Dinoszauruszok a sivatagban

A mai Kalifornia területén élő dínóknak egy kegyetlen természeti csapások által sújtott területen kellett megélniük, ahol a vulkánkitörések miatt a föld szinte állandóan rázkódott, az ég sötét volt a vulkáni hamu és a gázok miatt, a kitörések során keletkezett sárfolyamok és földcsuszamlások pedig völgyeket vájtak az ingatag talajba. A kaliforniai dinoszauruszok a vulkánok okozta állandó bizonytalanságban, csodálatos növények között, különböző, érdekes állatok mellett élték virágkorukat.

Mindezek ellenére, Kalifornia területén viszonylag kevés dinoszauruszoktól származó ősmaradványt találtak. A Triász és a Jura idején a félsziget nagy része tengerszint alatt volt. A dinoszauruszok szárazföldi hüllők, ezért a Kalifornia területén talált néhány ősmaradvány valószínűleg keletről, a kontinensről származik, és az üledékkel együtt került a tengerbe, ahol elraktározódott. A kaliforniai félsziget a tengerszint csökkenése és a kontinens kiemelkedése által jött létre. A kövületek az erózió munkájának „köszönhetően" kerültek felszínre.

Az Arizonában talált dinók közül a következő fajokat említeném: Ammosaurus, Anchisaurus, Anomoepus, Chindesaurus, Coelophysis, Massospondylus, Navahopus, Revueltosaurus, Rioarribasaurus, Scutellosaurus, Segisaurus, Sonorasaurus, and Syntarsus.

Ami Új-Mexikó területét illeti, a dinoszauruszok 225 millió évvel ezelőtt jelentek meg itt, és 66 millió évvel ezelőtt haltak ki. Az új-mexikói lelőhelyek egyedieknek számítanak, mivel itt egyaránt találtak testi maradványokat és megkövült nyomokat, ráadásul a Mezozoikum mindhárom korszakából. A testi maradványok, például csontok, fogak közvetlen bizonyítékai a dínók létezésének. A nyomok az óriáshüllők viselkedését örökítik meg. Ilyenek a lábnyomok, bőrlenyomatok és a megkövült tojáshéjak. Új-Mexikó délkeleti csücskét kivéve, az ősmaradványok egész állam területén elterjedtnek számítanak.

A San Juan medencében talált, a kései Kréta időszakból származó fosziliák az utolsó dinoszaurusz-maradványok közé tartoznak. Ezek a maradványok főleg azért fontosak, mert segítségükkel megfejthetjük a dínók kihalásának okát (okait).

Az Új-Mexikóból származó maradványok közül megemlíthetjük a Coelophysis csontvázakat, Revueltosaurus fogakat, Eucoelophysis csontokat és más részleges maradványokat és megkövült nyomokat. Ezek a Triász idejére visszavezethető leletek azért fontosak, mivel a legkorábban élt dinoszauruszoktól származnak. A Coelophysis az állam „hivatalos" dinoszaurusza, innen származik ugyanis a legtöbb legjobban konzerválódott Coelophysis-maradvány.

Új-Mexikó legjobban fennmaradt dinoszaurusz-maradványai az állam északnyugati részén található San Juan medence 75-66 millió éves üledékeiből származnak . A kései Krétára jellemző maradványokban főként a Farmington déli részén fekvő Bisti-De-na-zin Szövetségi Vadaspark területe gazdag. Azok a hüllők, amelyek a kései Kréta idején a mai San Juan medence területén éltek, főként a folyók menti síkságokon és a part menti dzsungelekben fordultak elő nagyobb számban.

2004 március 17-én az Utah-i St George lelőhelyen sarok- medence- farok és guggoló lábnyomokat találtak. A paleontológusok szerint, ez az első jel, amely arra utal, hogy léteztek „guggolva járó" dinoszauruszok. James Kirkland paleontológus azt nyilatkozta, hogy az új felfedezés szerint a dinoszaurusz a teste hátsó felére támaszkodott, a mellső lábait pedig úgy helyezte el, hogy a karmai befelé fordultak. Ez a felfedezés sokat segített a tudósoknak abban, hogy rekonstruálják a dinoszauruszok testtartását és a mellső végtagok helyzetét. Valószínű, hogy az óriáshüllő csoszogva haladt előre, a farkát pedig maga után húzta.

A Jura kezdetén a mai Utah állam délkeleti részét egy sekély vizű, hatalmas kiterjedésű tó foglalta el. A dinoszauruszok főként ennek a tónak a partvidékén tenyésztek és különböző növényekkel, halakkal táplálkoztak. 2000 óta, amikor a St. George-ban élő Sheldon Jonson dinoszaurusz-maradványokat fedezett fel a birtokán, ez a lelőhely lett az Észak-Amerikai kontinens legnagyobb lelőhelye, ami a Jura korszak kezdetéről származó maradványokat illeti.

A nyomok közül sok nagyon jó állapotban konzerválódott és egy 90 cm vastag homokkő-réteg alatt helyezkedik el. A nyomok tudományos elnevezése Eubrontes, azaz háromujjú lábnyom, de ebbe a kategóriába tartoznak a karmolás-nyomok, és bőrlenyomatok is. A Jonson család a megkövült nyomokat St. George városának adományozta, később pedig az állam megvásárolta a birtokot, és 2004 nyarára már felépült egy őslénykutató intézet is a lelőhely közelében.

Új felfedezések a sivatagi dinoszauruszokat illetően

Egyre több dologra derül fény a dínók életét illetően. Argentin paleontológusok, akik a patagóniai vadonban végeztek ásatásokat, nemrég jelentették, hogy olyan húsevő dinoszaurusz maradványaira bukkantak, amely elég intelligens volt ahhoz, hogy tudja, hogy nagyobb esélye van a zsákmány elejtésére akkor, ha hordákba tömörülve vadászik. A tudósok szerint a „csapatmunka" révén a dínók képesek voltak náluk sokkal nagyobb zsákmányt is elejteni. Egy ilyen ragadozó-falka akár a 38 m hosszú, 100 tonnát nyomó Argentionosaurust, a növényevő óriást, a máig ismert legnagyobb dinoszauruszt is legyűrhette.

Philip Currie az Albertai Állami Egyetem paleontológusa szerint az argentin üledék legalább 7 ősállat maradványát tartalmazza. A legkisebb példány testhossza 5,4, a legnagyobbé 12. Az a tény, hogy a maradványok ennyire közel helyezkednek el egymáshoz arra utal, hogy a dinoszauruszok családba-, vagy falkába tömörülve éltek és minden egyednek fontos szerepe volt a csoport fenntartásában.

Az Észak-Amerika délkeleti részén talált maradványok, akárcsak a többi ismert dinoszaurusz-maradvány felcsigázza az emberek képzeletét és megváltoztatja az időről és a bolygóról alkotott képet. Arra ösztönzi az embereket, hogy képzeletükben újraépítsék egy letűnt világ rejtélyeit, egy olyan világot, mely nem hasonlít ahhoz a bolygóhoz, amelyet jelenleg mi uralunk. Tudományos szempontból, a dinoszauruszok jelentősége főként abban rejlik, hogy a kutatások során remélhetőleg fény derül az ősidők állatainak tömeges kihalását kiváltó okokra és sikerül megérteni a föld felszínét és az éghajlatot érintő változásoknak az élő szervezetekre gyakorolt hatásait. A közel 30 éves kutatás és adatgyűjtés eredményekén gyökeresen megváltozott az emberek felfogása a tér és idő viszonyáról. A dinoszauruszokat sem hiszi már senki lomha, ügyetlen, nehézkes szörnyetegeknek.