Kik azok a Dinoszauruszok? - Repülő hüllők

Sárkánygyíkok és zsiráfnyelvű Iguanodonok

A hüllők körében a repülés első kísérletei a triászig vezethetők vissza. A triász időszaki, mindössze 15 centiméteres kicsiny gyík a fejétől a farkáig a hátán tollszerű pikkelysort viselt. A pikkelyek repüléskor tetőcserépszerűen egymásra borultak, de leszálláskor szétnyitva, ejtőernyőszerűen fékezhették az állat sebességét. Valószínűleg ugyanúgy fáról fára siklottak, mint a mai repülő sárkánygyík, a Draco. A jura időszaki repülő hüllőknél a felületnövelést bőrhártya oldotta meg, amelyet a mellső végtag negyedik ujja feszített ki, és amely a törzs oldalán végighaladva a hátsó végtaghoz kapcsolódott.

A madárszerű medencéjűek közül az egyik legjobban ismert nemzetség az Iguanodon. Ezek növényevők voltak és valószínűleg ugyanolyan hosszú nyelvük volt, mint a zsiráfnak, amellyel a növények friss hajtását tépték le. Elszarusodott árszerű hüvelykujjuk függőlegesen állt és feltehetően védőfegyverként használták.

Fejlett agyú hüllők, repülő gyíkok

A repülő hüllőknek kis teste és nagyon könnyű csontváza volt. Testüket a denevérekhez hasonlóan szőrtakaró borította. A szőr és a sok energiát igénylő repülés arra utal, hogy a repülő hüllők "melegvérűek" lehettek. A testhez viszonyítva a repülő hüllőknek fejlett agya volt.

A repülő hüllőkhöz tartozó Pterodactylus tökéletes maradványai a szárnyvitorla lenyomatával együtt a malm kori solnhofeni litográf palákból kerültek elő.

Ugyancsak Solnhofenből ismert a hosszú farkú Rhamphorhynchus lenyomata is.

A Pteranodon a kréta tenger felett albatrosz módjára lebegő repülőgyík volt. Szárnytávolsága elérte a 15,5 m-t, és így a földtörténet legnagyobb repülő állatának tekinthető. A halakra vadászott.