Tisztelt doktorúr!
A macskám szült 5 cicát. A kérdéseim a következőek: -van e olyan hogy féltékeny a kiscicákra mert simogatom és a kicsik elfogadnak, megnyugszanak, elaludnak a kezemben, ölemben? Ezt azért kérdezem mert gyakran el dugja őket pl. a szekrény mögé. Természetesen az anyát továbbra is szeretjük, simogatjuk, kényeztetjük és nem éreztetjük vele hogy ő már csak a "második".
-az egyik cicát folyton el dugta, elkülönítette a többitől és ma a szekrény mögött/alatt találtam rá elpusztulva. Ő volt a kedvencünk de egy nappal a halála előtt azt vettem észre hogy olyan gyenge, nem akar szopizni, ha igen, keveset, inkább aludt. 10 napos volt (3-ik kép). Lehetséges hogy az anya megérzi a kicsin hogy életképtelen és ezért dugdosta? Csak mert most még egy, a legkisebbet hordozza mindenfelé. Ha nem sír, meg sem hallom hol van. -kertes házunk van. Hogyan szoktassam ki a "kis családot" a nélkül hogy az anya ne hordozná be egyenként a kicsiket? Kint is el rejtette a legkisebbet egy olyan kerítés mögött amit szét kellett rombolnom hogy kivegyem onnan mert az anya nem volt rá hajlandó. Azóta persze teljesen biztonságos az egész kert.
Megköszönném válaszait! Üdvözlettel: Erika.
Kedves Erika!
Azért dugta el őket, mert féltette a kicsiket, nem szabad az újszülött cicákat fogdosni... nyugodt, védett, helyen kellett volna kialakítani neki a ládikáját, ahol nincs nagy forgalom, minden kiscica életben maradt volna így. Tehát nem féltékenység, szimpla anyai védelmi ösztön volt.
Az anyamacska egyébként a kandúrok elől szokta elrejteni a kicsiket, mert ha a kandúr megöli a kiscicát, akkor a nőstény hamarabb lesz párzóképes, de ha nincs kandúrveszély, akkor is elrejtheti, ha túl sokat zargatják az emberek.
Nézze meg, hogy hova vinné őket az anyjuk és ott próbáljon kialakítani neki egy kis helyet, persze úgy, hogy még könnyen ki tudjon majd jönni onnan ( a kicsikkel együtt, ha már elkezdenek mozgolódni)