Csingacsguk: az első takarítás

Kinyitotta. Kimehetek? Igen? Tényleg? Tök jó! Aú, ezt miért kaptam! Te vagy? Ne bánts! Mami!! Kösz. Ezt a vérmes nőszemélyt! Pedig 3 napja nem szóltam be neki. Ronda vén házisárkány. De én megvédtem magamat! (Francokat, a gazdi nyakoncsípett, különben jól kiporoltam volna a bundádat!)

Megint zajong. Hé, az az én ketrecem! Jobb ha elbújok...

Tiszta a levegő? Sehol senki. Mit tettél! Az almacsutkám! HOMOK! Igen igen igen ez aaaaz... Ez hiányzott! Már a csutkát se sajnálom. Amúgy is barna volt már. Jaj de jó! (A franc esne beléd, nem tudsz halkabban élvezkedni?! Amúgy eddig kint voltál, ott a sarokban a homokos láda. Bár nekem is lenne saját ládám itt bent!)

Szia! Mit hoztál? Semmit?? Vakargat...még! (Te talpnyaló! Kapjalak csak a mancsaim közé... Kitépem az összes szőröd! Hozzám ne nyúlj azután a... Kikérem magamnak! Nem vagyok undok!)

(Kiengedtem mindkét csint - hiba volt, Gina rögtön rávettette magát a kicsire, aki hős indiánként menekült a sarokba - mentette a skalpját. Aztán kitakarítottam, amit egész jól viselt, csak a szoba túlsó végéig futott, nem pedig 3x oda-vissza. Nagyon hamar megszelídült, és imádja, ha vakargatják. Ellenben Ginával, aki egy undok dög, és folyton a körmömet rágja.)