Hogy kerültek nyulak Ausztráliába?

Nem tudni, miért: az ausztráliai telepeseknek a négylábúak utáni vágyódása folytán vagy más miatt, 140 esztendővel ezelőtt 24 üregi nyulat vittek Ausztráliába akklimatizációs és szaporítási szándékkal. A behozott állatokat szabadon eresztették egy szenvedélyes vadász, Thomas Austin birtokán. A nyulak beilleszkedése nagyszerűen sikerült. A birtok tulajdonosa egyszer csak ráébredt, hogy földbirtoka közel áll a teljes pusztuláshoz. Területén a nyulak vették át a „hatalmat".

Nyúl invázió?

Ezeknek a végtelenül plasztikus állatoknak fékezhetetlen szaporodása következtében Austin úr a telepítés után hat esztendővel mintegy 20000 nyulat lőtt le, de ezzel az állomány a legkevésbé sem csökkent. A mediterrán származású üregi nyulak ugyanis - érthető módon - gyorsan alkalmazkodtak a meleg éghajlathoz és a sztyeppe növényzethez, így olyannyira megsokasodtak, hogy majd' egész Ausztráliában elterjedtek, és komolyan fenyegetni kezdték a tenyésztett finomgyapjas juhokat, amelyeknek nem maradt elegendő élelem a legelőkön.

A nyulak inváziójának ugrásszerű tempója érthetővé válik, ha figyelembe vesszük a faj alábbi tulajdonságait: a meleg égöv alatt élő nőstény nyúl egy év alatt 5-6-szor fial. Minden alkalommal 5-6 kisnyúl születik, így az évi szaporulat 30 nyúl. Ennek kb. a fele általában nőstény, amely a tenyészérettséget már 5 hónapos korában eléri. Így nem nehéz kiszámítani, hogy egy év leforgása alatt egyetlen nőstény nyúl nyomán 250 nyúlból álló populáció pusztíthatta területét. Két év alatt az egy nőstény utáni szaporulat - az összes nemzedékkel (unokákkal és dédunokákkal) együtt már tízezeres csoportot alkothatott.

Nyulak elleni kerítést jelző tábla Nyugat-Ausztráliában (A világ leghosszabb kerítése, 1901-ben kezdték felhúzni, hossza ma már 1837 km)

A nyulak ilyen nagy termékenysége következtében a természetnek a szelekció folyamatában „van miből válogatni" és kiválasztani a feltételekhez legjobban alkalmazkodó egyedeket. Csakhogy Ausztráliában nem volt ilyen szelekciós eszköz. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy az emberek lázasan keresték és alkalmazták - részben eredménytelenül - a „nyúlcsapás" elleni különböző harci eszközöket és módokat. Pl. tömeges kilövés, kerítés- és hálótorlaszok, a víztárolók és a nyulak élelméül szolgáló növények megmérgezése stb. A nyulak irtása az első világháború kirobbanásáig tartott.

1936-ban meghatározott számú nyulat megfertőztek a myxomatózisnak nevezett fertőző betegség vírusával. A megfertőzőtt nyulakat kísérletképpen egy közeli, nyulak által szintén lakott szigeten szabadon bocsájtották. Azért a szigeten, hogy előre nem látott okok miatt a biocönózis (ugyanazon az élőhelyen egyidőben együtt élő populációk kapcsolatrendszere) egyensúlya föl ne bomoljék (ez az óvatosság nem sokkal később feleslegesnek bizonyult).

Ilyen pusztítást végeznek a nyulak a földeken

A fékezhetetlenül elszaporodó nyulak elleni harcban az ember az élő szervezetek kölcsönös hatására, adott esetben a vírusnak és a szúnyogoknak a nyúlra való hatására támaszkodott. Ezzel példát adott az ökológiai gondolkodásnak és módszereknek gyakorlati célokra való felhasználására.

Ez arra is felhívja a figyelmet, hogy a mezőgazdaságban, különösen az állattenyésztésben még kiaknázatlanok azok a lehetőségek, melyek a környezeti tényezők eddig még fel sem tárt összefüggésein alapulnak.

_{(részlet az Agroinform Kiadó gondozásában megjelent Amit a hobbinyúl tartásról tudni kell c. könyvből)}