Lehet egy szobacicából kijárós cicát nevelni?

Kedves szakértő! Három éve egy kutyával és egy macskával élünk együtt egy emeletes ház első emeletén. Mikor hozzánk került a cica, úgy döntöttünk, hogy benti cica lesz belőle, mert meglehetősen problémásnak tűnt megoldani, hogy hogyan jut be a lépcsőházba, ha haza akar jönni. Egy éven keresztül ezzel nem is volt probléma, de miután látta, hogy a kutyát rendszeresen levisszük, tavaly nyáron a cica elkezdte napi szinten vadulni kaparni az ajtót, úgyhogy azt gondoltuk, hogy jó ötlet, ha veszünk hámot és a kertben sétáltatjuk. (nagy kert van a ház mögött, sőt a kert után egy egész hegyoldal.) Ez a második nyarunk, hogy pórázon sétáltatjuk a cicát, ami kicsit röhejes, de eddig működött. Mostanra azonban eljutottunk odáig, hogy egyre többet akar lemenni és egyre bátrabban sétál(na) a hegyoldalba. Az lenne a kérdésünk, hogy egy három éves, lakásban tartott macskát rá lehet-e szoktatni arra, hogy kijárós cica legyen? (ha valahogy a lépcsőházba jutást megoldjuk) Nem fog-e már az első alkalommal úgy eltünni, hogy többet nem látjuk? Az a gondunk, hogy mint minden benti cica a miénk is nagyon fél az emberektől, ha a sétáknál véletlenül talákozunk valamelyik szomszéddal, azonnal visszarohan a lépcsőházba, de minden váratlan zajtól is megrémül, úgyhogy attól félünk, ha egyedül engedjük ki, egyszer úgy megijed valamitől, hogy elrohan és nem talál haza, ha véletlenül nem tud a lépcsőházba beszaladni. Amúgy nagyon intelligens jószág semmi probléma még nem volt vele, de attól tartunk, hogy ha nem lesz neki már elég ez a napi fél-egy óra bóklászás, a lakásban is viselkedési problémák jelentkeznek nála. Természetesen már most sokat nyávog, hogy ki akar menni, nyilván a leglehetetlenebb időpontokban, pl hajnal háromkor. Nagy hülyeséget csináltunk ezzel, hogy rászoktattuk ezekre a mindennapos kirándulásokra? Válaszát előre is köszönöm: V. Erika

- Igen, van reális esély arra hogy a macska fokozatosan megszokja megtanulja a ki-be járást, (a technikai megoldás az I. emelet miatt nehezebb, de nem lehetetlen!) de a kezdeti időszakban sok türelmet és odafigyelést igényel. - A félelem valóban nagy gátja lehet a kiszoktatásnak, mert jogos az a feltételezés, hogy egy pánik helyzetet követően a macska egy bizonyos időre elveszti a tájékozódó és döntésképességét, majd ezt követően baleset éri vagy reális időn belül nem talál haza. - Biztonságosabb lenne, ha megtartanák a jelenlegi kombinált módszert, talán a benti és a kinti aktivitást, játékot kibővítve érdekesebbé, intenzívabbá téve