A víz pH értéke miatt kialakuló halbetegségek

A nyálkás réteg kialakulása a kopoltyúkon hátráltatja a hal légzési folyamatát, mert felhalmozódnak rajta a vízben lévő mechanikai szennyeződések, amelyek az akvárium aljáról emelkednek fel. Ennek eredményeként nagy mennyiségű szén-dioxid halmozódik fel a hal szervezetében, ami toxikus hatást és fulladást okozhat. Az elpusztult díszhal teste összegömbölyödött, kopoltyúja és szája szorosan zárt.

Lúgos környezetben (pH 9 felett) a díszhalak nyugtalan állapotba lkerülnek, ami abban nyilvánul meg, hogy megsérül a mozgáskoordinációjuk, görcsös jelenségek, gyors légzés figyelhető meg. Halak szokatlanul gyorsan úszkálnak, sőt gyakran kiugranak az akváriumból. A bőrsejtek megduzzadnak és ellentétben a savas víz okozta betegség folyamán kialakult megalvadt nyálkás rétegek nem alvadó átlátszó nyálkás réteget termelnek. A kopoltyúszírmok szintén nagy mennyiségű nyálkát termelnek. Gyakran megfigyelhető a díszhalak szaruhártyájának elhomályosodása, és megvakulnak. Az uszonyok legyezőszerű formát vesznek fel.

Azokban az olyan akváriumokban, amelyekben a növényzet gazdag, valamint a megvilágítás is intenzív a pH érték megemelkedik (9-12-ig.) Ebben az esetben nagyon gyorsan bekövetkezik a díszhal fulladásos pusztulása. A hidrogénionok lúgos oldattá alakulásának oka az ammónia felhalmozódása az akváriumban a szerves anyag magas tartalma miatt. Különösen veszélyes a díszhalak áthelyezése nagyon gyengén savas vagy semleges vízből lúgos vízbe és fordítva. A díszhalak gyógyulása az optimális hidrokémiai rendszer létrehozását követően meglehetősen hosszú - 15-45 napig tart.

A díszhalak betegségének és pusztulásának megelőzése érdekében a víz alacsony vagy magas pH értéke miatt az akvaristának tudnia kell, hogy milyen pH-értékű vízre van szükségük az általa tenyésztett díszhalaknak, valamint tudnia kell meghatározni azt. Az akvaristák számára leginkább megfelelő módja meghatározni a hidrogénionok mennyiségi koncentrációját a kolorimetrikus módszer, az úgynevezett indikátor, amely a szerves színezékek azon tulajdonságán alapul, hogy változtatja a színét a hidrogénionok koncentrációjától függően. Némi nehézséggel jár egy szabványos színezetű, valamint az univerzális indikátor elkészítése.

A víz PH-értékének meghatározását el lehet végezni egy kémiai és biológiai osztályteremben, valamint otthoni körülmények között is, beszerezve szükséges üveglombikokat és vegyi anyagokat. Létezik photocolorimetricus és electrometricus módszer, a víz pH-értékének a meghatározására, de ezek különleges felszerelést igényelnek, és csak laboratóriumi körülmények között lehet elvégezni a vizsgálatokat.

• A víz pH értéke meghatározásának módszere vegyes indikátorral (a víz pH értékének meghatározása módszere vegyes indikátorral)

• A víz pH értékének meghatározása papír indikátor felhasználásával (a víz pH értékének meghatározása papír indikátor felhasználásával)

• A víz oxidálódása (A víz oxidálódása - rámutat a vízben lebegő és oldott szerves anyagokra. Minél magasabb  víz oxidálódása, annál kevesebb az oxigén tartalma.)

• A víz oxidációja hozzávetőleges meghatározásának módszere (a víz oxidációja hozzávetőleges meghatározásának módszere)

• A víz szén-dioxid tartalma (nem kis jelentősége van a gáz-üzemmódban az akváriumi víz szén-dioxid tartalmának. A vízben három formában fordul elő: szabad, félig kötött (hidrogén-karbonát) és kötött (karbonátok). Az akváriumokban reggelre halmozódik fel a legtöbb széndioxid mennyiség.