A vadászat miatt halhat ki több száz veszélyeztetett szárazföldi emlősfaj

A 301 faj szinte mindegyike fejlődő országokban él, ahol a húsukért és gyógyászati termékek előállításáért való vadászat mellett túlélésüket veszélyezteti az erdőirtás, a mezőgazdasági területek terjeszkedése, az emberek egyre mélyebb behatolása a vadonba.

A 301 faj az IUCN vörös listáján lévő szárazföldi emlős hét százalékát és az összes veszélyeztetett emlősfaj egynegyedét teszi ki.

A 301 faj között 168 főemlős van, köztük a síkvidéki gorilla, a mandrill, 73 patás állat - a vadjak és a kétpúpú teve -, 27 denevérfaj, 12 ragadozó és számos medvefaj. Van köztük 26 erszényes faj, 21 rágcsáló és a tobzoska mind a nyolc faja - derül ki a Royal Society Open Science című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányból.

"Számos rossz dolog veszélyezteti a vadvilágot világszerte, legfőképpen az élőhelyek elvesztése és csökkenése, de a vadhúsért folyó vadászat is kolosszális hatással van rá" - idézte David MacDonaldot, az Oxfordi Egyetem professzorát, a kutatócsoport egyik tagját a The Guardian brit napilap honlapja.

"A vadászok száma egyre nő és az úthálózatok behatolása a legtávolabbi körzetekbe olyan mértékű, hogy semmi menedék nem maradt az állatok számára. Kamerunban, ahol dolgoztam, kora reggel taxik csoportjai indulnak útnak a távoli körzetekbe, és vadhússal megrakodva térnek vissza a városokba" - tette hozzá.

A globális vadhús-kereskedelem mértékét nehéz felmérni, de a Nemzetközi Erdészeti Kutatóközpont 2011-ben úgy becsülte, hogy évi hatmillió tonna vadállat pusztul el a vadhúsért folytatott vadászat miatt. Egy másik becslés szerint csak a brazíliai amazonasi őserdőkben évente 89 ezer tonna vadállatot vadásznak 200 millió dollár értékben. A vadhús egy részét külföldre csempészik: egyetlen európai repülőtéren, a párizsi Charles de Gaulle-on a becslések szerint évente mintegy 260 tonna vadhús lapul illegálisan a bőröndökben.

A kutatók szerint a túlvadászat problémájára a megoldást az jelentené egyebek között, ha a fajok szélesebb körű védelemben részesülnének, a helyi közösségeket érdekeltté tennék a vadvilág megőrzésében, alternatív élelemforrásokat, különösen fehérjében gazdag növényi élelmiszereket biztosítanának számukra, és oktatás keretében értetnék meg világszerte az emlősökre leselkedő veszélyeket, köztük a vadászatot.