5
Hogyan kezeljük a tacskóbénulást homeopátiás szerekkel?
A betegség azért kapta ezt a mára közismert nevet, mert többnyire a viszonylag hosszú hátgerincű tacskó fajtájú kutyáknál fordul elő leggyakrabban, de legutóbb pl. egy nagy testű betegemnél, egy újfoundlandi szukánál jelentkezett.

A tacskóbénulás legfőbb tünete, hogy a gerinccsatornából az ágyéktájékon kilépő idegek valamelyike, vagy maga a gerincvelő egy rossz mozdulat után, vagy esetleg látszólag minden előzmény nélkül sérül és az állatok egyik, vagy mindkét lábukat húzzák maguk után, mintha megbénultak volna, ami súlyosabb esetekben bizony be is következik. A hagyományos, allopátiás orvoslással a különféle gyulladáscsökkentők adagolása mellett a műtéti megoldás javasolható, ami azonban kimenetelét tekintve bizonyos esetekben semmivel sem mondható biztosabbnak, és főként nem mondható gazdaságosabbnak, mint a homeopátiás gyógykezelés. Ennél a módszernél azonban számolnunk kell azzal, hogy több hétbe, esetleg több hónapba is bele telhet a gyógyulás. Számos betegem volt, amelyik csak hat, nyolc hónapi kitartó otthoni kezelés után nyerte vissza „négyvégtagos" mozgását. Ne várjunk tehát csodát a homeopátiás szerektől és főként ne legyünk türelmetlenek! Természetesen a gerincvelő haránt irányú teljes szakadása esetén ettől a módszertől sem várhatunk gyógyulást!

 

 

tacskóbénulás, homeopátiás kezelés

 

 

A gerincvelő sérülése miatt bekövetkező hátulsó végtagbénulás (tacskóbénulás) legfontosabb első szere az ARNICA, melyet az eset felfedezését követő legrövidebb időn belül kell adagolni az állatnak D200-as potenciában, három egymást követő napon 1x5, majd pedig hetente 1x5 golyót. Ezzel egyidejűleg, és azonos adagban és potenciában adagoljuk a NUX VOMICA és a RHUS TOXICODENDRON nevű szereket is. Ezek a szerek nem fájdalomcsillapító hatásúak, tehát nem igaz rájuk nézve az, hogy mennél többet és mennél gyakrabban adjuk, annál eredményesebbek leszünk, sőt ha nem tartjuk be az adagolási utasítást annak súlyos, visszafordíthatatlan negatív következményei lehetnek.

Az ARNICA a legfontosabb homeopátiás szer mindenféle sérülésnél. Legfőbb hatásterülete az izomzat, a kötőszövetek, de hatással van az erekre, a szívre, gyomor - bélcsatornára, sőt még a bőrre is. A tacskóbénulás esetében elsősorban a gerincoszlop mentén elhelyezkedő sérült izmokra, és az esetlegesen kialakult vérömlenyek felszívódására hat pozitívan

A NUX VOMICA a teljes idegrendszert képes befolyásolni. A központi- és vegetatív idegrendszerre, az ereket ellátó idegekre, de a gyomor - bélcsatornára, a májra, a méhre és a húgyhólyagra is hatással van. Különös affinitással bír még a medencei szervekre és a hátgerinc ágyéktájéki (medencei) területére.

A RHUS TOXICODENDRON széles hatás spektrummal rendelkező homeopátiás szer. Elsősorban az izmokra, izületekre, az izületi szalagokra, és a bőrre hat. Kifejti még a hatását a nyálkahártyákra, főként a gyomor - bélcsatorna területén, és a központi idegrendszerre is. A tacskóbénulásnál a csigolyák közti izületek, szalagok minden esetben sérülnek, ezért van jelentősége a szer adagolásának.

 

 

homeopátás szerek, homeopátiás kezelés

 

 

Ha a probléma már régebben fenn áll, vagy rendszeresen visszatérő, akkor az ARNICA helyett a PLUMBUM ACETICUM D30-as potencia a megfelelő szer, másnaponként 1x, több héten keresztül. Előnyös lehet még a HYPERICUM adagolása is, hiszen erre a szerre mondjuk azt, hogy az „idegek Arnicája", és itt a gerincvelőből kilépő idegek sérüléséről is szó van.

A PLUMBUM ACETICUM a központi idegrendszer mellett a perifériás idegekre és az ereket ellátó idegekre is hatással van, de befolyásolja a simaizomszövetek működését is.

A HYPERICUM legfőbb célterülete a központi idegrendszer és a perifériás idegek, de hatással van a bőrre is. Különösen előnyösen alkalmazható az idegek un. kompressziós (összenyomatással járó) sérülései esetében. A gerincvelőből kilépő idegek sérülése pedig anatómiai helyzetükmiatt szinte mindig ilyen jellegű!

Ne feledjük el, amiről a bevezető fejezetek egyikében már olvashattunk, hogy a szintetikus fájdalomcsökkentő és gyulladáscsillapító szerek, ha még oly látványos hatásuk van is, többnyire csak átmeneti javulást hoznak, számos mellékhatás veszélyét hordozzák, ráadásul gátolják a homeopátiás szerek hatását is. Ezért azokat a homeopátiás szerekkel egy időben, de még kevés időeltéréssel (szteroidok esetében minimum három hét!) se adagoljuk a betegeknek!

Kérdése van? Forduljon Dr. Mátray Árpádhoz a dr. Háziállat Rovatban! >>

értékelés