Egyik guppim elpusztult a két új hím miatt, a nőstények pedig nem esznek...

2 hónapos guppim mellé a hétvégén 2 új hímet vettem. A már meglévő kis hím ma elpusztult, a nőstények pedig 2 napja nem esznek, külsőre nincs rajtuk semmilyen változás, csak hogy a farokúszójukat összébbcsukva tartják és szaporán veszik a levegőt. Az új halaknak kutya bajuk, a vizet ma kicseréltem, elég oxigén és minden van... Mit hurcolhattam be az új halakkal?

A kérdése eléggé szerteágazó és nehézkes is, mivel a tüneteket mutató egyedekről kevés kórelőzményi információ áll rendelkezésre, másrészt az elhullott állatoknál, pedig nincs halkórtani, kórbonctani vizsgálati eredmény a kezünkben. A különböző halbetegségeknél a tünetek nagy része általános: Csak arra hívja fel a figyelmet, hogy valami nincs rendben a szervezetben, ezért hangsúlyozzuk a megtekintésen alapuló klinikai fizikális vizsgálat mellett, annak kiegészítőjeként a halkórtani intézeti vizsgálat fontosságát. Az általános tünetek közül lényegesebbek szem opálossága, a szapora légzőmozgások, az elálló kopoltyúfedők, az úszók homályossága, nyálkásodása, szakadozottsága, a különböző foltok megjelenése a testen, a pikkelyek "borzoltsága". A baktériumos és vírusos betegségek (pl. Aeromonas- és Pseudomonas-fajok, DNS-vírusok stb.) akváriumi halak között viszonylag ritkábban, tartási problémákkal párosulva fordulnak elő. A gombák és algák minden vízben előfordulnak, időszakos megszaporodásuk elsődleges, de más ártalmakkal (pl. mechanikus sérülésekkel) együtt is betegségeket, elhullást idézhetnek elő. A paraziták a természetben széles körben elterjedtek. Akváriumokba ritkábban kerül be élősködő, de itt igen kedvező feltételekre talál a feldúsuláshoz, tehát egy-egy fertőzött hallal egész állományunkat fertőzhetjük igen rövid idő alatt (esetünkben is ez látszik a legvalószínűbbenek). A külső parazitákkal fertőzött hal gyakran szabad szemmel látható jellegzetes foltosságot mutat, uszonyai opálosak, összehúzottak, hasadozottak, esetenként vérzésesek. Gyakori az aljzathoz való dörzsölődés, hirtelen mozdulatok vagy az akvárium fenekén való mozdulatlan állapot. A különböző kórokozók, paraziták behurcolásának megakadályozására a leglényegesebb tennivalók a következők: 1. Az újonnan beszerzett halakat ajánlatos néhány hétig elkülönítve, megfigyelés alatt tartani, ha erre nincs lehetőség, gyorsfürdő (Neptun) alkalmazását javasoljuk. 2. Élő eleséget (vízibolha, szúnyogálca) csak olyan helyről gyűjtsünk, ahol nincsenek halak, mert ezek élősködők közvetítői lehetnek. A vásárolt Tubifexet és Chironomust csak alapos átmosás után etessük. 3. Ha az egyik medencében beteg, fertőzött halat látunk, abból a medencéből a beteg hal kiemelése után az egészséges halat se tegyük át másik medencébe, mert igen nagy a fertőzés elterjedésének veszélye. A betegség megállapítása után az egész állományt gyógykezelni kell. 4. Az egész állományra kiterjedő fertőzés esetén (ichthyophonus stb.) ne kísérletezzünk a gyógykezeléssel. Számoljuk fel az egész állományt, a növényzetet cseréljük ki, az akváriumot és a berendezési tárgyakat pedig fertőtlenítsük (Dezinfekt, Formit stb.). Ha a környezeti tényezők eltérnek az optimálistól, tömeges megbetegedések, halelhullások jelentkezhetnek. Ezeknek a hibáknak kiküszöbölése akvárium viszonyok között sokkal egyszerűbb (pl. vízcsere), mint tógazdasági haltenyésztésben. A megfázott hal halványabb színű, úszóit jellegzetesen összehúzza, súlyosabb esetben hámelhalás tapasztalható. A legtökéletesebb szűrés ellenére is bizonyos idő után az akvárium vize telítődik organikus anyagokkal, nitritekkel és ammóniával. A víz elhasználódásának egyik mérőszáma a víz O2-fogyasztása, amely 5-20 mg/l között változhat. Ennél magasabb értékek már könnyen az egyensúly felborulásához vezethetnek. Az algák túlszaporodásának is egyik oka a nagy szervesanyag-tartalom. Bizonyos parazitáknak (Costia, Chilodonella), valamint a Flexibacter csoportba tartozó baktériumoknak is kedvez a vízminőség e romlása. Ha ezeket az elváltozásokat nem is észleljük, akkor is célszerű havonként az akvárium vizét felerészben lecserélni. A szivárványos guppi tenyészváltozatainak környezettel szembeni igényei: a víz keménysége közepes legyen (8-12 nk°), a pH = 7, vagyis semleges. Az ideális vízhőfok 24-26 °C. Igazán szép példányok csak viszonylag nagy medencében nevelhetők (minimum 100 liter). Kerüljük sok egyed összezsúfolását. Megfelelő filtrálás és szellőztetés mellett se számítsunk egy hímre 2 liter víznél kevesebbet. Gondoskodjunk gyakori etetésről (legalább naponta kétszer), valamint tápláló és változatos étrendről. Táplálékuk 70%-a Tubifex, 30%-a pedig más élő eleség vagy jó minőségű száraz eleség legyen. A guppik az oxigénhiányra érzékenyek!!