Csingacsguk: új ismerős

Szia! Mi.? Ez finom! Te tényleg egész jófej vagy. Mindenféle finomat adsz. (Földimogyoró. Nem láttál még ilyet? Hát volt neked gyerekszobád??) Amúgy ki az a másik? Ő is hozott nekem valamit? Na! Ne tapizd má" a szőröm. Koszos lesz. És különben is, most eszem. De jó. Mééég! Vakargass még! Ott is. Meg ott is. Az államat. Most a fülemet. Most mindkettőt. Veled asszem jóban leszünk. Hova mész? Gyere máskor is!

Nyitva hagytátok a ketrecet. Hova mentek? Véletlenül.? Nem jönnek vissza. Kukucs. Hopp! Szabadság!! Szevasz kiscsaj! Na mizu? Hehe, te benn vagy, én meg kint! Ha a múltkor nem húzod úgy föl az orrod. Aú! Te dög, megharaptál! De miért? Ennyire nem lehetsz sértődékeny! (Tudod kivel gúnyolódjál! Ez az én területem, és az én földimogyorómat zabáltad az előbb. Szóval vigyázz magadra!)

Visszajött! Gyorsan elbújok. De hova? Ide. Nem, ide. Vagy ide. Inkább átslisszolok mögötte. Jajj, elkapott! Ne bánts, én csak. Visszarakott. Engedj ki, ez nem ér. És ő miért mehet ki? (Hehe, most én vagyok kinn, öcsisajt!) De végül őt is visszadugták ám.

(Kaptak salátát, és végre meg tudtam mutatni a mamámnak - egész hamar megjött a bátorsága, a földimogyoró és a simogatás-vakargatás is nagyon tetszett neki. Kijönni viszont nem mert, csak mikor kimentünk. Nem merem még egyszerre kiengedni mindkét csint, jobb, ha van köztük egy rács, szóval felváltva futkosnak - Gina sajnos nem sokat törődik leendő férjurával.)