A nyulak eredete, azaz, hogyan lett egyiptomi falfestményből ölben ülő házikedvenc

Világszerte több, mint 40 nyúlfaj él, de a házinyulak minden fajtája egyetlen fajtól, az üregi nyúltól (oryctolagus cuniculus) származik. Csak családi szinten van származási kapcsolat a mezei nyúllal (Lepus europeus). Az üregi nyúl eredetét és evolúcióját nem ismerjük pontosan, ugyanis csontjai kicsik, nagyobb állatfajok csontjainál törékenyebbek. A tűzben könnyen eléghettek, a maradványokat ragadozók elfogyaszthatták, így a régészek számára ritkán maradtak leletek.

A nyúlszerű rágcsálók az eocén korban (45 millió évvel ezelőtt) már éltek. A legrégebbi üregi nyúltól származó csontlelet 6 millió éves, Spanyolország területén, Andalúziában találták. Ez az emlős kb. 1 millió évvel ezelőtt jutott túl a Pireneusokon és telepedett meg Dél-Franciaországban. A Loire azonban még évezredeken keresztül természetes határt szabott további terjedésének.

Ó-egyiptomi falfestményeken, szarkofágok domborművein látható nyúl (i.e. 2000-2500). A szertartásokon, mint áldozati állat szerepelt. A nyúl húsát a föníciaiak (i.e. 1000) ízletesnek tartották. A híres római történetíró Varro (i.e. 116-27) leírásaiból tudjuk, hogy a rómaiak ún. leporáriumokban, fallal körülvett nyúlkertekben tartották a nyulat, és mint vad (vadászható) állat terjedt el a birodalomban. Előszeretettel fogyasztották a magzatokat és az újszülött nyulakat is. A X. században jelent meg az üregi nyúl Észak-Franciaországban, majd a középkorban, egész Európában elterjedt. Ebben az időben a tengeri hajósok a főbb útvonalak menti szigetekre élő nyulakat telepítettek, “húsraktár” céljából.

Angliában és Nyugat-Európa más államaiban kőkerítéssel körülvett kertekben tartottak nyulat. “Igazi” háziasításuk a XVI. században a kolostor-udvarokban kezdődött. A szerzetesek főként nagyböjt idején fogyasztották, mint böjti, a halhússal azonosnak tekintett eledelt. 1595-ben már több fajtáról (vadas, fehér, hamuszürke, fekete-fehér tarka) tesznek említést. Ebben az időben a franciák, az olaszok, az angolok és a flamandok élenjárók voltak a nyúltenyésztésben. A szaporítás mellett egyre céltudatosabban tenyésztették is a nyulat. Húshiány miatt a világháborúk idején számos országban fellendült a tenyésztése és húsának fogyasztása.

A XVI. században jutott el a nyúl Magyarország területére is. 1859-ben, Ausztráliában (Viktória államban) is szabadon engedtek néhány üregi nyulat. Mivel ezen a területen nem voltak természetes ellenségeik, gyorsan elszaporodtak. Létszámukat 30 év elteltével 20 millióra (!) becsülték. Hatalmas károkat okoztak és okoznak Ausztrália mezőgazdaságában. Érdekesség, hogy az ausztrálok szemében a nyúl kártevő, ezért húsvétkor nem csokoládényulak sorakoznak a boltok polcain, hanem csoki wallabyk. Természetesen a tojást sem a nyúl hozza.

A nyúltenyésztés “legújabb kori” történetében az 1950-es évek végére tehető az intenzív tenyésztés kezdete. Ekkor került be az USA-ból Nyugat-Európába az első nagyobb új-zélandi fehér, majd a kaliforniai állományok egyre jobban kiszorították a termelésből a színes (őshonos) európai fajtákat. Térhódításukban nagy szerepe volt annak, hogy a jó termelési eredmények mellett sokkal jobban bírták a rácspadozaton való tartást, mint a színes fajták. Ugyanakkor a fehér, jól festhető nyúlszőrért magasabb árat fizettek, mint a színesért. A hagyományos, drótfonatból készült ketrecekben és épületben történő tartás jelentett új irányt. Ugyanerre az időre tehető a nyúltápok megjelenése, majd az önetetők elterjedése. Ugyan- ekkorra tehető az eddig szinte ismeretlen nyúlbetegségek elterjedése is, melyek komoly veszteségeket okoztak.

Fosszilizálódott nyúl medencecsont

Az 1970-es években elsősorban új-zélandi fehér és kaliforniai vonalak keresztezésével állították elő az első korszerű nyúlhibrideket.

A törpenyulak egy véletlen genetikai mutáció révén alakultak ki. Az ember ebben meglátva a lehetőséget tudatosan folytatta a „méret” csökkentését. Kezdetben labornyúlként alkalmazták őket, azonban 1894-ben egy angliai kiállításon már, mint sportnyúl is feltűnt az első törpenyúlfajta.