HOZSÁNNA NÉKED, FOTÓJÁTÉK!

Avagy kalandozások 2005 legszebb, legviccesebb és leggyíkabb pillanataiban, kicsit másképp, amolyan szigorúan szubjektív módon.

Úgy néz ki, ismét egy évet öregedtünk. Természetesen nem csak mi, hanem kis fotójátékunk is, ami bőven termelt az idei évben is rengeteg örömet, érdekességet és számtalan apróságot, amiből egy csokorra valót most összeválogattunk, így emlékezve a 2005-ös évre.

Talán kevés olvasó van, akiből ne váltana ki valamilyen érzelmet ez a rovat, ami valószínűleg kiváló doktori témát adhatna egy lelkes, és kellően elszánt szociológusnak vagy cyber-terapeutának is.

Valami olyan nehezen megfogható démoni instrumentum ez, ami a "Jaj de gyönyörű!"-től az "Aljas gyíkoló!" -ig az emberi érzelmek teljes spektrumát képes materializálni egyszerre egy gigantikus gyík vagy megasirály formájában.

Itt is utolért minket a MULTIplex mozikból és gyorséttermekből már jól ismert MEGAkólát kérek, ÓRIÁSkrumplival, GIGAsütivel, és EXTRA szósszal jelenség, azaz pontozni, csak szépen, csak szélsőségesen. Puffogtassunk egy ide annyira nem is illő közhelyet, mindenből jó nagyot markolunk, néha emiatt aztán keveset fogunk. Az enyémre csak 10-est, a többieknek meg szép nagy 1-est! A végén aztán miénk a dicsőség(?).

Egyúttal Anonymus mester után az interneten szinte tálcán kínálja magát a névtelenség jótékony homálya, ahol kedvenc virtuális személyiségünket felöltve, egeret szorongatva oszthatjuk a fórumhozzászólásokat és pontszámokat. Már Arany János is megemlékezett a jelenségről pár sorban, mikor a "... szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Dinamikus IP mögől, gaz gyíkoló emelkedik..." strófát papírra vetette.

A kevésbé avatott szem számára elsőre könnyed és habos lányregény rövid elmélyülés után ingoványos talajnak és véres királydrámának bizonyulhat, ahol profi fotós, mobiltelefon-fényképezőgépes gyermek és a kis kikapcsolódásra vágyó családanya, apa egyaránt bemutathatja kis családi kedvencéről készült kompozícióját vagy egyéb természetfotóját. Tágan értelmezve szinte minden ilyen témájú fénykép megjelenhet ami saját készítésű, és kicsit többet mozog mint egy növény.

Itt már szembesülhetünk az első kardinális kérdéssel, a feltöltött fotók minőségével. Elsőre hatékony megoldásnak tűnhet, ha egy nagy tekintélyű szuper-intelligens művész-zsűri, némi hümmögés, nahátozás, és "Monsieur, ez de facto kissé túlexponált" megjegyzések elköhintése útján szelektálná a képeket, ezzel is jótékony irányba terelgetve a közízlést, ami működőképes önszabályozás híján bizonyosan rászorul egy kis előzetes ISO 9001-es minőségi kontrollra.

Mivel a szűkös erőforrásokért folytatott öldöklő versenyben már sajnos nem futotta neves szakértők felkérésére, és valamiből építeni kell a kubai nyaralót is, ezért jobb híján az önjelölt, a témában szakértőnek csak nagy jóindulattal nevezhető, elő-zsűriként funkcionáló szerkesztőségre hárult a nemes feladat, hogy eldöntse mi az ami "mehet", és mi az, ami nem.

A közönség a fentebb vázoltaknak megfelelően leginkább állatszerető emberekből és kisebb számban elvakult fotó-fetisisztákból áll. Emiatt a hónap Pixel-Petije címért folytatott nem hivatalos háttérversenyben néha nehezen érthető az, hogy kerülhetett ki az oldalra egy kissé homályos, esetleg rosszul exponált fotó, amin a család kedvence éppen úgy rohant el, hogy a fotón csak a jobb hátsó lábát hagyta meg az utókor számára. A képbe itt jön be a fenti bürokratikus intézmény részét képező szerkesztő, aki saját megítélése alapján mégis kiteheti a beküldött fotót. Ezért az aktív pihenést keresők számára már joggal dobálhatóak paradicsommal ők és a képet beküldeni merészelő júzer is. A kevésbé vehemens kritikusok a heterogén stílusú és minőségű állatkás-fotóbonanza jelenséget egy könnyed "Pppffff, na ezt nézzétek meg" -gel intézhetik el.

Tovább fokozva az izgalmakat, lehet pontokat is osztani a képekre, egy természetesen nagyon könnyen kijátszható rendszeren keresztül, ami pusztán a dilettáns átlagjúzer számára nem ad lehetőséget arra, hogy az ECDL tanfolyamon szerzett hardware (ejtsd: hárdver) és egyéb IT (ejtsd ájtí) ismereteit felhasználva folyamatosan új IP címet generáljon magának és na sajnálja az időt és pénzt, hogy pár száz kisállatos képre folyamatosan szavazgasson, szigorúan az 1-es és 10 osztályzatokat variálva. A tehetségesebbek scriptet (ejtsd szkript) is írhatnak, ezzel fokozva a nemes küzdelem által gerjesztett eufóriát. Miután végeztünk a többiek képének szisztematikus legyíkozásával, a karosszékben jólesően hátradőlve ízlés szerint néhány elejtett megjegyzést is elhelyezhetünk a megfelelő fórumokban, nahát micsoda dolog ez és milyen emberek vannak már felkiáltással.

Most pár soros technikai expozénk következik

A következő évre is készülünk, hiszen bevethetnek a lúzerek süti (angolszász, eredeti nevén cookie) session (ejtsd szessön) vagy akár regisztrációs elven működő azonosítást is, mi mindenre tudunk majd találni legalább egy kiskaput és egy bezzeg másholt. Ha esetleg azt találják ki, hogy 25 véleményt kell írni fényképekről mielőtt először szavazhatnánk, ami nem lehet több egyenként 12,4 sornál, de minimálisan 3 szó, amit a másik elfogadhat, de csak akkor ha telihold van, regisztráció előtt mindenkitől DNS mintát vesznek, és még egy-két szabály, hogy jól követhetően könnyű legyen fejben tartani, akkor lesz egy szuper-objektív (haha) kijátszhatatlan (hihi) és mindenki által elfogadott (hehe) rendszer ahol az eredmények szigorúan tudományos alapon, statisztikai kontextusban 95%-kos megbízhatósággal +-2%-kal térnek majd csak el a valóságtól.

Egyébként úgyis megtöröm a szervert, letörlöm az összes többi képet, a sajátomra adok egy plusz végtelent, és akkor abszolút értelemben is én nyertem, technikai és morális KO egyben mindenki felett. Hiszen végül is ez lenne a lényeg, nem?

Valaki fentieket olvasva egyrészt értetlenül nézelődhet (laikusok, vagy állatbarátok akik pusztán szórakozásból, saját és mások örömére tesznek fel képeket), mások az asztalra csaphatnak. De nem igaz, hogy nem lehet azonosítani az embereket egyértelműen! Lelki szemeim előtt már megjelent egy 5 000 forintos porszívó-osztogatásos áruházmegnyitók idején látott, türelmetlenül kígyózó sor, aki névvel, lakcímmel, telefonszámmal, ujjlenyomattal dörömböl a nem létező fotocellás kapun, és ragaszkodik hozzá, hogy a személyes adatait valamilyen formában tárolva szavazhasson egy internetes fotójátékban.

Ez már valahol egy kőkemény internet-realiti-só szoft változata, ahol igaz nem emelt díjas SMS formájában, szavazgathatunk kedvenc angol keresztnéven anyakönyvezett választottunkra (itt csak fotók), és még egy nyomorult IT-GURU közjegyző sincs, aki megállapítja, hogy az orra előtt lévő szám megegyezik azzal, amit a monitoron is lát. A következő életemben talán közjegyző leszek.

Összegzésül

Valamivel több mint egy év távlatából, azért mindenképpen látható vastag fekete SZTK-keretes fotójáték szakértő szemüvegünket félredobva is, hogy minden bizonnyal nem tökéletes a mostani szisztéma sem, hiszen annyira nem lehetünk öntelt kis mitugrászok, hogy ne lássuk a szavazósdi korlátait. Jövőre tehát mindenképpen várhatóak módosítások, amelyek után, vagy akár előtt, továbbra is várjuk a lelkendező, pocskondiázó, pfújoló stb. észrevetéleleket.

Addig is kellemes gyíkolást, sirályozást, képnézegetést, gyönyörködést, kinek-kinek ízlése és vérmérséklete szerint.