A hüllőmedencéjűek (Saurischia) és a madármedencéjűek (Ornitischia)

A dinoszauruszok a Mezozoikum (245-65 millió évvel ezelőtt) idején uralták a szárazföldet, de a földtörténeti Középkor végére teljesen kihaltak. A dinoszauruszokat 2 csoportra oszthatjuk: Saurischia (hüllőmedencéjűek) és Ornitischia (madármedencéjűek).

Elterjedés

Észak-Amerika sivatagos területein, amelyek a Mezozoikum kezdetén az Egyenlítő környékén helyezkedtek el, de az éghajlat a Mezozoikum során mérsékeltté, majd szárazzá, sivatagossá változott.

Élőhely

A dinoszauruszok élőhelye éppolyan változatos volt, a különböző óriáshüllő-fajok. A dínók egyaránt kedvelték a síkvidéki cikászfélékből- és tűlevelűekből álló erdőségeket, valamint a vízi-, tengerparti, mélytengeri és sivatagi területeket.

Külső megjelenés

A dinoszauruszok, akárcsak az első emlősök, a korai Triász időszakban jelentek meg (kb. 225 millió évvel ezelőtt). A Mezozoikum ideje alatt az emlősök szinte alig fejlődtek, és eléggé jelentéktelennek számítottak, míg a dinoszauruszok teljes mértékben hatalmukba vették a bolygót. Bár azt hinnénk, hogy a Mezozoikum idején a dinoszauruszok voltak a legelterjedtebb hüllők, valójában a dínók csak 10%-át tették ki a földön akkor élő 40 hüllőfajoknak. Az olyan őshüllők, mint a Pterodactylus, Icthyosaurus, a tengeri kígyók és óriásgyíkok, valamint a Pelycosaurus nem tartoznak a dinoszauruszok csoportjába. A tudósok szerint a dinoszauruszok a két lábon járó thecodont-ok (az első archoszauruszok) leszármazottai. Sok dinoszauruszfaj megőrizte a két lábon való járást, de mindkét dinoszaurusz-csoportban voltak négy lábon járó, növényevő fajok is.

A hüllőmedencéjűek (Saurischia)

A három ismert hüllőmedencéjű dinoszaurusz-csoport közül a két legfontosabb a Theropoda és a Sauropoda csoport. Az első csoportba a húsevő dinoszauruszok tartoznak. Ezek közül szinte mindenik dínó két lábon járt, a fogaik pedig élesek voltak, akárcsak őseiké, a thecodont gyíkoké. Ebből a csoportból a rettegett Allosaurus és a Tyrannosaurus a legismertebb ragadozó. A Tyrannosaurus koponyája nagy volt, tűhegyes fogakkal, a testmagassága kb. 5,4 méter volt a testhossza pedig akár a 15 métert is elérhette.

A Sauropoda csoportba tartozó dínók masszív testfelépítésű, erős végtagokkal, hosszú nyakkal és farokkal, valamint apró fejjel rendelkező dinoszauruszok voltak. Ők voltak a legnagyobb óriáshüllők. Ebbe a csoportba tartoztak az óriási Diplodocus-ok. Ezen négylábúak testhossza elérte a 26,5 métert. A Brachiosaurus egy zömökebb dinoszaurusz, amelynek súlya meghaladta a 80 tonnát. A szaurupodok fénykora a Jura időszak volt, amikor ezek a növényevők uralták a szárazföldet, de a Mezozoikum vége felé átadták helyüket a bizarr külsejű páncélos-, szarvas- és kacsacsőrű dinoszauruszoknak.

A madármedencéjűek (Ornitischia)

A madármedencéjű dinoszauruszok egytől egyig növényevők voltak. Nem voltak olyan hatalmas méretűek, mint a Sauropoda csoportba tartozó dínók, ennek ellenére azonban kiválóan alkalmazkodtak. A madármedencéjű dinoszauruszok két alrendre oszthatók: Cerapoda (ide tartoznak a Ceratopsida, Ornitopoda és Pachycephalosauria alrendágak), valamint az Ornitopoda (a Hadrosauria és az Iguanodontidae alrendágak, amelyek két lábon járó, kacsacsőrre emlékeztető szájjal rendelkező dinoszauruszok voltak. Az Ornitopoda alrendbe tartozó dínók több száz foguk segítségével rágták meg a kemény, növényi eredetű táplálékot.

A Pachycephalosauria ághoz tartozó hüllők két lábon jártak és boltozatos koponyával rendelkeztek. A négy lábon járó Ceratopsidák fejét és nyakát kemény, csontos páncél védte, koponyájukon hosszú, erős, szarvak helyezkedtek el (ilyen például a Triceratops „páncélgallérja" és szarvai). A madármedencéjűek egy másik csoportja a Thyreophora, a páncélos dinoszauruszok csoportja. A Jura idején, a Stegoszaurusz-félék voltak a legelterjedtebb páncélos dínók. Ezek közül a legismertebb a Stegosaurus. Ennek a bizarr külsejű, 6 m hosszú dínónak a hátán két háromszög alakú csontos lemezekből álló sor húzódott, amely a farkon négy hosszú tüskében folytatódott. Az Ankylosaauria egy másik ága a páncélos dinoszauruszoknak. Képviselői főként a Kréta időszakban élték fénykorukat. A rend legnagyobb, legismertebb képviselője természetesen a Kréta időszakban élő Ankylosaurus. Az Ankylosaurus mellső lábai joval kisebbek voltak, mint a hátsók. A kiálló csontos lemezek helyett az Ankylosaurus páncélja lapos lemezekből állt, melyek teljesen befedték a hüllő hátát és oldalát.

Társas viselkedés

A legtöbb dinoszauruszfaj hosszú farokkal rendelkezett. Bár előzőleg a tudósok azt hitték, hogy a dínók a földön húzták a farkukat, mára már az a magyarázat tűnik valószínűbbnek, miszerint a dínók a farkukat egyensúlyzára használták, ezért a hüllők farka nem érte a földet. Az is tévhitnek bizonyult, hogy a dinoszauruszok lomha, lassú óriások voltak. Sok dinoszaurusz igencsak fürge, gyors metabolizmussal rendelkező állat volt.

Annak a felfedezésnek köszönhetően, hogy a dinoszauruszok testtartása egyenes volt, és a legtöbb dínó viszonylag gyorsan tudott futni (nem a földön kúszott) arra a következtetésre vezetett egyes paleontológusokat, hogy a dinoszauruszok melegvérű állatok voltak. Ez a következtetés azonban nem teljesen helytálló. A dínók nem voltak sem melegvérűek (endoterm élőlények, mint az emlősök), sem hidegvérűek (ektotetm-ek, mint a mai gyíkok). A tudósok többsége szerint a dinoszauruszok egyaránt voltak hideg- és melegvérűek, úgymond „dinoszaurusz-vérűek" voltak, így fenn tudták tartani a számukra megfelelő testhőmérsékletet. A tudósok a Mezozoikum óriáshüllőinek ezen jellegzetességét olyan megnevezésekkel is illették, mint asmetathermic vagy gigantathermic.

Életciklus

Annak ellenére, hogy kevés dinoszaurusz-tojás maradt fenn, valószínűnek tűnik, hogy minden dinoszaurusz tojást rakott. A dinoszaurusz-fiókák nagyon gyorsan fejlődtek, és gyakran a felnőttkor elérésére a születési méretük 16 000-szeresére nőttek meg. Bizonyos esetekben arra is találtak bizonyítékot, hogy a szülők gondoskodtak a fiókáikról. Találták olyan növényevő dinoszauruszoktól származó maradványokat amelyek szerint a fiókák a felnőtt egyedekkel együtt, kisebb csoportokba verődve éltek, ezért egyes tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a dínók viszonylag családiasan viselkedtek.

Egy 1978-as feltárás során egy Montana állambeli lelőhelyen 14 dinoszaurusz-fészket találtak, amely végképp meggyőzte a paleontológusokat arról, hogy a dinoszauruszok nagyobb kolóniákba tömörülve éltek az utódokat pedig közösen nevelték, valahogy úgy, mint manapság a pingvinek. Azáltal, hogy a növényevő hüllők kolóniákba tömörültek könnyebben meg tudták védeni magukat (és egymást) a ragadozók támadásaitól. Az a feltételezés is nagyon valószínűnek tűnik, miszerint egyes ragadozó fajok falkákba tömörülve vadásztak, így ugyanis képesek voltak egy náluk sokkal nagyobb zsákmányt is elejteni.

Kihalás

Az egyik legelterjedtebb feltételezés az, hogy a dinoszauruszok hirtelen, nagyjából egyszerre pusztultak ki, 65 millió évvel ezelőtt, a Kréta időszak végén. Az észak-amerikai kontinens területén eddig azonosított több mint 350 fajta dinoszaurusz közül azonban összesen csak 10-20 fajta élte meg a Mezozoikum végét. A tömeges kihalás pontos okára még nem derült fény, ez a rejtély már évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat. Az egyik elmélet szerint a hegységképződés során elpusztult az alacsonyan fekvő területek nagy része, ezért a dínók elvesztették élőhelyeiket. Az utóbbi évek során azonban inkább az „aszteroida-elmélet" nyert egyre nagyobb népszerűséget. Eszerint, a Kréta időszak végén egy aszteroida, vagy egy üstökös csapódott a földnek, és ez okozta a dínók vesztét. A becsapódást követően egy hatalmas porfelhő szállt fel a légkörbe, amely globális lehűlést okozott. Annak ellenére, hogy mostanra már a legtöbb tudós elfogadta az aszteroida-elméletet, még nem bizonyosodott be az, hogy ez lenne a dinoszauruszok kihalásának egyetlen oka.

Bármi is okozta az óriáshüllők tömeges pusztulását, a dinoszauruszok korának vége az Emlősök korának, a Kainozoikum - nak a hajnalát jelenti. Egy máig érthetetlen okból, az emlősöknek sikerült túlélniük azokat a természeti csapásokat, amelyek elpusztították a dínókat, és végül uralmukba vették a bolygót, elfoglalva a dinoszauruszok, és más kihalt állatok helyét. Az is általánosan ismert ténynek számit, hogy a dinoszauruszoknak nem maradtak fenn közvetlen leszármazottjai. Ezt a feltevést sokáig vitatták, és napjainkban ismét éles vita tárgyát képezi a paleontológusok és az fejlődéstan-kutatók köreiben. Sok tudós azon a nézeten van, miszerint a madarak a Theropoda alághoz tartozó dinoszauruszok közvetlen leszármazottai. Ha ez az elmélet igaz, akkor a madarak, furcsamód a Saurischia, azaz a hüllőmedencéjű dinoszauruszok leszármazottai, és nem madármedencéjű fajtársaiktól.