A kilencöves tatu

A kilencöves tatu megjelenése

A kilencöves tatu mérete megfelel egy nagyobb macskáénak, átlagos hossza kb 40-50 cm, farka is ugyanilyen hosszú, a felnőtt állatok súlya általában 5 és 8 kg között alakul. Az övesállatok közé tartozik, páncélját három részre lehet felosztani: páncélrész a fejen és a vállakon, páncél a farvégen és egy összekötő páncélrész a kettő között. Páncélöveinek száma nem feltétlenül kilenc, lehet kevesebb (minimum hét) vagy több (maximum tizenegy) is.

A kilencöves tatu élőhelye

A kilencöves tatu (Dasypus novemcinctus) az egyetlen tatufaj, ami jelen van Észak-Amerikában. A Dasypodidae többi faja kizárólag Dél- és Közép-Amerikában él. Ez az állat a félsivatagos, száraz klímájú, füves pusztákat kedveli. Szüksége van búvóhelyre, ezt néha a föld alatt alakítja ki. Avarral és füvekkel béleli ki. Ez azért jó, mert a nappali nagy forróságban és az éjjeli hidegben is menedéket nyújt számára.

Szüksége van búvóhelyre

Az 1850-es évek közepe előtt a tatut csak a Rio Grande völgy alsó részén ismerték. 1880-ra elterjedtek Dél-Texasban, és elérték Hill Countryt és Austint még a századforduló előtt. Tovább folytatva terjeszkedését észak és kelet felé, a tatu elterjedt Texasban, majd Louisianában és Oklahomában is, az 1920-as és 1930-as években.

Nem túl nehéz állat

A kilencöves tatu életmódja, szaporodása

Nem csupán búvóhelyét alakítja ki a föld alatt, hanem egész járatokat is ki tud alakítani.  Rendkívül ügyesen tud ásni: mellső lábaival fellazítja a földet, a hátsó lábaival pedig hátrarúgja, a farkát is használja a folyamatban. Bár föld alatti járatokban él, melyek hossza elérheti a 6 métert is, úszni is tud. Vissza tudja tartani lélegzetét, így a víz alatt is tud közlekedni.

A tatu rovarokat, hernyókat és pókokat eszik, de megeszi a földigilisztát, a kis kétéltűeket és a hüllőket is.

Nyár végén és ősz elején párosodnak, majd a következő tavasszal adnak életet a kicsiknek, számuk 4 és 12 között változhat.

A tatuk alkalmazkodó állatok. Kevés ellenségük van; elsősorban a vadászok, a kutyák, a prérifarkasok és a gépjárművek járulnak hozzá a halálukhoz. A tatuk képesek különböző élőhelyeken megélni és szaporodni. Viszont érzékenyek a hosszan tartó szárazságra és a hosszúra nyúlt fagyos időre.

Érzékeny a hosszan tartó szárazságra

Népszerű állat

Az emberek nagyban hozzájárultak a tatuk elterjedéséhez. Egyeseket befogtak vagy megvettek érdekes háziállatként, majd az állat megszökött, vagy szándékosan engedték el. Így először Mississippiben, Alabamában és Floridában honosították meg őket.  A tatuk fogyasztását a dél-texasiak kezdték el, amikor az állat megjelent náluk. A nagy gazdasági világválság alatt pedig a kelet-texasiak tatukkal töltötték fel az éléskamrájukat. Azonban egy idő után kiderült, hogy a tatu fogyasztása hajlamossá tesz a Hansen-kórra (lepra).

Az 1970-es években, Texasban népszerű szórakozássá vált a tatuk versenyeztetése. Több szervezet, különösen San Angelo-ból, elkezdték népszerűsíteni ezeket a versenyeket szerte az Egyesült Államokban, Kanadában, sőt még Európában is. Ennek következtében a tatut Texashoz kötik. Az 1970-es évek végén a texasi törvényhozó testület leszavazta a javaslatot, hogy a tatu legyen az állam hivatalos állata, de végül 1981-ben az állam hivatalos kabalájává nyilvánították.