A kutyák részéről a rongálás egy pótcselekvés. Minthogy ezt a tevékenységet általában a gazdi távollétében végzik, ezért nem is büntethető (a kutyák addigra nem tudják összekötni a tettet a büntetéssel), ezért más módszerhez kell folyamodnunk. Egyes szakértők szerint a kutya azért rombol a távollétünkben, mert aggódik értünk. Ez azt jelenti, hogy ő a vezér a családban. Ezért először vissza kell szereznünk a tiszteletét, az alfa szerepét. Ez következetességet igényel, mely egy többlépcsős folyamat. A témával bővebben foglalkozik Jan Fennel a Kutyapszichológia című művében. Egyrészt törekedjünk arra, hogy a kutyát minél jobban lefárasszuk, annyira, hogy szinte csak az alvásra tudjon gondolni, másrészt kínáljunk neki olyan alternatívát, amivel elfoglalhatja magát. A kiskutyák csak négy órán keresztül képesek visszatartani a vizeletet és a székletet. Ha látjuk, hogy a kiskutya nem találja a helyét, mászkál, szaglászik, vigyük le (vagy oda ahová szeretnénk, hogy pisiljen).
Ha netán késő, és éppen a tevékenység közben kapjuk rajta, akkor ne hagyjuk hogy befejezze, szóljunk rá és rögtön vigyük a kijelölt helyre. A legtöbb kiskutya felugrál, de amíg kicsi, ezt rendszerint elnézzük neki, mert olyan édes. Ha hazamegyünk, és a kutya elkezd ugrálni, azt akarja, hogy vele foglalkozzunk. Ha nem is simogatjuk meg, csak rászólunk, vagy finoman lelökjük, akkor a kutya máris elérte a célját: bárhogy is, de foglalkoztunk vele. Az ugrálásról több módszerrel is leszoktathatjuk. Az egyik, hogy figyelünk rá, hogy a kutyát negatív inger érje felugrás közben (pl. rálépünk a lábára), bár ezt a módszert nem annyira ajánlom. A másik módszer, hogy ha a kutya felugrik, egyszerűen nem foglalkozunk vele. Legjobb, ha rá sem nézünk, csak elfordulunk és arrébb sétálunk. A kutya egy idő után rá fog jönni, hogy bármit csinál, nem foglalkozunk vele. Kérjük meg a vendégeket is, hogy tegyenek ugyanígy. Ha a kutya nyugodtan leül, vagy lefekszik és már megnyugodott, akkor azonnal jöhet az üdvözlés. Ilyenkor is fontos a következetesség.