Degu és a hőség - Hol nem volt...

Vidám történetet ígértem, de ez most nem lesz az. Csipike sajnos nem élte túl a nyári nagy hőséget. Amikor hazahoztam az állatorvostól, már csak pihegett.

Vidám történetet ígértem, de ez most egy cseppet sem lesz az. Július 24-én 11 óra után Csipike, a 4 éves 5 hónapos kisdegum a tenyeremben ment el...

Persze lehet azt mondani, hogy erre fel kell készülni, ha állatot tart az ember, de mégis nehéz. Nehezíti a helyzetet, hogy egy évvel sem élte túl nővérét, Fülöpöt, akiről az előző történetben már meséltem. Csipikének tavaly nyáron volt egy agyvérzése, akkor azt mondta a doktor néni, hogy csoda lesz, ha életben marad, csoda is volt, hiszen azt több mint egy évvel élte túl, de sajnos az a hőség, ami az elmúlt napokban volt, nagyon megviselte, pedig hűtöttem jégakkuval a helyüket.

Amikor hazahoztam az állatorvostól, többé nem tért magához, csukott szemmel ide-oda ment, de nem érzékelt semmit a világból, hiába próbáltam itatni, a kedvenc vitaminját adni - nem észlelte. Éreztem, hogy nincs ereje, zihál, de anyukámat megvárta, míg hazaért, és a kezemben kettőt rándult a puha kis teste és elment... Azóta biztosan együtt bohóckodnak Fülöppel és a többi deguval, talán Chile, az Andok erdeiben vannak már...

Elmondhatatlan, milyen érzés ez, nincsenek rá szavak. Tudom, hogy egy degu nem kutya vagy cica, de ugyanúgy ragaszkodnak a gazdihoz. Ha hazaér, állnak a ketrecajtóban és várnak valami fincsit, amit persze meg is kapnak. Tartják a mellső lábacskájukat, hogy vakargassa meg a gazda, aki persze ennek eleget is tesz. Aki degut tart, tudja, ha az állatka szája mellett, picit lent megvakarjuk, felhúzzák a szájukat és elégedetten vigyorognak az arcunkba. Ennek Fülöp volt a nagymestere, mert ha csak közelítettem felé, már húzta fel a száját és azt hiszem, egy gazdinak ez sokat jelent.

Csipi elvesztése Mazsolának sem volt egyszerű, nappal még csak-csak, de éjjel nem találta a helyét. Így másnap elindultam egy kisdeguért, aki kislány, Fifinek hívják és egy héttel a történtek után már hét hetes és igen élénk. Nem engedi a tőle háromszor nagyobb Mazsit a tálhoz, amiben reggel kapják az elemózsiát, őkelme beleül és visít, ha közelít Mazsi. Most zajlik köztük a dominancia-meghatározás, de békések, nem bántják egymást. Ám Mazsola megváltozott, az eddig félénk, a ketrecből kijönni nem akaró degu kislány, ha kinyitom az ajtót, máris a vállamon ül, hogy mitől változott meg, nem tudom, de örülök, hogy barátságosabb, mint volt.

De vissza Csipihez, tudom, hogy egy hosszú szenvedéstől menekült meg az újabb agyvérzéssel, amit a meleg váltott ki, de túlságosan is hirtelen történt, nem lehetett rá felkészülni, bár tudtam, hogy nem teljesen egészséges. Ahogy betöltötte a negyedik életévét, lelassult, nem játszott annyit, többet aludt, de alapvetően vidám maradt az utolsó pillanatig.

Aznap reggel elfogadta a vitaminját, a kedvenc csemegéjét, a mazsolát, ezért álmomban sem hittem, hogy egy erősítő és emésztést segítő szuri után elveszti az eszméletét és két óra múlva nem lesz többé - de ez így volt megírva.

Eltelt egy hét azóta és a héten lesz egy éve, hogy Fülöp sincs már, de itt van Mazsi és Fifi, a két kislány degu, most őket kell gondozni és meg is hálálják a törődést. Új a felállás, hiszen Mazsi volt eddig a kicsi, most ő lett a nagylány és Fifi a kicsi, aki mindenben utánozza a nagyot, ami önmagában véve is sok örömöt ad.

És most, hogy remélem egy ideig elkerülnek a rossz dolgok, a folytatásban tényleg vidám történetek következnek, hisz volt belőlük jó pár!

Folytatása következik!

értékelés