Amikor a cicánkat ölbe vesszük, mindig nyávog, nem tetszik neki...

Egy körülbelül féléves házimacskánk van, a cirmos és a fehér keveréke, 90%-ban fehér. Kérdésem a következőhöz kapcsolódna: amikor a cicát ölbe vesszük, mindig nyávog, nem tetszik neki, egy idő után pedig már kapálózik is. Mivel rendre ölbe vesszük, ezért most úgy ahogy "tűri", de nem sokáig, maximum fél percig. Miért lehet az, hogy így viselkedik, nem marad meg? Amikor "rájön a szeretet", akkor magától felül az ölünkbe és dorombolni kezd. Előtte és utána pedig bekapja a szőnyeget, és szopni kezdi, közben pedig markolássza és dorombol. Összefügghet ez a korával és a játékosságával? Az idő folyamán elképzelhető, hogy szeret majd ölben lenni? Azért is csodálkozom ezen, mert az összes eddigi macskánk legfőbb vágya az volt, hogy ölben fogjuk.

Mennyi idős korában és honnan került Önökhöz a cica? Lehet, hogy túl korán (8 hetes kora előtt) választották el és ezért szopja és dagasztja pl. a szőnyeget. E viselkedészavar feloldására viselkedészavarok megoldásával is foglalkozó homeopata állatorvosra lesz szükségük. A cicák maguk szeretnek kezdeményezni, ne erőltessék az ölbe vételt.