Beszélj úgy, hogy figyeljenek rád!

Beszélj hangosan és érthetően!

Nem arról van szó, hogy túl kellene kiabálni mindent, hiszen a túlzott hangerő legalább olyan zavaró, mint a nagyon halk. Ha túl halk vagy, gyakran visszakérdeznek, hogy mit mondtál, ha viszont túl hangos, akkor előbb-utóbb valaki jelezni fogja, hogy beszélhetnél kicsit halkabban. Persze vannak olyan helyzetek, amikor szükség van túlkiabálásra vagy lehalkított hangerőre, de egy általános társalgásnál meg kell találni az arany középutat, amikor mások is meghallják a mondandódat, és te sem nyomod el a partnered a beszélgetésben.

Figyelj a hangszínedre!

Próbáld meg figyelni magad, hogy milyen szituációban kivel hogyan beszélsz. Valószínűleg máshogy szólsz a szerelmedhez, mint anyukádhoz, de a főnököddel is másmilyen hangot ütsz meg. Furcsa is lenne, ha életed párjához mély, érzelemmentes, hivatalos hangon szólnál, míg a felettesednek tartogatnád a mézesmázos hangszínedet. Persze szituációtól is függ, hogy milyen hangszínt érdemes használnod, de ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek és odafigyeljenek a mondanivalódra, jobban jársz, ha mélyebb, hivatalos hangon szólalsz meg. A hangszín persze adott dolog, de ha nem vagy elégedett a tiéddel, sok gyakorlással, a testtartásod módosításával részben változtathatsz rajta.

Találd el a tempót!

Mint mindig, itt is az arany középút a nyerő: ha túl gyorsan beszélsz, esélyes, hogy a felét sem fogják érteni annak, amit mondasz, míg ha túl lassan, az érdeklődés veszhet el. Amennyiben úgy érzed, hogy te már hozzászoktál ahhoz, hogy hadarsz vagy túl lassan beszélsz, van egy jó hírünk: mint oly sok minden más, ez a készség is tanulható, megváltoztatható. Figyelj tudatosan arra, hogy közepes, nyugodt tempóban mondd el, amit szeretnél, ne izgulj, meg fogják várni, míg a történeted végére érsz.

Beszélj dallamosan!

Talán nincs is annál rosszabb, mint amikor valaki monoton hangon beszél percekig. Ez nemcsak hogy  nem izgalmas, de szörnyen unalmas is, így ne csodálkozz, ha a hallgatóság igen hamar ásítozásba kezd. Ne félj változtatni a hangsúlyt: vidd le, ha a mondatod végére érsz, tarts rövid szünetet a mondataidon belül két gondolati egység között és nyomatékosíts, ha szükség van rá.

Bár eddig a beszédről volt szó, ki kell emelni, hogy a csendnek is van helye egy beszélgetésben, hiszen nyomatékosítja a mondanivalót és hagy időt a gondolkodásra. Ha odafigyelsz a fentiekre, biztos lehetsz benne, hogy figyelni fognak a mondanivalódra, és az egyre több pozitív élmény jó hatással lesz a magabiztosságodra is.