A nyúl viselkedése: játék, agresszió, viselkedési zavarok

Kíváncsiskodás és játék

A vadon élő állatok táplálékkeresés vagy társas élet közben olyan mozgásokat végeznek, melyeknek következménye néha kedvező, máskor kedvezőtlen hatású, tévedés jellegű. A kíváncsiskodó viselkedés, a próbálkozás és a tévedés, egymást váltó sorozatából áll, miközben az állat állandóan informálódik, tapasztalatokat gyűjt, tanul. Ehhez hasonló a fiatal állatok rendszeresen végzett, látszólag céltalan viselkedése, a játék is. Az állat tulajdonságának, viselkedésének kibontakozásában a játéknak jelentős szerepe van. Emberi megítélés szerint arra szolgál, hogy az állat környezetében jártasként viselkedhessen. Eközben nemcsak környezetét ismeri meg, hanem saját testét, annak teljesítőképességét, mozgékonyságát, tűrőképességét is. A játékos állat nagyon kíváncsi, tapasztalatszerzésre való hajlama igen nagy.

A játék a szó legszorosabb értelmében tanult mozgás, melyet csupán önmagáért és nem valamilyen cél elérésének érdekében végeznek és élveznek. Ez megtanult mozgás.

A nyuszi a cicával is elvan :)

Az állatok valószínűleg akkor játszanak, amikor a mindenkori biológiai igényeik megfelelő szinten kielégítődtek. Az ivadékoknál legtöbb esetben, a játék a felnőttkori magatartások begyakorlását szolgálja.

A nyúl is – bár sokan nem hiszik – igen játékos állat. Fajtársival, és más fajhoz tartozó állatokkal is szívesen barátkozik. Mi több, egyedül is képes órákon át, játszani, „elszórakoztatni” saját magát. Szaladgál, helyből négy lábbal felugrik, a levegőben irányt változtat, vagy hátsó testét oldalra csavarja, s így ér földet. Ezután hirtelen lelapul, majd felugrik és támad. Ez a támadás azonban nem „igazi”, egyáltalán nem fájdalmas. Ezzel a veszélyelhárítást tanulja meg. Ezen kívül még futkározik, ugrál, érdeklődően kémlel, s ami mozdítható, azt mind bevonja a játékba. Kíváncsisága azonban nem hosszú távú. Ha valamiről már megtudta, hogy milyen a szaga, esetleg milyen az íze (ha fel bírja emelni, dobálja egy kicsit), nem érdekli tovább. Ugyanazzal a tárggyal pár percnél tovább nem foglalkozik, és ezután egy jó darabig ügyet sem vet rá.

Nyuszinkkal mi is igen jól eljátszhatunk. Szeret velünk szaladgálni, kergetőzni, viaskodni, sétálni. Én már hallottam gazdájával együtt úszó nyúlról is. Ezt azonban ne próbáljuk ki feltétlenül.

Agresszív viselkedés

Normális viselkedésforma, mely a rangsorrend kialakítását segíti elő. Megfelelő nagyságú férőhely hiányában azonban, a rangsorban alacsonyabban helyet foglaló egyed nem képes elmenekülni, így a nyulak közötti agresszív interakció tartósan fennmaradhat. Agresszióra leggyakrabban az azonos nemű kifejlett állatok között kerül sor, elsősorban a bakoknál, az anyákért és a területért folyó küzdelem részeként. A házinyulak között sokkal ritkábban és kevésbé heves formában fordul elő agresszió. Agresszív viselkedés nem csak a bakoknál, hanem a csoportban tartott házinyúl anyák között is megfigyelhető, különösen az alárendelt egyedeknél. Az agresszió mértéke csökkenthető a környezet gazdagításával (rágófa, szalma behelyezése).

Természetes körülmények között rejtőzködésre a nyulak elsősorban az üregeiket használják. Ennek főként a ragadozó előli menekülésben van jelentősége. Házinyúlnál ezt szintén biztosíthatjuk a környezetgazdagítás révén.

Viselkedési zavarok

Normális viselkedésnek tekinthető minden olyan öröklött és tanult viselkedés, ami egy bizonyos környezetben az állat egészségét, szaporodását és túlélését segíti. Léteznek olyan viselkedésformák, melyek nem fajspecifikusak, és kívül esnek azon a körön, melyek az adott faj tagjainál természetes körülmények között rendszerint megfigyelhetők. Ez az abnormális viselkedés.

A sztereotípia az abnormális viselkedés egy bizonyos formája. Állandóan, változatlan formában ismétlődő, a természetestől eltérő viselkedés. Nincs nyilvánvaló célja. Kialakulásának oka a félelem, a frusztráció, vagy az unalom. Egy részük természetes viselkedési formákból alakul ki, míg mások létrejötte csupán válasz a mesterséges környezet korlátozásaira. Mivel a nyulakat az motiválja, hogy sok időt töltsenek a táplálék keresésével és a táplálkozással, hajlamosak arra, hogy elsősorban orális sztereotípiákat alakítsanak ki. Az exploráció és a mozgás hiánya gyakran okozza sztereotípiák kialakulását. Az abnormális, sztereotíp viselkedés aránya a teljes aktivitás 11%-a, de előfordul, hogy ez az arány eléri a 25%-t. Ez a viselkedésforma leggyakrabban az aktív, azaz az éjszakai időszakban fordul elő.

A sztereotip viselkedés kialakulása és gátlása, illetve a normális viselkedési formák ösztönzésének hiánya együtt növelheti a stresszt. A sztereotipiák és a jóllét közötti kapcsolat bizonyított, de meglétük nem feltétlenül jelenti azt, hogy az állat jólléte pillanatnyilag nem megfelelő.