A tartós hideg hatása a madarakra

A hideg és a nedvesség a tojásokat és a fiókákat, de akár a felnőtt madarakat is veszélyeztetheti. Az évtizedenként egy-két alkalommal előforduló szélsőséges időjárás mindig is természetes részét képezte a madarak életének - sok faj esetében ez a legjelentősebb állományszabályozó tényező -, csakhogy a klímaváltozás és az élőhely-átalakítások miatt az állományok egyre kevésbé képesek a köztes időszakokban sikeres reprodukcióval ellensúlyozni az egyedszámvesztést.

A tojásokban csak akkor tud fejlődésnek indulni és növekedni az embrió, ha ezeket a szülők a testükkel folyamatosan, a faj méretével összefüggően növekvő időtartamig melengetik. Ebben az időszakban a madarak csak rövid időre hagyják el a fészket - a pár általában felváltva ül a tojásokon - táplálkozni vagy üríteni. Hosszan tartó hideg időben a táplálék megszerzése nehezebb - a repülő rovarokra vadászó fecskéknél ez gyakorlatilag lehetetlenné is vállhalt -, ráadásul a test és a tojások hőháztartásának fenntartásához is több energia kell. Ezért a 2-3 napnál tovább tartó lehűlésben a kotló szülőknek már a saját életük fenntartása sem könnyű, többet kell távol lenniük a fészektől, ahol a tojások így könnyen kihűlhetnek.

A hideg mellett a nagy mennyiségű csapadék és a viharos szél is problémát jelent. Az erős szelek letörik a fészkes ágakat vagy leszaggatják a fészkeket; a felgyülemlő belvíz alulról áztatja el, hűti le és fullasztja meg a tojásokat; a zöldár (a lombfakadás után bekövetkező árvíz) pedig elönti a parti és vízimadarak fészkeit, a partifecskék szakadó partfalakban létesült költőtelepeit. Utóbbiakat nem csak az emelkedő víz, de az erősödő sodrás miatt alámosódó és leszakadó partfalak veszélye is fenyegeti.

Elpusztult füstifecske

A tojásokat - mivel kevesebb energiát fektettek beléjük - a szülők könnyebben hagyják veszni, mint a fiókákat. Csakhogy ezek folyamatos etetéséhez mindkét szülő munkájára szükség van, ami hideg időben a nehezen fellelhető táplálék miatt a normálisnál több munkát igényel. Tehát a madaraknak akkor kellene többet távol lenniük, amikor a gyakran még tolltakaró nélküli fiókák az egyik szülő folyamatos melengetését igényelnék. Ennek a helyzetnek nincs jó megoldása: ha mindkét szülő etet, a kicsik kihűlnek; ha egyikük melengeti őket, amellett, hogy ő sem tud megfelelően táplálkozni, nekik is kevés élelem jut.

Mivel a csupasz fiókák egy óra alatt is kihűlhetnek, ezeket a szülők a saját fizikai leépülésük árán is megpróbálják folyamatosan melengetni. Ez a viselkedés okozza azt a májusi fagyok esetében megfigyelhető jelenséget, mely szerint a csupasz fiókák a kitollasodottaknál nagyobb eséllyel élik túl az éjszakát, egyszerűen azért, mert ezeket még ülik a szülők, míg a nagyokat már nem.

A költési időszakban bekövetkező tartós hideg hatása a nádasok, vizes területek gém-, kócsag- és sirály telepein a legszembeötlőbb, ezek az éhen vesző fiókák és az emiatt továbbálló szülők miatt néhány nap alatt elcsendesednek. A füsti és molnárfecskék telepei ennél is rosszabbul festenek, mivel itt a rossz időben repülő rovarra vadászni nem tudó szülők a tojásokkal, a fiókákkal együtt pusztulhatnak el, és mumifikálódó testük eltömi, költésre alkalmatlanná teszi a fészkeket.

A nagytestű madarak évente csak egyszer költenek, ezért ők a kikelés közeli tojásos és fiókás fészekaljak pusztulása esetén már nem tudnak eredményes pótköltés végezni. Három éve egy hasonló májusi lehűlés miatt a fehér gólyák tojásos és kis fiókás fészekaljainak pusztulása miatt a költési siker alig 30%-os volt. A gémek, gólyák, sasok, sólymok kotlási és fiókanevelési ideje olyan hosszú, hogy a megsemmisülő fészekaljakat a tárgyévben már nem tudják pótolni - egyszerűen nincs elég idő az utódok őszi vonulás vagy tél előtti felnövekedésére, önállósodására.

Elpusztult vörös gém

Ilyen időben az ember szinte tehetetlen. A költési időszakban bekövetkező, országos kiterjedésű időjárási krízisek olyan nagyságrendűek, annyi madarat érintenek és ráadásul olyan fejlődési szakaszokban, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hathatós emberi beavatkozást: a felázó talajú agrárterületek, gyepek és erdők, az árvíz elöntötte madárélőhelyek, nádasok megközelíthetetlenné válnak.

Sok százezernyi, jól elrejtett énekesmadár fészket lehetetlen megtalálni, a nagyon fiatal, épen ezért a fészkeket még elhagyni képtelen fiókák szem elé sem kerülnek; a tojások mesterséges keltetése csak néhány fokozottan veszélyeztetett nagytestű fajnál megoldható, de esetükben is csak akkor, ha ezek nem sérültek meg, nem hűltek ki; gyakorlatilag nincs a világon olyan ország, ahol rendelkezésre állna milliónyi fészek, tojás és fióka néhány napon belüli megtalálásának, elszállításának és mentésének infrastruktúrája.

Mégis, mit tehetünk? Az időjárási anomáliák fontos, elengedhetetlen részét képezik a legtöbb madárfaj életének, állományszabályozásának. A probléma az, hogy az egyre inkább tönkretett települési és agrár környezet egyre több madárfaj számára válik mind nehezebben élhetővé. Ezért törekedjünk arra, hogy lakó- és munkahelyi környezetünk madárbarát legyen.

Ha az elkövetkező napokban átázott, legyengült madarat találunk, a lehető leggyorsabban vigyük száraz helyre, óvatosan töröljük át száraz ronggyal, tegyük meleg helyre (például lámpa alá), majd elsősegély jelleggel etessük meg.

További információ:

Orbán Zoltán, MME, társadalmi kapcsolatok igazgató, orban.zoltan@mme.hu, +36 20 425 94 50

Berényi Zsombor, MME, berenyi.zsombor@mme.hu, +36 20 354 85 05