok sok rendelővel és állatorvos-specialistával, így betegeimnek mindig biztosítani tudom a legszakszerűbb ellátás lehetőségét.

Elsődleges érdeklődési területem a belgyógyászat, mert a jó diagnózis az alapja minden sikeres gyógykezelésnek, de végzek ivartalanítási és más lágyszöveti műtéteket is. Szívügyem az állatvédelem. Részt veszek a Pro Canibus Alapítvány munkájában, amely a balesetet szenvedett gazdátlan állatok gyógykezelését finanszírozza. A gyógykezelésen kívül fordulhatnak hozzám védőoltásokért, microchip beültetésért, kisállat-útlevél kiállításáért is.

BESZÉLGETÉS
A Háziállat Magazin kérdez - a szakember válaszol

Háziállat Magazin: Mikor döntött úgy, hogy állatorvos lesz?
Dr. Jancsik Mária: Az általános iskola végén még zoológus szerettem volna lenni. Nem kimondottan az állatok gyógyítása, hanem az etológia érdekelt.

Mivel gimnáziumba nem vettek fel, a közgazdasági szakközépiskolai érettségimmel meg sem próbálkoztam természettudományos szakirányba tovább tanulni.

Óvónőképző főiskolát végeztem, majd Dunaújvárosból a fővárosba költöztem. Nevelőotthonban dolgoztam, de három év után rá kellett jönnöm, hogy ez a pálya nem az én utam. Az állatok iránt érzett szenvedélyes rajongásom ennél erősebb. Az Állatorvos-tudományi Kutatóintézetben laborasszisztensként dolgoztam két évet, ahol nem állatkísérleteket végeztünk, hanem virológiai vizsgálatok zajlottak baromfiállományokban.
Szerettem ezt a munkát, de többre vágytam. Az állatorvoslás kezdett érdekelni.

Egy nagy elhatározást követően a tankönyvboltban bevásárolt gimnáziumi biológia és kémia tankönyvekkel felszerelkezve, önállóan nekiálltam a felvételire való tanulásnak. Egy éves alapos felkészülés után sikeres felvételi vizsgát tettem az Állatorvos-tudományi Egyetemen.

1988-ban huszonhét évesen kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat és harminckét évesen, cum laude minősítéssel fejeztem be. Azóta is nagy örömmel és odaadással végzem a munkámat, mint magán állatorvos.

Nagy örömmel és odaadással végzem állatorvosi munkámat

HM: Miben tér el az Ön praxisa másokétól?
Dr.JM: A saját rendelő nélkül dolgozó állatorvosok úgynevezett „táskás állatorvos” praxisra kaptak működési engedélyt. Nekem ez az elnevezés nem túl szimpatikus, ezért kis gondolkodás után a humán orvoslás mintájára, „kisállatok háziorvosa” néven kezdtem hirdetni a praxisomat.

A lényeg, hogy telefonos hívásra az otthonukban gyógyítom a betegeimet. Ez nem jelent minőségileg alacsonyabb színvonalú ellátást, mert mindazt, amit háznál nem tudok, vagy nem lehet elvégezni, több rendelőben is megoldhatom, szükség esetén be is szállítom oda a pacienst.

Jelenleg két rendelőben is dolgozom helyettes állatorvosként. A XVIII. kerületi Szent Bernát Kisállat-ambulancián és a XIX. Kerületi Bubó Állatgyógyászati központban .Mindkét intézmény nagyon jól felszerelt, ahol műtéteket is végezhetek, és a  kiváló szaktudású kollégáimmal való konzultáció lehetősége is hozzájárul a betegek magasabb színvonalú ellátásához.  Rajtuk kívül alkalmanként helyettesítek még 4-5 állatorvosi rendelőben, melyek szintén igényes ellátást nyújtanak pacienseiknek, így igazán  nem esem ki a rendelői gyakorlatból sem.

Dr. Jancsik Mária Ondris kutyusával

HM: Mi a legemlékezetesebb történet a rendelőjéből?
Dr.JM: Ennyi év után már sok emlékezetes eset közül kell választanom. Számomra az első igazi sikerélmény egy postagalambhoz fűződik. Még egészen kezdő voltam és nem láttam lehetetlent az abszolút reménytelen esetekben sem. Ez volt a szerencséje a nevezetes madárnak. Gyerekek találták sérülten. Hátának nagy részéről leszakadt a bőr, légynyüvek nyüzsögtek a sebben, lesoványodott és mindkét lába törött volt. Józan ésszel az ilyen állatot véglegesen el kellett volna altatni. A madár szárnyai azonban épek voltak, és az ennivalót is elfogadta. Rosszabb már nem lehet alapon nekiláttam a gyógykezelésnek. Elaltattam, ami önmagában is kockázatos volt egy ilyen kicsi és halmozottan sérült állatnál. Sebét kitisztítottam, a lenyúzott bőrt visszavarrtam, egyik lábát parányi sínbe tettem egy szívószálból készült rögzítéssel, a másikat pedig a nyílt törés miatt injekciós tűből készített velőűrszeggel rögzítettem. A madár túlélte az altatást. Kiterjedt bőrsebe sem halt el, mint ahogy számítani lehetett rá. Egy kalitkában élve antibiotikum és fájdalomcsillapító injekciókkal kezelve, jól táplálva kövérre hízott. Lábcsontjai összeforrtak, s bár egyikre sánta maradt, önbizalma már odáig terjedt, hogy nekem támadt, valahányszor háborgatni mertem. Időközben gyűrűszáma alapján megtaláltuk a tulajdonosát is, aki nem tartott rá igényt, mert versenyzésre már alkalmatlan volt a galamb. Még ekkor is szerencséje volt. Egy tizenéves kisfiú járt a rendelőbe, mint kezdő galambász, aki örömmel befogadta az új jövevényt, hogy állományának egyik tenyészmadara legyen.

HM: Van esetleg kedvenc állata?
Dr.JM: Kutya nélkül nem tudom elképzelni az életet, de minden állatot különlegesnek tartok a maga nemében. Macskáim is vannak, és a madarakat is nagyon szeretem.

HM: Tart otthon állatokat?
Dr.JM: Ondris kutya, Sanyi cica és Cindri cica. Ők már a sokadikak. Előttük már volt tíz kutyám és legalább 15 macskám, papagájaim, tengerimalacom, hörcsögöm, egerem, karmosbékám, madárpókom. Átmeneti ideig sündisznót és számtalan madárfiókát is neveltem.

HM: Mit javasolna egy kezdő állattartónak?
Dr.JM: Az állattartás sok-sok örömmel, vidámsággal jár, de komoly felelősség. Mielőtt magunkhoz veszünk egy állatot, alaposan tájékozódjanak annak szokásairól, igényeiről.  Aki keveset tartózkodik otthon, ne akarjon kutyát, macskát. Ne akarjunk egzotikus hüllőket tartani, bármilyen szépek, különlegesek is. Nekik egyedi igényeik vannak, amelyek kielégítése komoly szaktudást igényel.

Egyetlen macska tartása is anyagi terhet ró a családra. Számolják ki, a napi eleség és alom igényét, tájékozódjanak az árakról, gondoljanak a szükséges védőoltásokra és esetleges gyógykezelésekre is. Hosszúszőrű, fajtatiszta kutyáknál rendszeres kozmetikázásra is szükség van. Mindezt vessék össze lehetőségeikkel. Ha a költségvetésbe mindez nem fér bele, elégedjenek meg valamilyen kisebb állattal. Egy papagáj vagy hörcsög is kedves társ lehet, akiről jó gondoskodni és örömteli pillanatokat szerez gazdájának.

HM: Hol lehet Önt elérni szükség esetén?
Dr. Jancsik Mária állatorvos
Telefonszámom: 06-20-9666-020
E-mail:  jancsik@t-online.hu
A korábban említett állatorvosi rendelőkben előzetes megbeszélés alapján találkozhatnak velem.