Ketykó Mirci fogadott fia, a dögös-vörös Penge

A Háziállat Magazinban, 2005. szeptemberében már olvashattak Mirci nevű - ma már ex- kandúrunkról, aki immár négy és fél éves. Lassan már olyan lesz, mint Garfield... Mióta ivartalanítottuk, olyan jó bőrben van, hogy alig tudom felemelni.

Penge a mogyorófán (Fotó: Ketykó István)

A feleségemnek régi vágya teljesült idén szeptemberben: az utcánkban lakó hölgytől, -  aki egy Opera Stúdió vezetője - kaptunk egy akkor egy hónapos öklömnyi kiskandúrt, egy aranyos vöröskét, akit Vali lányom tanácsára Pengének neveztünk el.

Nekem is hagysz valamit? (Fotó: Ketykó István)

Vége lett Mirci egyeduralmának; ez a pöttömnyi vöröske, lassan átveszi az irányítást „apja” felett. Olyan, mint a tűz. Minden lében két kanál. Mirci is bearanyozza egy idősödő költő életét, de Penge is imádni való!

Csavard fel a szőnyeget... (Fotó: Ketykó István)

Olykor-olykor persze Mirci részéről el-elcsattan egy atyai pofon, ha Penge túl szemtelen, de szépen összeszoktak, csak a közel tizenöt éves Brutus kutyánk nem kedveli a kis jövevényt, így – egyelőre - ha Penge kinn, akkor Brutus benn és fordítva…

Én csak játszani szeretnék... ha nem lehet, dobbantok.. (Fotó: Ketykó István)

A hasát egyszerűen imádja Penge is, de annyit futkos a nagy udvaron és a kertben, hogy le is szaladgálja a fölösleget.

Penge, ebből baj lesz... (Fotó: Ketykó István)

Így élünk hát mi két cicával, egy jó öreg hűséges kutyával, két tyúkkal, egy nagy dumájú kakassal és két aranyhallal a Dunakanyarban 2008 vége felé közeledvén….