66. KutyaTV: Kihez mekkora kutya illik?
Kisembernek, kislakásba kiskutya? Kukla Miki eloszlatja a mítoszt: mindenki olyan kutyát választhat, ami illik az (élet)stílusához. Ha nagy kell, legyen nagy! Videó.
Kisembernek, kislakásba kiskutya? Kukla Miki eloszlatja a mítoszt: mindenki olyan kutyát választhat, ami illik az (élet)stílusához. Ha nagy kell, legyen nagy! Videó.
Két macskánk, Öcsi, az orosz kék és Maci, a brit cica hamar elválaszthatatlanok lettek, úgy tűnik, örökbe fogadták egymást. Olvasónk igaz macskás története.
Vidám történetet ígértem, de ez most nem lesz az. Csipike sajnos nem élte túl a nyári nagy hőséget. Amikor hazahoztam az állatorvostól, már csak pihegett.
Állatorvosaink szakértő leírást találtak arról, hogyan adjuk be a beteg macskának az esetlegesen szükséges gyógyszert. A módszer nem egyszerű, de tuti siker!
A hosszú szőrű macskák nem képesek saját bundájuk rendben tartására. Íme néhány tipp, amelyek segítenek a gazdiknak.
Leírása alapján szóba jöhet a teljesen normális vedlés, egyszerűen lassan-lassan cserélődik a kis állat páncélzata. De az is előfordulhat, hogy A- és D-vitaminhiány miatt kialakult páncélelváltozással van dolgunk. Fontos lenne tudnunk, nincs-e egyéb tünete a teknősnek, például nem tudja kinyitni tökéletesen a szemét, stb. Ezek elkülönítése végett mindenképpen javaslom, hogy vigye el a teknőst kisállatgyógyász szakállatorvoshoz, aki alapos vizsgálatot követően pontosabb diagnózist ad.
A szetterek sokszor önfejű, makacs kutyák. Kölyökkorban sokkal könnyebb nevelni, tanítani őket is. 3 éves korban már csak akkor bíznék változásban, ha elvinnék kutyaiskolába, ahol szakértők segítségével próbálná nevelni a gazdi. Külső hallójárat-gyulladást csak végső esetben szoktunk műteni. Akkor, ha már régóta fennáll a folyamat, beszűkült a hallójárat, stb... és emiatt nincs remény a javulásra. Frisebb keletű esetben megoldható a probléma a rendszeres állatorvosi fültisztítással, ha kell laborvizsgálattal lehet elemezni, hogy milyen kórokozó okozza a problémát és otthon is rendszeres fülcseppezésre van szükség.
A madarak esetében a tollazat ápolása az egyik legfontosabb szociális magatartásforma, amelyek alapján a tartási körülményeket is megítélhetjük. Ez papagájok és díszmadarak egyes további képviselői esetében különösen nagy figyelmet érdemel, ugyanis egész év során vedlenek. Párban élő papagájoknál a kültakaró kölcsönös ápolása a partnerkapcsolat erősítésére is szolgál. Az egyedileg tartott és alig foglalkoztatott madaraknál a tollazat ápolása túlzott mértéket ölthet, ami az ún. tolltépkedési szindrómában végződhet. Ezen tünetegyüttes hátterében az unalom mellett még a környezetváltozás zavaró hatását, a táplálóanyag-, ásványianyag- és vitaminhiányt, stb. feltételezik. Az egyoldalú táplálás, az A-vitamin-hiány, az aminosav-hiány (a magkeverékek alig tartalmaznak A-vitamint és karotint, szegények metionin és lizin aminosavakban) klinikai megjelenési formája nem csupán a többé-kevésbé megfigyelhető specifikus hiánytünetekben, hanem általános tünetekben is (bágyadtság, étvágytalanság, fáradékonyság, tollborzoltság) megnyilvánul. A madaraknál találhatók tolltetvek, melyek a tollazat minőségének rontását idézik elő. A fertőzött állatok nyugtalankodnak, sokat tollászkodnak, ami felhívhatja a figyelmet az elváltozásra. A legtipikusabb elváltozás a csőr közelében és a lábon látható. A rühösség talán a madárpraxisban előforduló leggyakoribb parazitás bántalom, mely jellegzetes formában hullámos papagájoknál jelentkezik (az atkák az elszarusodott hámmal fedett képleteket támadják meg és bennük elszaporodva burjánzást idéznek elő). A papagáj csőr- és tollszindrómája idült lefolyású, a tollazat szimmetrikus bántalmazottságában, csőrdeformációban megmutatkozó, és többnyire elhullással végződő megbetegedés. Az előbbiekben felsorolt betegségek, szindrómák és tünetegyüttesek sokszínűsége miatt célszerű a madárkát elvinni a kezelő állatorvosához, díszmadarakkal is foglalkozó specialistához, aki elvégzi az általános betegvizsgálatot, és a különféle bőrelváltozások, valamint a tollazat rendellenességeinek meghatározásához a tollazat és a bőrkaparék bakteriológiai, mikológiai és parazitológiai vizsgáló módszerekről is útmutatást fog adni. Hangsúlyozni szükséges, hogy a madarak betegségeinek viszonylagos tünetszegénysége vagy hasonlósága (tollazat felborzolása, elesettség, apátia, étvágytalanság), továbbá a szerény kiegészítő vizsgálati lehetőségek a mindenre kiterjedő részletes kórelőzmény megadásának fontosságára utalnak.
A cicádnak nem biztos, hogy csak a fogváltással függ össze az étvágytalansága. A hurutos gyomor- és bélgyulladás gyakran jár gázképződéssel a tartalom rendellenes bomlása miatt, amely gázok a végbélnyíláson keresztül gyakran távoznak is. A macskák fertőző gyomor- és bélgyulladása nagy ragályozó képességű, hasmenéssel, lázas általános tünetekkel járó gyakori fertőző betegsége. A vírus a beteg macskákból főként a bélsárral nagy mennyiségben ürül. A fertőzés a macskák közvetlen érintkezésével, de közvetett úton és ragályfogó tárgyak közvetítésével is létrejön. A kijáró macskák ezért nagyobb veszélynek vannak kitéve. Mivel az immunis anyák kölykeinek tartós maternális immunitása van, ezért a kismacskákat először 8 hetes, majd 12 hetes korukban, ezt követően pedig évente célszerű vakcinázni. Célravezető lenne, ha a cicáddal mindenképpen felkeresnéd a kezelő állatorvosod, egyrészt az észlelt tünetek, másrészt az ismétlő oltások miatt.
A különböző halbetegségeknél a tünetek nagy része általános: csak arra hívja fel a figyelmet, hogy valami nincs rendben a szervezetben, ezért hangsúlyozzuk a megtekintésen alapuló klinikai fizikális vizsgálat mellett, annak kiegészítőjeként a halkórtani intézeti vizsgálat fontosságát. Az általános tünetek közül lényegesebbek a szem opálossága, a szapora légzőmozgások, az elálló kopoltyúfedők, az úszók homályossága, nyálkásodása, szakadozottsága, a különböző foltok megjelenése a testen, a pikkelyek "borzoltsága". A kérdés megközelítése több oldalról lehetséges: a baktériumos és vírusos betegségek (pl. Aeromonas- és Pseudomonas-fajok, DNS-vírusok stb.) akváriumi halak között viszonylag ritkábban, tartási problémákkal párosulva fordulnak elő. A gombák és algák minden vízben előfordulnak, időszakos megszaporodásuk elsődleges, de más ártalmakkal (pl. mechanikus sérülésekkel) együtt is betegségeket, elhullást idézhetnek elő. A paraziták a természetben széles körben elterjedtek. Akváriumokba ritkábban kerül be élősködő, de itt igen kedvező feltételekre talál a feldúsuláshoz, tehát egy-egy fertőzött hallal egész állományunkat fertőzhetjük igen rövid idő alatt. A külső parazitákkal fertőzött hal gyakran szabad szemmel látható jellegzetes foltosságot mutat, uszonyai opálosak, összehúzottak, hasadozottak, esetenként vérzésesek. Gyakori az aljzathoz való dörzsölődés, hirtelen mozdulatok vagy az akvárium fenekén való mozdulatlan állapot. Ha a környezeti tényezők eltérnek az optimálistól, tömeges megbetegedések, halelhullások jelentkezhetnek. Ezeknek a hibáknak kiküszöbölése akvárium viszonyok között sokkal egyszerűbb (pl. vízcsere), mint tógazdasági haltenyésztésben. A megfázás, az oxigénhiány szintén jelentkezhet halványabb színintenzitásban, az úszók jellegzetes tartásában, súlyosabb esetekben fulladásban. Az Országos Állategészségügyi Intézet Hal- és Méhegészségügyi Osztálya (Budapest XIV., Tábornok u. 2.) rendelkezésére áll az akvaristáknak, ha előzőleg a területileg illetékes állatorvoshoz fordultak. Az intézet szakemberei az állatorvos kísérőiratával behozott, lehetőleg még élő, beteg vagy elhullott halakból általában azonnal diagnózist tudnak mondani a halélősködők vonatkozásában. Egyéb betegségek esetén a kiegészítő vizsgálatok elvégzése után levélben értesítik az állatorvoson keresztül a tulajdonost. Az értesítés kiterjed a javasolt kezelésre is.