Kedves Dr. Hàziàllat!
Tudom a kisàllatok lélektana, nem egszerü terület, de Ön biztosan tud vmit mondani a témàban. Sziàmi keverék kandùrom vam, most 7 hònapos. Két hetes kora körül talàltam az utcàn, azõta arany élete van, minden tekintetben. Az érdekelne, hogy miért van az, hogy én gondozom, jàtszok vele, törödöm vele minden értelemben, mig ferjem pl.honapokig hozzà sem ért, mégis neki, ill. idegeneknek, leginkàbb férfiaknak, hízeleg, bùjik, dorombol, ölbe ugrik. Én mindig a " lò nincs szamàr is jò" vagyok neki, ritkàn kedves, és még ritkàbban simogattatja magàt. Tudom hogy a sziàmi természeténél fogva harapòs, tartozkodò tud lenni, de vajon miért a hímnemhez vonzòdik? van e ennek jelentösege? tudja hogy én csak nösteny vagyok, es nem kell hatalmi harcot vivnia velem, mint egy himmel??vagy ez egy buta ötlet? csak olyan halatlannak erzem mindezt, es jo lenne tudni az okat! Mint a szigorù anyuka- kedves apuka története..
Vannak azonban olyan cicusok, akikkel bármilyen kedvesek is vagyunk, sosem akarják igazán viszonozni azt, nem szeretnek ölben lenni, nem kérnek a simogatásból, vagyis tartják a két lépés távolságot. Ezt a viselkedést hajlamosak vagyunk magunkra venni és önmagunkban keresni a hibát. Nem kell ezt tennünk, egyszerűen el kell fogadnunk, hogy nem érzi így jól, kellőképpen komfortosan vagy éppen biztonságban magát cicusunk. Ez a szituáció legtöbbször örökbe fogadott cicusoknál fordul elő, akiknek hányatott sorsuk volt és képtelenek feloldódni a gondoskodó, szerető környezet ellenére sem.
Lehet, hogy korábban egy nő bántotta - türelem, lehet, hogy változik majd a helyzet :)