Hogyan lehet leszoktatni a kutyát a farokcibálós játékról?

Két aranyos Pomeraniani törpespicc tulajdonosa vagyok. Anya (5éves) és leánya (8 hónapos). A leányka pici korában nagyon "érzékeny lelkivilágú" volt a testvérek között. Minden kissé harciasabb játéktól ódzkodott, vagy egyszerűen nem vett reszt benne. A kedvenc játék a testvérek között a "rázd meg a farkát és szaladj!" volt. Amit a legagresszívabb "játékosabb" hugica indított el. (Az egész alom(4) szukából állt.) Ekkor meg megvolt a kan kutyám, aki nagyon türelmes, játékos apa volt. (Ő sosem huzigálta senkinek a farkincáját.) A anya szuka is türelmes a végtelenségig. Az ifjú leányzó, akit megtartottam az alomból, a nővérkék eladása után kinőtt az érzékenységből és folyamatosan kezdte cibálni a vele játszó papa (és a papa eladása után), később a mamája farkát, amíg az be nem megy (szalad?) a házikójába. Ha a ifjonc be akar oda is menni, akkor mélyen rámorog. És a "játék" abbamarad. Kérdésem: Hogyan lehet leszoktatni ezt a kis terroristát erről a farokcibálós szokásról? Vagy hagyjam kettőjük között? Attól félek, hogy a mama előbb utóbb csak bent fog csücsülni az házában. Próbáltam rászólni a leányzóra, de csak azt értem el, hogy a mama a neki túl erős hangtól beszaladt a házába, és a lány úgy nézett rám, mintha elvettem volna a kedvenc játékát.

Sajnos a kiskutyák egyszer felnőnek, és ha nincs a közelben egy idősebb, aki megnevelje őket, akkor nagyon el tudnak szemtelenedni. Rákiabálni nem érdemes, mivel ebben a helyzetben, az anya magára veszi a szidalmat, amire visszahúzódik. A kölyök önbizalma ezután, csak még erősebb lesz. Ha esetleg, ráhagyja az idősebbre, hogy türelme fogytán megnevelje, valószínű, hogy a durva játékot abba fogja hagyni.