Élő vagy száraz haleleséget?

Nos, kétségtelen, hogy az előre elkészített tápokban "minden benne van, amire a halaknak szüksége lehet" a tápanyagtól kezdve az ásványi anyagokon keresztül egészen a vitaminokig.

Ugyanakkor ha élő eleséget és száraz tápot váltva adunk a halaknak, akkor az fokozza az aktivitásukat, élénkíti színeiket, valamint meghozza a szaporodási kedvüket is - állítják az akvaristák. Persze természetes élőhelyükön sem díszhaltáppal, hanem élő eleséggel táplálkoznak...

Miért jobb az élő eleség?

Az ivadékoknak - a megfelelő fejlődéshez - friss táplálékra van szükségük. Az is az élő eleség mellet szól, hogy azt nem olyan könnyű túladagolni, ugyanis  az akváriumban is életben marad egy ideig, így kevésbé rontják a víz minőségét. Természetesen a rendszeres tisztításra az élő halkaja mellet is szükség van, mivel némelyik tápféleség (pl. a tubifex) betegségek és paraziták hordozója lehet. Lássuk az élőtápokat!

Olcsó, egyszerű és tiszta

Ecetférgek, mikroférgek (más néven: fonálférgek): ezek az apró, vékony férgek fehérjében dúsak, így alkalmasak a legyengült állatok felerősítésére és az ivadékok kiegészítő táplálására. Adagolásuknál azonban legyünk óvatosak, ugyanis magas proteintartalmuk miatt erősen hízlalók.

Otthon is könnyen tenyészthetők: nincs szükségünk másra, mint egy üres joghurtos dobozra, amelybe szórjunk egy centiméternyi zablisztet, erre öntsünk annyi vizet, hogy pépes állagú legyen és tegyük bele az apró férgeket. Ha ez megvan, fedjük le őket, de szúrjunk lukakat a fedő tetején, hogy elég levegőhöz jussanak, de ki ne száradjanak. Néhány nap elteltével egész szép kis féregtenyészetünk lesz. Az otthon tenyésztett élő eleség parazitáktól és kórokozóktól mentes, ezért nem fertőzi meg halainkat.

Amikor eljön az etetés ideje, markoljunk meg egy kis kupac férget - de csak annyit, amennyit uszonyosaink pár perc alatt képesek elfogyasztani - szórjuk be az akváriumba, és nézzük, amint levadásszák őket.

A tenyészet pár hétig életképes, utána le kell cserélni, és új állományt kezdeni.

Vízibolhák (Daphnia, Bosmina fajok): nagy előnyük, hogy az akvárium alján életben maradnak és az ott található hulladékokat fogyasztják - tisztítva az akváriumot - amíg maguk is halkajává nem válnak.

A vízibolhák nagy mennyiségű kitint, azaz emészthetetlen ballasztanyagot tartalmaznak, így kiváló béltisztítók, nagy segítséget nyújtanak az enyhe bélpanaszokban szenvedő halaknak.

Csonkaszárnyú muslicák: Bár főleg kistestű hüllőknek és kétéltűeknek szoktak muslicákat adni, a halak is érdeklődnek utánuk. Változatosabbá tehetjük halaink étrendjét, ha néha meglepjük őket muslicákkal.

Tiszta, bár nem olyan egyszerű

Sórák (más néven: Artemia): az egyik legkiválóbb haleleségnek számítanak ezek a planktonméretű rákok. Tenyésztésük nem egyszerű, de megéri a fáradságot. A keltetéshez használjunk egy levágott tetejű műanyagflakont, öntsünk bele egy liter vizet, melybe szórjunk egy púpozott kanál tengeri sót majd adjunk hozzá egy csapott evőkanál sórákpetét. A peték 26-28 fokon egy nap alatt kikelnek, ekkorra az üres peteburkok és a ki nem kelt peték a felszínre emelkednek, a narancsszínű sóráklárvák pedig lesüllyednek vagy a flakon oldalánál zizegnek. Ilyenkor könnyen leszívhatók egy vékony gumicsővel, majd szitával leszűrhetők. A sórák a pontylazacok, a sügérfélék és tűhalfélék kedvenc elesége.

Nehézkes és trutymós

Tubifex (más néven: csővájó féreg): a leggyakrabban alkalmazott, sok helyen kapható élő haleleség a csővájó féreg. Jó minőségű, fehérjében és D-vitaminban gazdag halkaja.

De származása miatt - szerves anyagban dús iszaplápok lakója - béltartalma kórokozókban gazdag, így csak alapos átmosás után adhatjuk halainknak. Afrikai sügereknek és túletetett halaknak ne adjuk, magas fehérjetartalma miatt!

Szúnyoglárva: Meleg időben (tavasztól nyár végéig) a szabadban is begyűjthető. Nem kell mást tennünk, mint a vízbe szórni őket, a víz tetején úszkálva folyamatos táplálékot nyújtanak halainknak. Az egyetlen problémát az okozhatja, ha halaink megunják a szúnyoglárvákat, ekkor a lárvák kikelnek és a szobánkba távoznak.