Az első kérdésre azt tudom válaszolni, hogy erről így látatlanban semmi érdemlegeset nem lehet mondani. Ezt a valamit ott a szemfog felett alaposan meg kell nézni, és csak utána lehet tovább gondolni a dolgot, hogy mi legyen, mi a további tennivaló. A második kérdés már sokkal bonyolultabb. Azt, hogy az adott ellátó hely mit vállal be az ott maradó állatokkal kapcsolatosan, ott helyben kell (illik) tisztázni. Erre általános előírás csak annyi van, hogy a feltételekről, ill. arról, hogy mit tudnak nyújtani, megfelelően tájékoztatni kell a tulajdonosokat. Ennek ismeretében a tulajdonos szabadon eldöntheti, hogy így is ott hagyja-e az állatát, vagy elviszi máshoz, vagy éppen haza viszi és otthon ápolja a műtét után. Olyan kórház vagy klinika azonban nem igen van az országban, ahol egész éjjel ülne valaki a beteg ketrece mellett és figyelné, hogy hogyan alakul az állapota. Miután a gyomorcsavarodás műtét után mindig az első nap a legkritikusabb, így a második éjszakára már bizonyára jobb reményekkel maradt a kutya felügyelet nélkül. Arra, hogy a meghirdetett ügyeleti telefont miért nem vették fel hosszú órákon át, a telefonszám "gazdáját" kell megkérdezni. Magánvéleményem, hogy a telefonhívást illik felvenni még akkor is, ha éppen nem tudunk tevőlegesen segíteni, legfeljebb jó tanácsokat adunk, vagy más hívható számot.