Keresett kifejezés: "alma"

Cikkek (3583)

<< Első

< Előző

690

3446. A csempefúrással járó feladatoktól sem kell félni

Az, hogy milyen környezetben éljük a mindennapokat, rengeteget befolyásol a hangulatunkon, általános közérzetünkön: ez igaz természeti értelemben és az otthonunkra gondolva is.

Részletek

3447. Hatékony teraszárnyékolás napellenzővel

Az egyre melegebbnek tűnő nyarakon kardinális kérdéssé válik külső élettereink árnyékolása. Különféle napellenzőkkel könnyedén megoldhatjuk az ebből adódó kellemetlenségeket. Az állítható szerkezetek bármely területen eredményre vezetnek.

Részletek

3448. Álmaid nyaralója könnyebben elérhető, mint gondolnád!

A mai ingatlanárak mellett kevesen akadnak olyanok, akik nem keresgélik azokat a lehetőségeket, amelyeknél az ár-érték kiegyenlítettebbnek tűnik, illetve nem tartozik számunkra az elérhetetlen vágyálom kategóriába.

Részletek

3449. Szezon előtti tennivalók a hajókon és csónakokon

Itthon a hajózás, csónakázás szezonális tevékenység, hiszen az éghajlat általában nem teszi lehetővé, hogy a téli hónapokban vízre szálljunk. Különösen igaz ez extrém időjárási körülmények között, amikor állóvizeink befagynak. De ha enyhébb is a tél, a rövid nappalok, a hideg szél és a kevés napsütéses óra nem hivogató.

Részletek

3450. Kutyatartók figyelem - Október elejétől kezdődik a rókák vakcinázása

Október 5-től indul a repülőgépes rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben, ezzel párhuzamosan ebzárlat és legeltetési tilalom lesz érvényben az érintett térségekben.

Részletek

690

Dr. Haziállat (1888)

195

971. Hogyan tanítsak a papagájomnak trükköket? Mi legyen a jutalomfalat?

Kedves Kisfejes! Ha Ön három éve nevelgeti a madarát, és még mindig nem tudja, hogy mi a kedvenc csemegéje szegény nimfának, akkor valószínűleg baj lehet az odafigyeléssel meg a törődéssel. Semmiképp sem kell a netről jutalomfalatokat rendelnie (annál kevésbé, mivel madarak számára ezek általában nem falatok, hanem rudak, amiknek a rágcsálása sokáig tart), hanem Ön figyelje meg, hogy mi az, amit a madara biztosan szívesen fogad, és két pillanat alatt lenyelhető. Látatlanban javasolnám az alma- vagy salátadarabokat, esetleg pár szem napraforgót. De legjobb, ha a madara dönt: ő tudja, hogy mit fogyaszt legszívesebben. Mindazonáltal a jutalomfalatnál fontosabb és célravezetőbb a dicséret: ha megfelelő a madár és a gazdi kapcsolata, nincs az a jó falat, aminek jobban örülne, mint a teljesítményeiről zengedezett ódáknak. Hogy ő milyen ügyes, okos meg bátor madár, azt minden papagáj imádja hallgatni – feltéve, hogy bensőséges a kapcsolata a gazdájával, és a gazdi komolyan is gondolja, amit mond. Mert a hamisságot minden állat megérzi… Ami a neten keringő papagájos videókat és kunsztokat illeti, arról az a véleményem, hogy semmiképp sem jelenthetnek követendő példát, az utánzásuk pedig nem tűzhető ki célnak egy szegény kis nimfa elé. Láttam már én is fantasztikus papagájos videókat – na de láttam kötéltáncosokat meg operaénekeseket is, mégse jutott eszembe, hogy holnaptól megpróbáljak ezekre gyúrni. Ugyanis ahhoz más is kell, nem csak nagy elszánás és rengeteg tanulás. Ahogy az emberek többségéből sem lehet kötéltáncos vagy operaénekes, úgy a papagájok sem feltétlenül alkalmasak kivétel nélkül arra, hogy jobbnál jobb mutatványokkal kápráztassák el a gazdi vendégeit. Köztük is vannak tehetséges és szerényebb képességű példányok – és ezt tudomásul kell vennünk, mint ahogy az embergyereket is olyannak szeretik a szülei, amilyenre sikeredett. A papagájból is csak annyit lehet kihozni, amennyit a vele született képességei megengednek: a jutalomfalattól nem lesz okosabb. Az viszont biztos, hogy minden tanulásnak alapvető feltétele a madár és gazdája közötti nagyon szoros, szeretetteljes, bensőséges kapcsolat. Amíg ez nincs meg, a világon semmit nem fog tanulni a papagáj. Ha az Ön madara három év után még fél a gazdi kezétől (a gazdi meg nem tudja, mi a madárka kedvenc elesége), továbbá a saját nevére sem hallgat szegény jószág, akkor itt valami nagyon el lett rontva, és ezen már nehéz lesz segíteni. Nincs kizárva, hogy egyszerűen pechje van, és egy különlegesen félénk példányt fogott ki a madárkája személyében; az sincs kizárva, hogy az előző gazdájánál szerzett rossz tapasztalatokat és vált bizalmatlanná a madárka – de sajnos az sincs kizárva, hogy az Ön stílusa, életvitele olyan, ami esetleg a madarában félelmet kelt, vagy legalábbis nem növeli a biztonságérzetét. Hogy így van-e, azt én természetesen nem tudom, ezt Önnek kell megítélnie. Általánosságban elmondható, hogy a madár akkor érzi magát biztonságban, ha mindig tudja, mikor mire számíthat (vagyis van egy állandó napirendje), a kalitkája körül béke és nyugalom van, nem ijesztgetik erős zajok és nincs körülötte túl nagy forgalom idegen emberekből. A gazdi feltétlen szeretete pedig alapkövetelmény: e nélkül szóba se jöhet semmiféle tanulás, hisz a madár nem is a saját szórakoztatására, hanem inkább a gazdi kedvéért, a gazdi elismeréséért tanul meg valamit, ha megtanul. Ennek első feltétele, hogy nagyon szeresse a gazdáját, és akarjon megfelelni neki… Ha ez a (kölcsönös) szeretet hiányzik, nehéz lesz bármilyen trükkre vagy mutatványra rábeszélnie a madarát. Ha viszont megvan, akkor nem kell más a tanításhoz, csak rengeteg türelem és kitartás – soha nem elfelejtve és soha fel nem róva, hogy a madárka csak azt tudja produkálni, amit a meglévő képességei lehetővé tesznek. A próbálkozáshoz kívánok sok sikert mindkettőjüknek: Bukuli Ágnes

Részletek

972. 3 éve próbálom szelídíteni a papagájom, de még mindig fél tőlem.

Kedves Kisfejes ! Higgye el, borzasztóan sajnálom, de nem sok jóval tudom biztatni: attól tartok, háromévnyi együttlét után alapvetően már nem fog változni a madárkája Önhöz való viszonya. Ha ő egy tartózkodó, félénk, esetleg barátságtalan példány, akkor ez valószínűleg így is marad. Távolról sem biztos, hogy saját magában kell keresnie a hibát: nagyon is elképzelhető, hogy a tenyésztőtől vagy az előző gazdájától már úgy hozta el, hogy a madárka idegenkedett a szárnyatlanoktól. Magam ugyan sose tartottam nimfát, de van két kedves ismerősöm a madárkáim blogján keresztül, akik épp ilyen madarakat nevelgetnek. Az egyik helyen mindkét nimfa fiúcska nehéz sorsú, rossz körülmények közül kimentett kis áldozat: hiába élnek most már hosszú ideje szerető családban, bizony, nem képesek elhinni, hogy az embertől nem kell feltétlenül félni. Sose lesz belőlük kézhez szokott, szelíd madárka. A másik hely még ennél is érdekesebb: ott az egyedül tartott, imádott nimfa leányzó lett kiházasítva tavaly júniusban, hogy ne rakja hiába, üresen a tojásokat, ha már mindenképpen rajta van a tojhatnék. Gyönyörű szép, komoly, fegyelmezett vőlegényt kapott, akivel szerencsésen létre is jött a frigy, január végén megszületett az első fészekalj öt bűbájos csemetéje. Samuka (az apamadár) hiába látja, hogy imádott asszonykája még a fészkelés idején is (!!!) rendszeresen kérte a simogatást, kényeztetést Emberanyutól; azt is hiába látja, hogy összes gyermeke a szárnyatlanok hátán, vállán, fején sétál és boldogan tűri a simogatást: kicsit féltékenyen, de tisztes távolságból szemléli az emberrel való enyelgést, és ő maga rá nem repülne senki vállára, világ kincséért sem. Pedig előző életében sem bántották (tenyészmadár volt Ő Urasága), csak éppen nem is kényeztették, nincs szokva az emberi érintéshez. Változtatni a tartózkodó viselkedésén feltehetően nem fog, pedig Neje Őnagysága és öt darab gyermeke imádja a szárnyatlan gazdikat. Ezért gondolom, Kedves Kisfejes, hogy az Ön madara is megmarad a maga távolságtartó, félénk stílusában, és bizonyos határon túl soha nem fog Önnel barátkozni. Ettől még szeretheti – de tiszteletben kell tartania a madárka álláspontját, hisz mást nem is tehet. Sok-sok türelemmel, szeretettel, kényeztetéssel talán magához édesgetheti valamennyire, de hízelgős-bújós madárka őbelőle már sose lesz. Az emberhez szoktatást sokkal korábban kellett volna elkezdeni. Ezek a dolgok alighanem eldőlnek mindjárt a madárélet kezdetén: ha jó helyre születik a madárka, és újszülött korától ahhoz szokik, hogy az ember jó barát, nem kell félni tőle, akkor kezes lesz és barátságos – viszont minél később kerül szerető családba, annál kevésbé fog barátkozni a gazdival. Az én madárkáim se bújósak, pedig viszonylag fiatalon (egy- illetve kéthónaposan) kerültek hozzám. Addigra már mást tanultak az emberről, nem azt, amit én szerettem volna nekik bizonyítani. Viszont az ő fiacskáik mind nagyon barátságos, hízelgős, kézbe vehető madárkák lettek, mert pici koruktól fogva azt látták, hogy a nagy ronda szárnyatlantól nem kell félni, hisz tőle jön minden jó (a begytejen kívül). Nem gondolom, hogy egy felnőtt madárka bizalmatlan viszonyulásán lényegesen változtatni lehetne. De azért azt javaslom, ne adja fel: próbálkozzon kezdetnek a fürtös kölessel, annak általában nem tudnak ellenállni a szárnyasok. Ha megtűri a madara az Ön kezét a kalitkában, akkor naponta egyszer-kétszer nyújtsa be neki, egy szép kövér kölesfürttel. Ha így nem működik a dolog, akkor a kalitka rácsán keresztül próbálkozzon először. Ne szegje kedvét, ha az első néhány alkalommal nem sikerül magához csábítania, kínálgassa kitartóan, de nem erőszakosan! Ha van a madárkának kedvenc helye kalitkán kívül, ahol szívesen ücsörög (és Ön el is éri), akkor ott is meg lehet próbálni a kölessel való kínálást. De valószínűbb, hogy kezdetben csak kalitkán belül lesz erre módja, mert a madárka ott érzi magát biztonságban. Nagyon fontos, hogy mindig kommentálja szöveggel is mindazt, ami éppen történik. Nyugodt hangon, kedveskedve, mintha egy kisbabához beszélne. Mindegy, hogy mit mond, csak tartsa szóval a madarát! „Jaj, de jó dolga van ennek a kismadárnak! Micsoda finom kölest hozott neki a gazdi! És milyen bátor ez a madárka! Szemezgeti szépen a kölest, mert tudja, hogy a gazdi kezétől nem kell félni. Jaj, de ügyes kismadár!” – és így tovább, a végtelenségig. Az a lényeg, hogy beszéljen hozzá: magyarázza, hogy éppen mi történik, és dicsérje ezerrel, amiért csak lehet. Ne higgye, hogy nem érti: nagyon is tudni fogja, hogy őróla van szó, és örülni fog a magasztalásnak. Előző levelében azt írta, hogy megijed a madara, amikor a kezén ül (ez már nagy eredmény!), és Ön a másik kezéből próbál kínálni neki valamit. Hát ne a másik kezéből etesse! Abban a kezében legyen a kölesfürt, amire ráül a madár! Arra pedig nagyon ügyeljen, hogy a madárka közelében SOHA nem szabad hirtelen mozdulatokat tenni – mint ahogy felkiáltani, vagy egyéb váratlan zajt okozni sem. A csípéseit is csöndben kell tűrni – megmagyarázva persze, hogy ez csúnya dolog, ilyet nem szabad csinálni, mert fáj a gazdinak. (Közben pedig elgondolkodni azon, hogy vajon mi nem tetszett éppen a madarának.) Ha gondolja, jelentkezzen kommenttel a madárkáim blogjában (be van linkelve fönt, a nevem mellett), és a blogon keresztül vegye fel a kapcsolatot az elvadult, megmentett nimfák tulajdonosával. Biztos szívesen megosztja Önnel a tapasztalatait. Sőt kérnie sem kell: ő is blogo(ka)t vezet a madárkáiról, a linkjeit megtalálja nálam. Láthatja bennük a mindennapi, fáradhatatlan küszködést a madárkák kegyeiért… Madárkájával együtt, üdvözlöm szeretettel: Bukuli Ágnes

Részletek

973. A macskámnak megy a hasa. Csak az antibiotikumos injekciós kezelés segít?

Ha a megszokott tasakos eledeltől nincs hasmenése a cicának akkor lehetőleg azt kell adni neki. Ha változtatni szeretne akkor csak fokozatosan térjen át az új tápra, először csak negyedrész, később fele-fele majd 3/4 rész legyen az új étel aránya mielőtt teljesen az újat kapná. Ha esetleg valamilyen allergia miatt alakul ki a hasmenés akkor más eledelt kell keresni,választék van bőven. Jelen esetben nem látom szükségét antibiotikum alkalmazásának.

Részletek

974. Oroszlánfejű törpenyuszijaim annak ellenére, hogy testvérek, párosodnak.

Kedves Ádám! Remélem megvannak a kicsik. Ha jól értem, akkor nem a testvérek vannak pároztatva- mert náluk nincs testvéri viszony.:) Ők ettől függetlenül fognak párzani, de a genetika bejátszik itt is.:( Sajnos vannak olyan anyák akik nem válnak jó szülővé. Ha megszületnek a kicsik, próbáld őket csecsre tenni, ha kell tedd hanyatt az anyát és tedd a piciket a bimbóra. Lehet teje nincs.:( Az állatorvos oxitocin injekcióval el tudja indítani a tejtermelést, azonban még ez sem mérvadó, hogy szoptatni fog. Az anya, - természetén túl- még a környezet, vagy zavaró hatások miatt nem neveli a fiókákat. Ha zajban van a fészek, vagy neki nem tetszik a hely, akkor szétdobálhatja az almot és a fiókákat is. Persze lehet őket nevelni, de jobb, ha először az anyát próbálod meg egy kicsit anyaságra bírni. (tedd többször a piciket hozzá, tedd csecsre őket, simogassad sokat az anyát és a piciket mikor ott vannak az anya alatt). Az anya akkor sem nevel, ha a Piciknek valami betegsége van.:( Ha ugyanazzal a bakkal pároztattál, lehet meg kéne próbálni legközelebb egy másik bakot.:) Ha te neveled őket.: A nyulat lehet mesterségesen táplálni, mert nem szükséges neki az előtej, mint minden más háziállat esetében. Maga az előtej (föccstej) tartalmazza az utód számára nélkülözhetetlen immunvédelmi anyagokat. Ez a tej a szoptatás kezdeti szakaszán termelődik- állatfajtól függően, néhány órán vagy napon át- az ellést követően. A nyulaknál ezt a védettséget az állat még az anyaméhen belül megszerzi, így nincs szüksége az előtejre. Tehát, ha az anyánk nem szoptat, akkor vagy dajkásítjuk- tehát egy másik szoptató anya alá tesszük- vagy pedig mesterségesen neveljük. A laktáció – tejtermelés – csúcsa a 2-3. hétre tehető. Ezek után csökken a tejtermelés. A kisnyúl azért tér át a szilárd táplálékra, mert "éhezik". Az anya már nem termel elegendő tejet. Maga az anyanyúl naponta egyszer szoptat. Ez is néhány percig tart csak. Ez mégis elegendő az alom számára. Mégpedig azért, mert a nyúl teje igen koncentrált. Fehérje-tartalma 3,5-szöröse, zsírtartalma 2,5-szöröse a tehéntejnek. A tejcukor-tartalma azonban kevesebb. Ezért a mesterséges nevelésnél nem alkalmazható a tehéntej. Ezt macskatápszerrel könnyűszerrel elvégezhetjük. Azonos mennyiségű port ugyanannyi vízben oldjunk fel. Ezt 42 °C-ra melegítsük. Az etetést a legfinomabb puhaságú, kisbabák számára gyártott, vegyszermentes fültisztítóval vagy szemcseppentővel végezzük. Ezt óvatosan kiszívogatják a fiókák. Azonban készíthetünk magunk is a fiókák számára megfelelő pótanyatejet. Egy deciliternyi magas zsírtartalmú tejbe tegyünk két evőkanál főzőtejszínt egy tojás sárgáját és egy darab szőlőcukrot. Jól keverjük össze és melegítsük 42 °C-ra. A nyúlanyák átlagosan naponta 120 g tejet termelnek, és egy kisnyúl átlagosan naponta 20 g tejet igényel. Mesterségesen ezt napi többszöri etetéssel érjük el. Nevelésnél fontos a megfelelő hőmérséklet biztosítása. A 33 °C volna a legelőnyösebb a fiókáknak, de természetes körülmények között csak 12-15 °C szokott lenni a fészekben. A melegigény kielégítésére infravörös lámpát használjunk. Ezt a fiókák fölött 50-60 cm-re kell elhelyezni, hogy ne adjon túl meleget. Olyan magasra helyezzük a lámpát, hogy a kezünket kellemes meleg sugarak érjék. Kérlek jelezd majd, hogy mi történt a Picikkel Szép napot Gabi

Részletek

975. Palotapincsimet megtámadta két kutya, a combja csúnyán megsérült...

Amennyiben a "combcsontja kiugrott a helyéről" a csípőízület ficamát jelenti, én is a műtét mellett teszem le a voksom. Jól sikerült műtét után a végtag funkciója teljesen helyreáll, az állat fájdalom nélkül, tökéletesen képes használni operált lábát. Ha a csípőficam nem kerül műtétre, akkor valószínűbb, hogy az állat hosszú ideig vagy akár örökre sánta marad.

Részletek

195