Gyabronka József közel került a kutyákhoz

Gyabronka József 1975-ben fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, azóta érdekesebbnél érdekesebb darabokban játszott. Tagja volt a Pinceszínháznak, a Madách Színháznak, a Bárka Színháznak, jelenleg pedig a Krétakör Színház tagjaként tevékenykedik. Sokan ismerik a hangját és kedves mosolyát, s a háziállat.hu most bemutatja az állatokhoz való viszonyát.

Háziállat Magazin: Nem tudom kihagyni, hogy ne Móka Miki kedves figurájával kezdjem a riportot. Ezen nőttem fel. Biztosan sokan felkiáltanak, ha meglátják Önt, hogy: "Zárul Miki mókatára", ugye?
Gyabronka József: Azok a mai harminc-negyven év közöttiek, akik annak idején gyerekként nézték a Zsebtévét, családtagként tekintenek rám, aki vasárnap délelőttönként jött új műsorral, mint ahogy a nagynéni jött délután sütivel.

HM: A 70-es évek vége óta van a pályán, nagyon sokoldalú színész, sosem skatulyázták be egyetlen szerepkörbe sem. Ez véletlenül alakult így, vagy tudatosan alakította karrierjét?
GyJ: Volt skatulyám, de ez a koromból és a fizimiskámból adódott: a talpraesett, furfangos, vidám fickó, amit az évek alatt kinőttem, mint az érettségi öltönyt.

HM: Mostanában igen különleges darabokban láthatjuk: Nibelung-lakópark, a Jég. Volt szerencsém látni a Lakóparkot, teljesen magával ragadott a valódisága, mondanivalója, de kicsit össze is zavarodtam... Tudja, amikor kisétál az utcára és próbálja összerakni a kockákat, de sehogy sem sikerül, csak kavarognak a gondolatok és az érzelmek az ember fejében. Ez volt a cél?
GyJ: A Krétakörben valóban cél, hogy ne csak az előadás alatt hasson a játék, hanem a néző vigyen magával olyan élményt, amely napokig, esetleg egy életen át nyugtalanítja. Nem a mi találmányunk ez, ezzel él a színház Szophklésztól Shakespeare-en át Csehovig. Hatni akarunk az értelemre és a zsigerekre egyaránt.

HM: A felolvasóestek sem állnak távol Öntől. Nagy siker volt, Bächer Iván, Hatlábú című könyvének felolvasóestje az Ön előadásában. A szerző jó barátja, biztosan nem véletlenül esett Önre a választása. Netán Ön is hatlábú?
GyJ: Bächer Iván kért meg, olvassam fel nyilvánosan a műveit, s ezt, mint viszonylag rendszeres olvasója, örömmel vállaltam. Kutyám soha nem volt, általában nem szeretem őket, egyes egyedeket viszont nagyon. Amelyekkel kijövök.

HM: Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos című könyve is közel állhat a szívéhez, hiszen nemsokára azt is élőben hallhatjuk az Ön előadásában.
GyJ: Igen, a színházi ősbemutató a Mamut II-ben a Kaméleon Clubban lesz, 2008. május 28-án, szerdán Farkas Sándor közreműködésével. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

HM: Hogyan készül a felolvasóestre?
GyJ: A könyvet, vagy írást előadóként munkadarabnak tekintem: dolgoznom kell rajta. Sokszor elolvasom hangosan, ha döccen a szöveg, átírom. Felhatalmazásom van a szerzőtől bármilyen szájra alakításra, hogy mondhatóbb legyen.

Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos - kutyás történeteim, felolvasóest

2008. 05. 28. szerda, 20:00 M` art - Mammut Színház Mammut Bevásárló- és Szórakoztató Központ, II. épület, IV. emelet, Kaméleon Club 1024 Budapest, Lövőház utca 2/6.

HM: Sok kutyás nem kedveli a macskásokat és viszont. Ön szerint miért?
GyJ: Nem értek hozzá. Tippem van: Petőfi a farkasokat és a kutyákat állítja szembe egymással. Szabadabbnak, gerincesebbnek érzi egyiket a másiknál. A vers persze nem az állatokról szól! Csak ez jutott eszembe. Kérdés, ki mit keres, vagy mit szeret az állattársban.
 
HM: Ha hasonlítani kellene Önmagát (személyiségét) valamelyik hobbiállathoz, akkor melyiket választaná? Melyik áll Önhöz a legközelebb?
GyJ: Hím guppi: ellenállhatatlanul elegáns. Hörcsög: gyűjtöget, raktároz. Macska: tiszta, halk, gyengéd, hízelgő. Kutya: erős, ügyes, okos. - És mindezeket tessenek önkritikaként is érteni!