Mikor engedhetem ki először a nimfapapagájomat a kalitkából?

2 napja van egy sárga nimfapapagájom, fiatal még. Az lenne a kérdésem, hogy kb. mennyi idő múlva engedhetem ki a kalitkából? Mert kinyitottam neki az ajtaját, ki is jött, de nekiment mindennek és inkább megfogtam és visszaraktam, nehogy öszetörje magát. Mit javasol mikor tudnám kiengedni úgy, hogy ne törje össze magát. És hogyan tanítsam meg beszélni. Azt tudom, hogy sokat kell neki ismételni ugyanazt a szót amíg meg nem tanúja.

Kedves Kérdező !

Keserűen kezdem a választ, mert rövid leveléből arra következtetek, hogy Ön hirtelen ötlettől vezérelve, anélkül vitte haza a madarát, hogy tisztában lenne a papagája igényeivel, szükségleteivel, tartásának alapvető szabályaival és követelményeivel. Most se késő minderről tájékozódnia, de attól tartok, a kapcsolatukon máris sokat rontott.

Kétnapi otthonlét után az a szegény madár még azt se tudja, hol van és miért: hogy megismerje, elfogadja az új környezetét, belakja a kalitkáját, valamennyire is biztonságban érezze magát az új családjában, ahhoz neki jóval hosszabb időre van szüksége. Hogy két nap után kiengedte (ez a kisebbik baj) és kézbe fogta (ez a nagyobbik), azzal valószínűleg akkora rémületet okozott szegény madárnak, hogy napokra, hetekre visszavetette őt a barátkozás folyamatában. Egy madárkához rengeteg türelem kell, barátkozni pedig csak a saját tempójában lehet vele. Ha ezt figyelmen kívül hagyja, sose fog megszelídülni a madara.

A röptetéssel (ami egyébként kétségtelenül létszükséglete a madárkának, napi rendszerességgel), majd akkor lehet próbálkozni, ha kalitkán belül már otthon van a szárnyas családtag, Önnel pedig szívélyes, baráti kapcsolatot ápol, a rácson keresztül. Ha már nem fél a kezétől, amikor eteti-itatja (sőt esetleg rá is ül), ha láthatóan örül az Ön felbukkanásának, és keresi a társaságát, igyekszik minél közelebb kerülni Önhöz (bújik a rácshoz, nyújtogatja kifelé a csőröcskéjét, hogy puszit adjon az ujjára), és közben alaposan megismerte már a szobát is, kalitkán belülről – nos, akkor körülbelül itt van az ideje a röptetéssel való próbálkozásnak. Hogy ez mennyi idő, azt alighanem madara válogatja : én egy bő hónap után nyitottam ki először az ajtót a hullámoskáimnak – de akkor még mindig napokba telt, amíg egyikük mert is élni a lehetőséggel, és kipróbálta kalitkán kívül a szárnyacskáit.

A röptetésnek persze számtalan feltétele van még, a jó kapcsolaton és a madárka bizalmán kívül: legfontosabb, hogy a szobának abszolút madárbiztosnak kell lennie. Nem lehetnek sehol leverhető csecsebecsék, nem lehetnek szobanövények, sőt vágott virágok sem (mivel szinte mindegyikük mérgező), az ablakon nyáron szúnyogháló legyen, a csipkefüggöny pedig mindig behúzva álljon, nehogy a madárka nekirepüljön az üvegnek, és összetörje magát. A szekrények, komódok mögötti réseket (ha vannak) le kell takarni vagy el kell tömködni valamivel, nehogy a madárka beessen a bútorok mögé. Fiókok, szekrényajtók sose legyenek nyitva, ha kint van a madár, mert ha berepül valahova, nem fog a szólongatásra előbújni, és kezdődhet az órákig tartó keresgélés, ami nagy izgalom neki is, meg a gazdinak is. Gondoskodni kell arról is, hogy a madaras szobából ne tudjon kirepülni, hisz egy egész lakást nehezebb biztonságossá tenni a számára, mint egyetlen szobát.

Maga a röptetés pedig ne úgy történjen, hogy csak úgy kiengedi a madarát, Isten nevében: jól teszi, ha előtte gondoskodik valamiféle „leszálló pályáról” a számára. A madarak általában a rendelkezésükre álló tér legmagasabb pontján szeretnek ücsörögni, így legjobb, ha a szekrény tetejére tesz föl neki egy stabil vázát vagy nagyméretű dunsztos üveget, benne faágakkal, amikre a madárka rárepülhet, és közben rágcsálhatja is az ágakat. (Vigyázat: a faágak között is nagyon sok a mérgező! Legjobb a fűzfa, akár csavart, akár szomorú, továbbá a gyümölcsfaágak, kivéve a csonthéjasokat. Az én madárkáim a bodzát is nagyon szeretik, de állítólag a bodzafajták között is van olyan, ami mérgező.)

Nálunk dupla, műanyag papírkosarak díszelegnek a szekrények tetején: a külsőnek két kiló só van a fenekében, hogy biztosan ne boruljon föl, a belsőhöz pedig oda vannak kötözve spárgával az ágak, hogy ne csúszkáljanak el, ahogy rájuk repül a madárka. Szimpla edény aljába nem öntheti a sót vagy homokot, mert akkor minden takarításnál cserélni kéne azt is. Kreáltam madár-játszóteret fölfelé húzható, úgynevezett harmonikás ruhaszárító állványból is, egy papagájos barátnőm pedig karácsonyfa talpába állított szép nagy fűzfaágat, arra vannak fölszerelve a játékok és hinták. Egyik kis „madárunokám” új gazdája üres képkeretre szegezett föl ágakat, és azt akasztotta a falra – vagyis a lehetőségek száma végtelen. Lényeg az, hogy legyen hova megérkeznie a madárkának, ha kirepül. Ettől később fog ő repülni máshova is, de legyen meg a maga kis biztos helye a szobában.

Mindezt részletesen leírni itt nincs módom, de ha megkeres a bukuli@postafiok.hu E-mail címen, szívesen átküldök néhány régebbi magánlevelet, amelyekben mindent elmondtam egy tanácskérő kislánynak, amit a röptetéssel kapcsolatban fontosnak gondolok.

Hogy egy nimfa (vagy bármilyen más papagáj) valaha is beszélni fog, arra nincs a világon semmi garancia. Én ismerek jákót is, aki nem beszél, pedig a lehető legjobb helyen él, madaras állatorvosok között. Ugyanakkor tudok nimfát is, aki mond pár szót, még hozzá „értelmesen”, mindig a helyzetnek megfelelően. Az ilyesmi a madárka egyéni képességeitől függ – meg persze a gazdival való kapcsolattól. De ne várja el feltétlenül a madarától, hogy megtanuljon beszélni, mert ő érezni fogja a ki nem mondott elégedetlenséget, és ettől elbizonytalanodik, mert nem tudja szegény, hogy mit csinált rosszul.

Javaslom Önnek, hogy sürgősen kezdje nézegetni a különféle tanácsadó oldalakat, és olvasson el a világon mindent, amit a nimfák tartásáról, gondozásáról talál a neten. Ha csak annyit tesz, hogy itt, a Háziállat Magazinban elolvassa a nimfákra vonatkozó, „Dr. Háziállat” válaszokat, továbbá kikeresi a róluk szóló cikkeket, máris nagyot lépett előre. Tisztában kell lennie a madárkája igényeivel és lehetőségeivel, másképp nem fog sikerülni hosszú és boldog életet biztosítania a számára.

Kívánok sok sikert a gazdisághoz: Bukuli Ágnes