1./ A retrievert és a vizslát cirkuszi mutatvány vagy film szerep erejéig, rendkívül hosszadalmas és előre jól megtervezett munkával (gyakorlatilag születésüktől egyszerre/együtt nevelve, 24 órás emberi felügyelettel) be lehet nevelni arra, hogy ösztönrendszere szerinti zsákmányállatot ne zsákmányként kezelje. De az Ön által vázolt helyzet és realitás messze áll ezektől a lehetőségektől.
2./ A saját nyuszi elfogadása könnyebb feladat, - amit csak az könnyít meg nagymértékben, ha NEM vadászkutya fajtacsoportba tartozik a kutya. Tehát a retriever és vizsla szinte itt is kizártnak tekinthető - reálisan mondva: a rizikó és a macera messze nincsenek arányban egymással!!!
3./ A vázolt tartási körülmények alapján ne válasszanak vadászkutyát.
4./ A "szobakutya" és a "félős kutya" két külön fogalom.
5./ Amelyik kutya nem reagál az életterébe "betolakodó" vadon élő állatra, - akár egy "szobacirkáló Yorki", akár egy "udavarőrző Hovawart" -, az gyakorlatilag nem viselkedik természetesen.
Ne hallgassanak az ismerőeik és amatőr kutyaszakértők olyan jellegű tanácsaira, amelyek a szabályokat igyekeznek megerősíteni.
Fogadják fenntartásokkal a "... a sógoréknak volt egyszer egy .... amelyik ...." kezdetű anekdotákat.
Válasszanak egy terelő vagy házőrző típusú kutyát, biztonságosan kerítsék körbe a területet, és keressék meg külön-külön az életnek azon pillanatait amikor a társállat kutyájuk okoz örömet és azt amikor az állatvilág más egyedei. Ne essenek bele a XXI. század azon civilizált emberi tévedéseibe, amikor keverni próbálják a természet alkotta rend kategóriáit.