Kedves Újdonsült Madárgazdi!
A hideg is kilelt a kérdésed olvastán (épp a kérdésből következtetek arra, hogy gyerek lehetsz): rágondolni is rossz, hogy esetleg „megvágnád” a szerencsétlen madárka nyelvét. Beszélni ettől nemigen tanulna meg hamarabb – már csak azért sem, mert vélhetően elpusztulna, még hozzá szörnyű kínok között. Eszedbe ne jusson ilyen butaságot csinálni!
A beszédtanuláshoz egészen más kell: elsősorban baráti, bizalmas kapcsolat a madárral, és sok-sok türelem. Garancia viszont nincs rá egyáltalán, hogy a madárka valaha is beszélni fog. A beszédhez külön „tehetség” kell, ami vagy megvan a madárban, vagy nincs. Lehet ő akkor is remek társ és rengeteg öröm forrása, ha soha nem fog kimondani egyetlen szót sem. A madártartásnak nem ez a lényege.
Hogy milyen idős a madárka, azt csak nagyon hozzávetőlegesen lehet megsaccolni, a tévedés pedig nem kizárt. Ha küldesz róla jó minőségű képeket, amelyeken jól látszik az orrocskája, szemecskéje, lábacskája közelről, valamint (másik képen) az egész madár is egyben, akkor azt meg tudom neked mondani (talán), hogy gyerek-e még ez a madárka vagy már felnőtt, illetve hogy öreg-e vagy fiatal. Egy madár pontos életkorát csak az tudja, aki tenyésztőtől vásárol, és megkap minden információt.
Kérdéseidből arra következtetek, hogy nem vagy nagyon tájékozott hullámos ügyekben – ami nem baj, hiszen pótolhatod. Viszont nem a beszédtanulás most a legnagyobb gondja a madárkádnak: mielőtt ezzel foglalkoznál, előbb nézz körül alaposan a neten, és tájékozódj arról, mik az ő alapvető igényei és szükségletei az elhelyezését, etetését, életmódját, környezetét illetően. A hullámos egy viszonylag könnyen kezelhető madár, de azért távolról sem igénytelen. Ha sokáig szeretnéd élvezni a társaságát, alaposan ki kell tanulnod a vele való foglalkozás, bánásmód csínját-bínját.
Kívánok sok örömöt az együtt töltött évekhez: Bukuli Ágnes